A világ állatkertjei – Ijsboerderij és schapenboerderij Texel-ben

Most, h H. járóképes lett és egyre aktívabb,  sőt az idő is egyre jobb, rákaptunk a “boerderij”-ok (ejtsd: búrderáj) látogatására. Hollandiában nagyon sok nyitott farm/tanya, azaz boerderij van, ahova el lehet gyerekkel – vagy nélkülük – látogatni. Általában gyerekekkel, ugyanis az egész koncepció arra van kihegyezve, hogy a gyerekek ne higgyék, hogy a tehén lila, vagyis testközelből megismerjék a tanyasi állatokat és a tartásukat. A legtöbb esetben ez ingyenes program vagy maximum 1-2 euróba kerül és egy nagyon kedves élmény, ugyanis az állatokat meg is lehet simogatni az alacsony kerítésen keresztül vagy éppen az is lehet, hogy ott sétál el szabadon melletted.

Texel-be (ejtsd: Tessl) azért jutottunk el, mert a cégnél az egyik ebéd alatt szóba került a fagyi, és az egyik kolléganőm megemlítette, hogy Hollandia legjobb fagyiját Texel-ben lehet kapni, ahol egy tehenes boerderij van, a fagylalt pedig ott készül az istálló mellett egyenesen a lefejt tejből. Nos, egy jó fagyiért N-val bárhová elmegyünk, Texel pedig még csak nincs is a világ végén, így a hétvégén felkerekedtünk, hogy fagylaltozzunk egy jót.

Hollandia nyugati partja mellett egészen az északi határig – sőt még tovább is – egy szigetcsoport nyúlik fel; a Fríz szigetek. Ennek az első tagja Texel, ahova csak komppal, saját hajóval esetleg egy kis magán repülőgéppel (van egy mini reptere!) lehet eljutni. Mi a kompot választottuk. 🙂 Itt persze rendesen büntetik az autósokat: 37 euró a retúr jegy, függetlenül attól, hogy egy vagy kilenc fő utazik e az autóban (10 fő után még drágább), míg ha gyalog mész vagy biciklivel 2,5 euróba kerül. A szigeten lehet biciklit bérelni, szóval nagyon sokan csinálják, hogy az ingyenes parkolóban megállnak, a szigetet pedig inkább biciklivel járják be. Viszont ide legalább még be lehet jönni autóval; van olyan a szigetek közül, ahova nem lehet.

IMG_0020

A fagyizó és vele együtt az Ijsboerderij (fagyifarm) De Cocksdorp-ban van, a sziget északi felén. Az egész nagyon kicsi: az istállóba lehet bekukkantani, de csak a galériáról, az üzemről pedig csak egy videó és a leírás elérhető, rendesen megtekinteni nem lehetett. Sajnos az állatokat sem volt szabad megsimogatni, viszont az, ahogy a teheneket tartották, számomra lenyűgöző. Lehet, hogy amúgy ez a normális, és Magyarországon is így van, és akkor ez tipikus esete a “kisgyereknek minden vicc új” mondásnak, mindenesetre én utoljára kb huszonöt éve láttam téeszt, és akkor még egyáltalán nem ilyenek voltak a körülmények.

Tehát itt nem csak az emberektől várják el, hogy önállóak legyenek, hanem a tehenektől is:

  • A nagy istállóban a tehenek nem voltak bekötve a barakokba, hanem szabadon mászkálhattak.
  • Választhatnak kukoricadara vagy széna közt, ha az istállóban enni akarnak
  • De emellett a nyakörvükön van egy chip is, amivel nyitni tudják az istálló kapuját és bármikor kimehetnek legelni, ha épp azt szeretnék.
  • A fejőgép teljesen automatizált és igény szerint feji a teheneket. Azaz, ha a tehén úgy érzi, akkor odasétál a géphez, ha az épp nem foglalt, akkor kinyitja a kaput. Beáll a tehén a boxba. A gép lézerrel beméri a négy tőgyet, sterilizálja, felcsatlakozik és megindul a fejés. Közben a tehén eszeget az odakészített kajából. Amikor vége, akkor nyílik a másik kapu, a tehén pedig mehet kifelé. Ha a gép úgy érzékeli egyébként, h még nem szükséges a fejés, akkor automatikusan nyílik a kifelé vezető kapu.
    Az egész folyamatban sehol nem láttunk egy embert sem, az állatok maguktól jöttek-mentek, ahogy szerettek volna.
  • Egyébként pedig az istálló csillogott villogott, ugyanis egy ipari robot porszívó járkált fel-alá és takarította folyamatosan a helyiséget.

Az istálló mellett pedig ott volt az ominózus fagyizó tényleg szuper finom fagylalttal! Aki Texel-re látogat, annak tényleg megéri ide beugrani! Mi vettünk még isteni finom eperdzsemet is, de lehet más helyi készítésű cuccot is kapni.

A szigeten rengeteg látnivaló van, többek közt egy nemzeti park vagy éppen fókákat is lehet lesni, illetve, ahogy számunkra kiderült, Texel nagyon híres a speciális birkáiról. Mivel a nemzeti park egy nagyobb lélegzetvételű dolog lett volna, ami miatt még vissza fogunk ide jönni, most úgy döntöttünk, hogy a bárányfarmot nézzük meg .

Itt derült ki, hogy 25 féle birka létezik (a farmon a legtöbb megtalálható volt), melyek közül négy erről a szigetről származik. A bárányok pici karámban voltak, általában az anya a kölykökkel. Ezeket meg lehetett a karámban simogatni, vagy éppen időről-időre az ott dolgozók kiszedtek egy-egy kisbárányt, akivel a gyerekek játszhattak. Mindeközben különböző féle tyúkok és kakasok grasszáltak az egész istállóban teljesen szabadon.

H-t sajnos egyáltalán nem hatották meg a bárányok, és bár a kígyókat minden további nélkül simogatja otthon, a szőrös állatokkal, beleértve a bárányt, egyelőre hadilábon áll. Viszont az udvar tele volt kis műanyagtraktorral, azokra egyből lecsapott, és le sem lehetett robbantani róluk. 😀

Texel egy nagyon kellemes úticél lehet, akár egy napra, akár hosszú hétvégére. Állatozni vagy éppen kirándulni/biciklizni, de az biztos, hogy a fagyit semmiképpen nem érdemes kihagyni. 🙂

Lakásvásárlás – tippek, trükkök

Ígértem, hogy jelentkezem egy izgalmas témával, nos most már minden kétséget kizáróan április közepén költözünk. Na, nem olyan messzire, csupán egy “kerülettel” arrébb, ugyanis vettünk egy házat.

Az egész azzal kezdődött, hogy már januárban már megint megemelték az albérleti díjat, így most már egyértelműen többet fizettünk, mintha törlesztőrészletet fizetnénk egy jóval nagyobb házra. Az csak felgyorsította a döntésünket, hogy a közvetlen mellettünk levő telken egy óriási építkezés kezdődött; három lakóépületet húznak fel, valamint a gyerekkel nagyon úgy tűnt, hogy kinőttük a meglévő lakást.
A lakáspiac helyzete is a kezünkre játszott, ugyanis a lakáspiac az elmúlt öt évben teljesen halott volt, tehát az árak még mindig nagyon alacsonyan vannak, annak ellenére, hogy az elmúlt fél évben megindulni látszanak fölfelé, a különböző élénkítő intézkedések hatására. Például az ingatlanra felvett jelzáloghitel-kamat 1,73%, ami a legalacsonyabb az elmúlt évtizedekben. Ezt a kamatot akár 10 évre is lehet fixálni. Kb 2,2% kamattal lehet számolni, ha 20 évre szeretnéd fixálni; még ez is nagyon alacsonynak számít.

Az albérleti árak viszont emelkednek az égbe, úgyhogy az utóbbi hónapokban nagyon sok ember jutott el ugyanarra a gondolatra, mint mi, szóval azt hiszem pont időben léptünk. Legalábbis arra enged következtetni az a szituáció, amibe kétszer is belefutottunk: egy interneten – egy felkapottabb kerületben – egy napja meghirdetett lakást felhívtunk (illetve a közvetítőt), hogy akkor megnéznénk, mire közölték, hogy már elkelt.

Míg Magyarországon közvetítőt igénybe venni a lakáseladáshoz/vételhez úri huncutságnak számít, itt gyakorlatilag nincs más opció. A legnagyobb lakás adás-vétel-bérlés gyűjtőoldal a http://www.funda.nl/ , mi is itt kezdtünk el először nézelődni, és itt futottunk bele kétszer a fent említett helyzetbe. Mivel elég fura volt számunkra, hogy egy frissen felkerült hirdetés után már el is kelt a lakás, elkezdtünk gyanakodni, hogy lehet még itt egy lépcső a háttérben, így elkezdtük direktbe nézegetni a közvetítők (makelaar) oldalait. Sőt egyet még sikerült kikérdezni is ennek a szituációnak az okairól. Kiderült, hogy úgy megindult a lakáspiac, hogy erre még ők sem számítottak; sokszor még az ő oldalukra sem kerül ki a hirdetés, már el is adták a lakást/házat. Ez pedig úgy lehet, hogy nem csupán az eladók veszik igénybe a szolgáltatásaikat, hanem a vevők is bemennek hozzájuk az igényeikkel, úgyhogy a legtöbbször offline egymásra talál a kereslet-kínálat. Ha ez nem történik meg azonnal, akkor először feltöltik a mobil app-jukra, utána a honlapra és csak utána kerül fel a fundá-ra, ami, ahogy említettem egy gyűjtőoldal. Míg még egy fél évvel ezelőtt is hónapokig árultak egy lakást sőt korábban fél évekig is, most sokszor már ki sem kerül az internetre, és a vevők offline licitálnak érte és nyomják fel az árat.

Verkocht-42x10-rood

A lakás egyébként, amit mi vettünk, ránk várt. Amikor elkezdtünk nézegetni, akkor megláttuk ezt a lakást is: öt hónapja hirdették, pedig szuper, gyönyörű képek voltak fent, nagyon jó elrendezés, vállalható ár, jó környék. Nem értettük, hogy mi lehet itt a becsapás. Mindenesetre, gondoltuk, hogy adunk egy esélyt, mert tényleg annyira passzolt az igényeinkhez a ház, maximum tartozunk az ördögnek egy úttal. Miután megnéztük, még annyira se értettük, hogy miért nem ment el a ház azonnal, hiszen minden pont ugyanúgy nézett ki, mint a képeken (ezen kívül még két házat néztünk meg, mindkét esetben a képek és a valóság közt zongorázni lehetett a különbséget), megkérdeztük a szomszédokat a környékről, ők csupa jókat mondtak… nem értettük. Végül kiderült, hogy a házat csóri közvetítő kétszer is eladta már, csak mindkét esetben a hitelfelvételi folyamat közepén bebukott az üzlet. Mivel a hitelfelvételi folyamat nem gyors, ezért könnyen kijön az öt hónap hirdetési idő.

Tehát megvan a vágyott ház, hogyan tovább? Magyarországon ez nincs túlbonyolítva: a házhoz leteszem az előleget, utána besétálok a bankba – ha nagyon felkészült vagyok online összehasonlítom a lehetőségeket, de sokan csak a saját bankjukhoz sétálnak be vagy a jó öreg OTP-hez – beadom a papírokat, ha megkapom a hitelt, a közjegyző felolvassa a hitelszerződést, a bank átutalja a pénzt az eladónak, közben valahol a folyamat közben aláírjuk az adás-vételi szerződést és kész. Bár az egész ügylet kevés szereplős, az egész valójában rengeteg adminisztrációval és idővel jár.

Hollandiában működik egy úgynevezett hypothek elnevezésű piaci szereplő, akinek a szerepét őszintén megvallva az elején nem nagyon értettük. Ő a hitelközvetítő. Mivel körülbelül minden utcasarkon belebotlasz hypothek-es fiókokba, ezért már a kiköltözésünk első heteiben is értetlenül tanakodtunk, hogy ennek mi a fene értelme lehet? Hát ott az internet, ha valamit meg akarok oldani, pl össze akarom hasonlítani a lehetőségeket. Ráadásul ezek a hitelközvetítők nem osztogatják ingyen a tanácsaikat; egy hitelügylet lebonyolítása kb 3 000 euró.
Mindent összevetve, úgy gondoltuk, hogy ez nekünk nem éri meg, így elkezdtünk online kutakodni. Van két ingyenes online hitelközvetítő oldal, ahol kiszámoltuk, hogy mekkora hitelt vehetünk fel, illetve mekkora lesz az egész adás-vétel tranzakciós költsége. Ökölszabályként a lakás értékéhez célszerű még 5%-ot hozzászámolni: 2% illeték (ez már elindult felfelé, mert tavaly még csak 1% volt, viszont még mindig alacsonynak mondható), plusz a közjegyző díja, az értékbecslés, hitelközvetítő díja.

Ahogy számolgattunk online, úgy merült fel egy-két kérdés is, illetve miután megtaláltuk a lakást, szerettük volna, ha minél gyorsabban megköttetne az üzlet, ráadásul a lakásközvetítő által ajánlott hitelközvetítő első konzultációja ingyenes, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és meghallgatjuk, hátha tud mondani valami érdekeset. Azt kell, hogy mondjam, hogy bárki belevág egy bármilyen hitelügyletbe, mindenképpen érdemes bevonni egy hypothek-est! Az egyik legnagyobb pozitív csalódás volt az életemben, ami persze annak is köszönhető, hogy maga a személy, akivel tárgyaltunk, nagyon korrekt és nagyon hiteles volt, és nem utolsósorban az első tíz percben körülbelül nyolcezer eurót csinált nekünk. 😀

Tehát mit is csinál valójában egy hitelközvetítő?

  • Pénzügyi edukáció: az emberek itt általában nem úgy mennek be a hypothek-ba, hogy előre tudják, hogy mit akarnak (nekünk például megvolt a kiszemelt lakás, tudtuk, hogy kb mennyire vagyunk hitelképesek, lineáris lefutású hitelt szeretnénk valamint vittük a szükséges papírokat), hanem úgy, hogy lakást szeretnénk venni, milyen lehetőségeink vannak? Így a hitelközvetítő az alap definíciókkal kezdi: mi a hitel, hogyan hat az életedre, mi van, ha nem tudsz fizetni. Utána felveszi a pénzügyi, egzisztenciális és családi körülményeidet és készít egy előzetes kalkulációt, hogy mekkora összeget kaphatsz, milyen keretek közt nézelődj.
    Mi ezt a részt kihagytuk, mert elég felkészülten mentünk, de ettől függetlenül az egész végén kaptunk egy hatalmas paksamétát szépen lefűzve, amiben nagyon részletesen  ki volt fejtve minden, amit a hitelről tudni kell.
  • Hollandiában öt bank ad hitelt, aminek be tudsz sétálni a fiókjába és tudod intézni magad az egészet, ha úgy szeretnéd. Viszont van 70+ pénzintézet, biztosítócég, nyugdíjpénztár, akik szintén helyeznek ki hiteleket, erre viszont az egyszeri polgár nem lát rá, a hypothek viszont igen. Így ő, a pénzügyi adataid alapján több helyről tud ajánlatot kérni, és elvileg megtalálja a számodra legtesthezállóbb pénzügyi partnert. Ha megvan az előzetes kalkuláció, általában 2-3 helyre benyújtja a hiteligénylést, utána átbeszéli az ügyféllel az ajánlatokat, ami alapján meg lehet hozni a döntést. Nálunk például a gyors elbírálás és szolgáltatás is igény volt, úgyhogy ezt is figyelembe vette a hitelközvetítő, amikor bekérte az ajánlatokat.
    Ha egy bank/pénzintézet ajánlatot ad, az már fél sikernek tekinthető, akkor már csak olyanokon múlik a dolog, hogy az értékbecslő tényleg annyira becsli a ház értékét, mint amennyi elég a hitel fedezetéhez.
  • Itt a lakás értékének 101%-át lehet maximálisan felvenni, viszont ha olyan felújítást csinálsz, ami a ház energiabesorolását javítja vagy megújuló energiát szeretnél használni, akkor azt is megfinanszírozza a bank. Mi például szeretnénk napelemet feltetetni, ami azt jelenti, hogy a napelemek 75%-a beépül a lakás értékébe, tehát az értékbecslő ezt már figyelembe veszi, amikor elvégzi a számításait. Ehhez viszont az kell, hogy legyen már árajánlatod a napelemekre és úgy add le a kérelmet. A közvetítő ezt is intézi, nekünk nem kellett vele foglalkozni egy pillanatig sem. (Illetve N. imád vele foglalkozni, úgyhogy jobban belefolyt, mint ahogy kéne, de ez egyáltalán nem szükséges 😀 )
  • Itt tudtuk meg azt is, hogy a szolgáltatáshoz kötődő tranzakciós díjak mind visszaigényelhetők év végén az adóbevallásnál. Ezt azt jelenti, hogy minden, kivéve az illetéket. A napelemek áfájának nagy részét is vissza lehet igényelni. Jó évünk lesz jövőre, amikor ezek befolynak 😀
  • Tanácsot ad, hogy milyen hitelfedezeti biztosítást köss. Mi kötöttünk életbiztosítást, de rokkantságra nem, mert ott akkora rokkant nyugdíjat kapunk, ami nem okoz szignifikáns változást az életminőségünkben, tudjuk továbbra is fizetni a hitelt. Külön munkanélküliségre nem lehet kötni, ez egyben van a rokkantságival, viszont a biztosító csak addig fizet, amíg kapod a munkanélküli járulékot, a mi attól függ, hogy mennyit dolgoztál Hollandiában (tehát a mi esetünkben ez pár hónapnyi járulék), viszont ameddig kapod a munkanélkülit, addig meg ugye minek, hiszen a munkanélküliből tudod fizetni a hitelt. Ezt egyébként pedig tök korrektül elmondta, és ő javasolta, hogy ezt nekünk nem is érdemes megkötni.
  • Intézi a bankgaranciát. Hollandiában nem kell foglalót fizetni, ha úgy döntesz, hogy megveszed a házat. Amennyiben úgy döntesz, hogy ez a ház kell neked illetve az eladó is elfogadta az ajánlatodat, a lakásközvetítő elkezdi intézni az adásvételi szerződést, ami a közjegyző előtt kerül aláírásra. Onnantól fogva 24 óra van arra, hogy bármelyik fél meggondolja magát, majd három hét arra, hogy a vevő megszerezze a pénzt, esetünkben a hitelt (a három hétből körülbelül kettőt vett igénybe az értékbecslés, mert ők valamiért, nincs rá jobb szó, tetűlassan dolgoznak). Ha a bank/pénzintézet megadja a hitelt, onnantól fogva te nem állhatsz el a szerződéstől, viszont van egy heted, hogy letegyél az asztalra 10% előleget. Ezt lerakhatod önerőből vagy kérhetsz bankgaranciát. Ez azt jelenti, hogy a bank biztosítja az eladót, hogy neki fogja utalni a pénzt. (Ennek az összege kb 175 euró, de ezt is vissza lehet igényelni az adóból).

Tehát végeredményben nagyon megéri egy ilyen hitelközvetítő, mert a rengeteg időn és adminisztráción kívül, amit megtakarít, nekünk személy szerint ezer eurókban mérhető hasznot is hozott.

Érdemes még egy szereplőről említést tenni, mégpedig a közjegyzőről, akinek a szerepe itt fontosabb szerintem, mint Magyarországon, vagy legalábbis lelkiismeretesebben végzi a kötelességét, mint, amivel én találkoztam.
Ő az, aki elsősorban midként fél érdekeit képviseli: ellenőrzi az összes résztvevő, ingatlan hitelességét, a szerződést, hogy egyensúlyban van e, nincs e valaki átvágva. A kulcsátadás nála történik hivatalos keretek közt illetve a bank neki utalja a pénzt, ő osztja szét az összes résztvevő közt, beleérve a hitelközvetítőt vagy az értékbecslőt.
Magyarországon egy közjegyzős ügyletem volt, ott a közjegyző felolvasta a hitelszerződést, a végén megkérdezte, hogy van e kérdés, közben mindenkit szuggerált, hogy ne legyen. Itt pontról pontra végigmentünk a szerződésen, nem felolvasta, hanem elmagyarázta az értelmét, és az egésznek egy sokkal kötetlenebb, beszélgetősebb formája volt.

Összességében mi ezt a házvásárlást nagyon pozitívan éltük meg, gyors volt, minden résztvevő nagyon korrektül viselkedett, és egy szuper házra sikerült szert tennünk. 🙂

Most pedig kezdődhet a csomagolás… 😀

 

 

Kulturális sokk

Azon már rég túltettem magam, hogy Hollandiában az oviban az összes gyereknek megállás nélkül folyik az orra; az én gyerekemet is úgy adják haza az oviból, h a takony rendesen oda van száradva az orra alá. Azt is megszoktam, hogy az őszi-téli napokon az egész vonatszerelvény összes felnőttje szipog – ez például különösebben nem is zavart soha.

Viszont ilyet még nem láttam: kollegámnak a meetingen – felnőtt, normális emberről beszélünk – az ölébe c s ö p ö g ö t t   a z   o r r a!!!! mint a gyerekeknek az oviban…
A zsebkendő csak dísznek volt a kezében…

A praktikus hollandok

Hollandiában a legtöbb helyen, a nagy forgalmú főutakat kivéve, az utak és a járdák burkolata aszfalt helyett térkő. Bár így az út kicsit hepehupás és ha nem figyel az ember a tűsarka könnyen beszorulhat két lap közé (azért nem olyan gáz, mint a macskakövön tűsarok például Prágában 😀 ), mégis számtalan előnye van:

  • Nincs kátyú. Ez egyébként ettől függetlenül amúgy is elmondható Hollandiáról – a magyar Ringatóban, ahova H-vel rendszeresen járunk, terjed egy sztori, miszerint az egyik magyar mondókát, amiben a kátyú szó is szerepel, megpróbálták lefordítani a hollandoknak, akik teljesen értetlenül álltak az egész előtt és elképzelésük sem volt, hogy mit akarnak velük megértetni. És valóban, most, hogy így belegondolok, tényleg nem találkoztam kátyúval se közúton, se járdán, se bicikliúton.
  • Iszonyat gyorsan  el lehet bármilyen földalatti munkálatot végezni. A héten elkezdődött mellettünk egy építkezés, ahova pont ez épületünk bejárata előtti járda alatt húztak be egy-két kábelt. Ahelyett, hogy hajnalban arra ébredtem volna, hogy pikámereznek és törik az aszfaltot, majd napokig, rosszabb esetben hetekig kerülgetem a ház előtt húzódó gödröt, ha be akarok jutni az épületbe, végül szagolhatom a jó kis bitument, amikor újraburkolják a járdát, helyette reggel kikapták egy vékony sávban a térköveket, letették a kábeleket és délután, amikor hazamentem, már csak egy vékony sávban leszórt homokréteg emlékeztetett arra, hogy itt reggel valami történt a burkolattal. (Valamiért, amikor lerakják ezeket a térköveket, a végén az egészet jól felszórják homokkal. Szétterítik, és hagyják, hogy az emberek/autók beledolgozzák a résekbe.)
  • Végül, de nem utolsósorban, amennyiben nincs többet szükség a burkolatra, egyszerűen felszedik, ráteszik egy raklapra és elszállítják oda, ahol szükség van rá. Mint ahogy ez történt a mellettünk levő telek melletti járdán is.

imag27561

Született feleségek 3 – újabb kedvenc receptek :)

Egy nagyon izgalmas témával készülök Nektek, viszont mivel még nem értünk a folyamat végére, egy pár hetet még várni kell a bejegyzésre. Viszont addig is hadd osszak meg néhány téli receptet, amiket az elmúlt hónapokban készítettem, hogy egy kicsit feldobjam ezt a mordori időjárást. Továbbá nem titkolt célom a receptek publikálásával, hogy ne felejtsem el őket és legyen egy biztos pont, ahol tuti  megtalálom 🙂

  1. Elsőnek jöjjön egy igazi házi recept: lekváros bukta

Hozzávalók:
– 1 kg liszt
– 15 dkg vaj
– 1 csomag élesztő 3 dl tejben felfuttatva
– 2 tojás
– fél marék cukor
– langyos tej, amennyit a tészta felvesz
– pici só

Összekeverjük a hozzávalókat, addig dagasztjuk a tésztát, hogy leváljon az edény faláról, ne legyen se túl kemény, se túl lágy. Dagasztás után takarjuk le, hagyjuk kelni másfél órát. Ezután kb 3 cm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és féltenyérnyi darabokra vágjuk. Rátesszük a lekvárt és összehajtjuk, hagyjuk még kelni további 20 percig. A tetejét megkenjük tojással, sütőben 180 fokon 40 percig sütjük.

Nos, a tészta elkészítése nem igényel nagy rutint, viszont a lekvár tésztába való töltésekor nehézségekbe ütköztem 😀

A tészta egyik feléből buktát csináltam, a másik feléből viszont N. javaslatára darázsfészket. Mi nem ettünk ilyet korábban, de N.-ék családjában ez alap volt. Szóval a darázsfészek esetében a kelttésztát kinyújtjuk kb 1 cm vastagságúra, jó vastagon megkenjük cukorral kikevert vajjal és megszórjuk mazsolával (szintén jó gazdagon). Ezek után feltekerjük a tésztát, felszeleteljük kb 5-6 cm vastagságú darabokra és egy jénai tálba tesszük. Sütés közben tejjel locsolgatjuk. (180 fok 40 perc).

imag1268

2. Haladjunk tovább a jó kis téli házireceptekkel és jöjjön a bejgli.

Hollandiában természetesen nem lehet bejglit kapni – bár most felfedeztünk egy mozgó magyar boltot, ahol lehet, de a karácsonyi időszakban pont lecsúsztunk róluk.
Mivel én nem vagyok egy nagy bejglis és eleve komplex karácsonyi menüt állítottam össze, mondtam N-nak, h a bejglit neki kell megcsinálnia, mert nekem nincs már rá kapacitásom, tehát a bejgli abszolút az ő érdeme.

Hozzávalók:
– fél kg liszt
– 10 dkg vaj
– 8 dkg zsir
– 25 dkg cukor
– 1 dkg élesztő tejjel felfuttava
– 1 tojás
– kis só
– töltelékhez: 20 dkg cukor, 40 dkg dió, 10 dkg mazsola, fél citrom héja

Az összetevőket összegyúrjuk, a tésztát néhány órán át hideg helyen pihentetjük. 3 felé választjuk, így három bejglink lesz. Kinyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, feltekerjük, megkenjük a tetejét tojással, fél órát meleg helyen pihentetjük. Utána újra megkenjük tojással, és hideg helyen pihentetjük, amíg meg nem szárad és meg nem repedezik a tetején a tojás (az utolsó részt mi kihagytuk)
Töltelék: a cukorból 2 dl vízzel szirupot főzünk, utána összekeverjük a többi hozzávalóval. Hidegen kenjük a tésztára.
Közepes erősségen 40-50 percig sütjük.

Mi valamivel több dióval csináltuk, hogy biztos, hogy elég legyen a töltelék. Elég lett 😀

3. Folytassuk a sort egy klasszikus őszi/téli étellel: sütőtök leves

Hozzávalók:
– 1 sütőtök
– 1 meghámozott, feldarabolt alma
– 1 közepes vöröshagyma apróra vágva
– 5 dkg vaj
– 1,2 l alaplé
– 1 doboz tejszín (lehet helyette kókusztejet is használni)
– só, bors, chili, szerecsendió, kakukkfű

A sütőtököt félbevágjuk, és úgy ahogy van, a sütőbe tesszük, puhára sütjük. Addig a vajon megpirítjuk a hagymát és a chilit (felvágva), felöntjük az alaplével és belerakjuk az almát. A sütőtököt is belekanalazzuk a héjából és fűszerezzük. Összeforraljuk, majd botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt és még főzzük egy kicsit. Ügyeljünk, hogy már ne forrjon újra fel.
(Én a tetejére még egy kis pirított bacont is szórtam 🙂 )

4. Végül pedig rábukkantam egy igazán jó videóra a buggyantott tojásról.

Jamie Oliver három féle módon csinálja a buggyantott tojást. Igazság szerint kipróbáltam mindhárom módszert (az első kettő sokkal kevésbé tűnik pepecsnek), viszont nem lettek valami esztétikusak. A harmadik módszer, miszerint folpacba csavarom a nyers tojást és úgy teszem a vízbe, minden várakozást felülmúlt. 🙂

Körülbelül 5 perc alatt készült el a finom reggelink 🙂

imag1080

BÚÉK! :)

Ezekkel a képekkel kívánok minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet!

Itt hagyomány az újévi mártózás, azaz január elsején délben, idén körülbelül 50 ezer ember mártózott meg a tengerben egy szál fürdőruhában mintegy 140 helyszínen szerte Hollandiában.

Bár minden évben terveztük, először csak idén sikerült kijutni, persze csak nézőként. Nem vagyunk bolondok, hogy belemenjünk a jéghideg vízbe. 😀 A képeken nem látszik, de iszonyatosan nagy szél volt, és kb mínusz négy fok. Mindenesetre azért várom már, hogy H. mikor jelenti be, hogy ő is menne 😀

Az ovi és az ovis vírus

Kevés vagyok a H-nek. Igazából ez már hónapok óta kiderült; ahányszor meglátott egy gyereket, már hátat is fordított és kúszott/mászott/kapaszkodott a másik után. Egyszóval gyerektársaság után kellett néznem. Itt – Almereben, a többi várost nem tudom – nincsenek olyan játszóterek, mint Magyarországon, ahova naponta járnak az anyukák játszóterezni, aminek következtében előbb-utóbb összegyűlik egy kényegében állandó csapat. Szóval maradt az ovi, mint az állandó gyerektársaság.
Én ovinak hívom, itt ugyanis nincs külön ovi és bölcsi, hanem három hónaptól négy éves korig “kinderopvang” van, utána kezdődik az iskola. Nem a magyar ovi megfelelője, hanem rendes iskola. Előtte van lehetőség (nem tudom, hogy ez lehetőség e vagy kötelező), iskola-előkészítőre járni délutánonként – ez felel meg a magyar ovinak, ahol már “komolyabb” foglalkozások vannak, nem csak játék és mese. Mi egyelőre a sima oviban vagyunk érdekeltek, a többiről majd akkor írok, ha odaértünk 🙂

Az ovi esetében a legszűkebb keresztmetszet az ár. Ugyanis iszonyat drága. Lehetséges rá adójóváírást kapni, amennyiben mind a két szülő dolgozik (ha valamelyik csak részmunkaidőben, akkor a kalkulációnál figyelembe veszik, és csak annyi napra számolnak, amikor valóban mind a két szülő dolgozott), illetve erősen függ a jövedelemtől. Ha alacsony, akkor akár a felét is vissza lehet igényelni a költségnek, ha magas, akkor minimálisat. Ebből következik, az első lényeges eltérés a magyar és a holland ovik között. Itt is van családi napközinek megfelelő intézmény, viszont teljesen más a megítélése, mint Magyarországon, és ez pont az árból adódik:
Magyarországon CsaNába adja az ember a gyerekét, amennyiben megengedheti magának anyagilag, hiszen az fizetős, szemben az állami bölcsivel. A CsaNában kisebbek a csoportok, jobban odafigyelnek a gyerekre, minőségibb kaját kapnak, esetleg van babatorna meg angol… nyilván, hiszen valamit kapnom kell a pénzemért. Itt az adja CsaNába a gyerekét, akinek nincs elég pénze kifizetni a rendes ovit. Ennek megfelelően a CsaNák többnyire sokkal elhanyagoltabbak, koszosak, nem figyelnek úgy a gyerekre… stb.

Oviból persze többféle van a CsaNákon kívül is. Itt eléggé trendi a Montessori ovi, de vannak például egyházak által fenntartottak és persze a teljesen átlagosak. Mi egy normál, átlagos oviba vittük H-t (nem vagyok nagyon híve a túlfejlesztésnek), ami egy országos lefedettségű lánc tagja, tehát azért elég nagy ahhoz, hogy komolyan vegyék magukat, a policy-jaikat és a törvényi előírásokat. A továbbiakban erről az oviról írok, hiszen erre terjednek ki a tapasztalataim.
Két féle szerződéssel viheted a gyereket: van a flexi contract (9,44 EUR/óra), ebben az esetben nem kell minimum óraszámot kommitálni, hanem nagyjából akkor viszed a gyereket, amikor akarod. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert azért jó előre be kell jelenteni, hogy mikor mentek, ugyanis úgy allokálják az óvónőket. Nálunk hétfő-kedd-szerdán sok gyerek van az oviban, úgyhogy ha akkor vinném, nagyon előre kell szólni, de csütörtök-pénteken szinte bármikor tudunk menni. Én eddig csütörtökön vittem délelőtt egy pár órára, de szerintem decembertől növelem az óraszámot, mert a fél nap jobban megéri anyagilag (fél nap = 6 óra).
A fix contract-nál alacsonyabb az óradíj (6,99 EUR/óra), viszont ebben az esetben kommitálni kell egy minimum óraszámot, amikor mindenképpen viszed a kicsit.

És akkor nézzük, hogy is működik itt az ovi. 3 hónaptól lehet hozni a babákat, hiszen Hollandiában ennyi a gyes, ennyit lehet otthon maradni. Mivel a legtöbb nő részmunkaidőben dolgozik, és sokszor az apukák is vagy meg tudják oldani, hogy egy napot otthonról dolgozzanak, így a gyerekek jellemzően 2-3 napot járnak oviba, persze olyan is van, aki 5 teljes napot jár. Én ezt egyáltalán nem tartom az ördögtől valónak; teljesen mást nyújt egy otthon levő anyuka (nem az igazi ősanyáról beszélek, akinek 24 órára való mondóka. mese, bábozás és játék van a tarsolyában – ilyenekből nagyon kevés van) egy olyan intézményhez képest, ahol a gyerek társaságban van, változatosnál változatosabb programokon vesz részt, és ha hazamegy, akkor az anya is szellemileg felfrissülve tud vele foglalkozni. Szóval ezen a blogon ne menjünk bele a “minek az ilyennek gyerek” című vitába 🙂

Az ovik esetében lehetséges, hogy van várólista. Az amsterdami és rotterdami ismerőseim például többször említették ezt a problémát. Itt Almereben ezzel nem találkoztam; amelyik ovit kinéztem, abba besétáltam és volt hely. Viszont az is igaz, hogy itt egymást érik az ovik és az általános iskolák, jóformán minden sarkon van belőlük.
Az is igaz, hogy amióta lecsökkentették a támogatást az ovira, kevesebben adják be a gyerekeiket, ezáltal is rövidültek vagy megszűntek a várólisták.

A gyerekeket 2 nagy csoportba osztják: 0-2 és 2-4 éves korig; ennek megfelelően alakul a beosztás is. A kicsik esetében 5 gyerekre jut egy gondozónő, a nagyok esetében 8-ra. A hét elején fullosan üzemel az ovi 4 ovis nénivel (gyerekből viszont nincs 10+16, viszont ha egyel is túllépte a gyerekek száma a keretet, akkor már plusz egy gondozónőt kell csatasorba állítani), viszont csütörtökön, amikor H. jár, összesen hat gyerek van, négy nagy és két kicsi. Ha kevesen vannak, akkor a közös helyiségben játszanak együtt a gyerekek, kicsik nagyok vegyesen, ha viszont sokan vannak, akkor a csoportszobákban történik a foglalkozás.

A beszoktatás eléggé eltér a magyartól, ahol heteken keresztül tart a folyamat. Itt első alkalommal egy órát tölt a gyerek az oviban, akkor ott lehetsz te is. Ez persze nem úgy működik, hogy akkor fizikailag egy térben vagy vele és nézed vagy játszol vele, hanem fogják és berakják a csoportba, téged pedig beültetnek egy másik szobába, ahol ezer papírt kell kitölteni és a főgondozónővel pedig részletesen átbeszéltek mindent, ami a gyerekkel kapcsolatos (A papírokra is egyébként pont azokat kell leírni, amit szóban elmondtál, de szükséges, hogy írásban is minden le legyen dokumentálva). Ez pont egy órán keresztül tartott, úgyhogy mire végeztem is, már vissza is kaptam a gyerekemet és vele együtt a feedback-et, hogy szuperül beilleszkedett a csoportba, következő alkalommal már 2 órára hagyhatom bent. Normális esetben, akik fix contract-tal vannak, ők az első egy óra után következő nap három órára hagyhatják bent, rákövetkező nap pedig fél napra, azaz hat órára. Ja, és ott nincs már ott a szülő egyáltalán. Voilá, és már kész is a beszoktatás. 🙂 Ha ezt jól viselte, onnantól fogva tud menni a terv szerint. Mivel mi flexi contract-osak vagyunk, ezért nekünk a második alkalom 2 óra volt, utána pedig a terv szerint heti egy pár óra.
A beszoktatás egyébként nem kerül kiszámlázásra.

imag1835
Első nap az oviban. Miután beadtuk H-t, N-val beültünk egy kávéra/chocomel-re szomorkodni egyet 🙂

N-val, amikor elkezdtünk gondolkodni, hogy ovit keresünk H-nek, onnantól fogva nyitott szemmel sétálgattam a környéken, és egyelőre kívülről mértem fel az ovikat. Az nálunk alap szempont, hogy utazással ne menjen el sok idő (se oviba, se iskolába, se munkába), úgyhogy a napi séták során szépen feltérképeztem a környéket. Normális esetben a kinézett ovikkal az ember felveszi a kapcsolatot és szervez egy bejárást emailen vagy telefonon, de én próba-szerencse alapon az általam preferált oviba megbeszélés nélkül betoltam a babakocsit, hogy akkor lenne egy pár kérdésem. 🙂 Szerencsére nagyon rugalmas és jófej óvónőket fogtam ki, úgyhogy rögtön tartottak egy röpke egy órás tárlatvezetést. Az óvónők is nagyon jófejek és hozzáértőnek tűntek, az ovi felszereltsége is abszolút elnyerte a tetszésemet, úgyhogy ezek után nem is keresgéltünk tovább.
A legfontosabb dolgok:

  • A kapun kapukód van, oda csak szülő mehet be, már a nagyszülő se, neki csöngetnie kell. Ha nem a szülő megy a gyerekért, előre írásban kell jelezni, különben nem adják ki a gyereket, csak miután felhívtak és te leokézod, hogy igen, vihetik, csak bocsi elfelejtettem szólni.
  • Low sugar policy van, tehát bármilyen étel, amit kapnak, az csak minimális cukrot tartalmaz. Egyébként a holland étkezés eléggé eltér a magyartól, leginkább az ebéd esetében, ugyanis Hollandiában az emberek jellemzően szendvicset ebédelnek. Ezt félig-meddig az ovi is követi, azaz kéthetente van meleg kaja, ami húst, zöldköretet és szénhidrátos köretet tartalmaz, kéthetente pedig szendvics van.
    14962739_1839162366315843_2077491298553745529_n
    Ebéden kívül 9kor kapnak cracker-t valamilyen feltéttel, sajtkrém, dzsem, mogyoróvaj, délután 2-3 körül pedig gyümölcsöt vagy joghurtot. A kicsiknek van tápszer – ők azt az időbeosztást követik, amit az anyuka előír. Mivel H. szinte mindent eszik már, ezért ő az ovis étkezéseket követi.
  • Nekem nagyon szimpatikus, ahogy megoldják az alvást. Ugyanis az abszolút igény szerint történik. Azaz nincs, teszem azt kettőtől négyig kötelező alvás, hanem ha úgy látják, hogy egy gyerek kezd fáradni, akkor van egy kis külön terem hálózsákokkal és rácsos ágyakkal, ahol mindenkinek megvan a helye, és oda beteszik. Alszik, amennyit alszik, ha felébredt és már nem akar többet, akkor kiviszik a többiekhez, és játszhat újra. Jeleztem, hogy H. esetében a rácsos ágy probléma lehet, hiszen hat hónapos kora óta egy nagy matracon alszik a földön, ugyanis a rácsos ágyat veszettül utálta, mivel éjjelente többször beleakadtak a különböző testrészei. Erre mondták, hogy nem baj, más is van így, nekik is van matracuk, úgyhogy arra is le tudják tenni a gyerekeket aludni, ha éppen arra van igény.
    Én egyébként otthon is így altatok; ha H elkezd fáradni, akkor van alvás. Így nem szívatom magam az altatással, hanem pillanatok alatt elalszik, én pedig mehetnék a dolgomra, ha nem használnám ki én is az időt alvásra 😀
  • Egy csomó tök jó program van, fényképezés, rendszeresen látogatnak állatfarmra, ahol kecskéket meg egyéb háziállatokat lehet simogatni, most szerdán pedig a Sinterklaas alias Mikulás is ellátogatott az ovijukba, aki ajándékot is hozott. Sajnos a szülők nem lehettek ott, de az óvónők erről az eseményről, mint mindenről, még aznap feltöltötték a képeket az ovi facebook oldalára.
  • Hollandiában a ridegtartás alapja az, ahogy a betegségeket kezelik. Csak végszükség esetében adnak antibiotikumot, lázat is csak 38 fél fölött kell csillapítani, akkor is csak, ha a gyerek rosszul érzi magát. Közösségbe, úszni meg egyáltalán bárhova nyugodtan lehet menni taknyosan. Ebbe az oviba is. A megfázás sima ügy. Ha lázas és nagyon nyünyi, akkor szólnak, hogy vigyem haza. Ha antibiotikumot vagy orrcseppet kell szednie, akkor egy írásos formanyomtatványt kell kitölteni, amit az ovi és a szülő is aláír – tehát ezt a részét nagyon komolyan veszik – viszont pontosan így van, jól látjátok kedves Olvasók: olyan beteg gyereket is lehet vinni, aki antibiotikumra szorul.
    A bakteriális alapú kiütéses gyereket (skarlát?) az antibiotikum kúra megkezdéséig nem lehet vinni, utána viszont igen. A bárányhimlőset viszont egyenesen ajánlott. Hollandiában nincs bárányhimlő elleni oltás, és abszolút tartja magát a nézet, hogy ezen jobb minél hamarabb túlesni, úgyhogy akinek van bárányhimlős gyereke, azt tárt karokkal fogadják a közösségekben. Erről nekem a saját esetünk jut az eszembe, amikor egyik húgom hazahozta a bárányhimlőt, erre apám kitalálta, hogy legjobb, ha mindhárman egyszerre kapjuk el, úgyhogy együnk a fertőzött húgom villájával. El is kaptuk. Nekünk nagy móka volt, anyámnak kevésbé, akinek egyszerre kellett három bárányhimlőset kezelnie. Most elképzelem a gondozónőket 5-8 gyerekkel ugyanígy. Nem lennék a helyükben 🙂

A fentieknek megfelelően az első ovis nap után H máris elkapta a takonykórt, amit annak rendje és módja szerint haza is hozott. Egy pár óráig lázas volt, utána már csak az orra folyt és köhögött, a kedve maradt a régi. Ellenben nekem azóta is folyamatosan fáj a torkom és köhögök, mint egy láncdohányos, N pedig totál dögrovásra került. Három hét után feladta, és kiíratta magát a dokival, mert egyre rosszabbul lett. A kis vírushordozó, pedig annak ellenére, hogy egy párszor visszaesett – ami annyiban merült ki, hogy jobban folyt az orra – köszöni szépen jól van. 😀
Azért hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam, elvittem egy hét betegség után H-t az orvoshoz. Láza nincs, a köhögés miatt meghallgatták a tüdejét, belekukkantottak a fülébe. Most kezdte az ovit? Ja, kérem, akkor a következő egy évben ne várjak javulást, ez lesz az alap (értem én, hogy H immunrendszere még csak most fejlődik, de remélem az én szervezetem azért egy évnél gyorsabban adaptálódik az ovis vírushoz :D)
Két hét múlva, mivel a köhögés megmaradt, elvittem újra, ahol felvilágosítottak, hogy a köhögés akár hat hétig is eltarthat a betegség után, úgyhogy nyugodjak meg. A fülébe már bele se néztek: sír, ha vízszintesbe kerül?  nem – akkor nincs baja, ugyanis a fülgyulladásnál a nyomásváltozás miatt állítólag sírnak a gyerekek, ha vízszintesbe kerülnek.
A soron következő oltást minden további nélkül megkapta, annyi volt a kritérium, hogy ne legyen 38 foknál magasabb láza az elmúlt napokban. Egyébként, bár a korábbi oltásoknak semmilyen mellékhatásuk nem volt, ez a mostani, gondolom a megfázással kombinálva eléggé kiütötte H-t, be is lázasodott.

Végül egy hónap után N is elment az orvoshoz, azaz inkább elmászott, mert ereje se volt, fájt a feje, torka, tényleg minden baja volt, kivéve a lázat. Itt a láz egyébként a mérvadó, amíg nincs napokon keresztül magas lázad, szóba se állnak veled. Az orvos ránézett és meg is kérdezte, hogy tulajdonképpen miért jött? 😀
Gyógyszert nem is kapott, csak a jótanácsot, hogy pihenje ki magát.