A poszt, amelyben kiderül, hogy mennyire kelet-európai vagyok

Kanyarodjuk vissza  még egy utolsó bejegyzés erejéig a holland munkakereséshez; abszolút nem általánosítható, hiszen magamnak nehezítettem a pályát. Az előzményekről itt olvashattok: a munkakeresésről és a vállalati kultúráról
Aztán remélem most egy darabig hanyagolhatom ezt a témát. 🙂

Azok számára, akik nem követik annyira részletekbe menően a blogot; számomra a legalapvetőbb feltétel a munkakeresésnél az volt, hogy ne kelljen mindent előről kezdenem, azaz mindenképpen a szakmámban szerettem volna elhelyezkedni, körülbelül hasonló szinten, mint Magyarországon. Kb három hónap keresésre számítottam, helyette 2×10 hónap lett. (N, aki teljesen más szakmában dolgozik, viszont hasonló szenioritású, neki a három hónap simán bejött).
Viszont, mint kiderült, ez nem csupán azon múlt, hogy ő hiányszakmában dolgozik, míg a marketinget nem kiejezetten lehet annak tekinteni.

Szóval az első 10 hónap után végül egy hat hónapos fix szerződés jött össze, ahol egy kismamát kellett helyettesíteni. Hollandiában nagyon sokan dolgoznak “interim” munkakörben, ami azt jelenti, hogy vagy egyéni vállalkozóként vagy nagyobb munkaközvetítő cégen keresztül 3-6-12 hónapra töltenek be munkaköröket mindig más és más cégnél, ahol épp szükség van rájuk. Szerintem egy fokkal jobb  vagy legalábbis biztosabb, ha ezt egy nagy cégen keresztül csinálja az ember, mert a második fix szerződés után kötelező határozatlan munkaidőre alkalmazni, de sok szabadúszóval dolgoztam/dolgozok együtt, akik pedig pont azt a szabadságot szeretik, hogy adott esetben két munka közt tarthatnak egy hónap szünetet, amikor éppen a trópusokon nyaralnak, és nem mellesleg azt a munkát vállalják el, amelyiket szeretnék. Szabadúszóként egyébként több pénzt is kapnak ugyanazért a munkáért, hiszen a munkaközvetítő nem veszi le a saját részét.

Bár én borzasztóan utáltam ezt a foglalkoztatási formát, kétségtelenül vannak előnyei mindenki számára. A szülési szabadság itt össz-vissz négy hónap, így erre az időszakra a leggyakoribb, hogy interim munkaerőt keresnek. Ez jó a kismamának, mert látja, hogy tuti, hogy megtartják a helyét, van hova visszajönnie. Jó mindenki másnak a cégnél, mert a munka nem áll le, valamint nekik se kell szétosztani a kismama munkáját maguk közt. Persze van némi kényelmetlenség, amíg betanul, viszont a nagyobb cégeknél általában elég sok interim pozi van, úgyhogy sok ilyen munkavállaló a cégen belül vándorol egyik helyről a másikra, akár sok évet eltöltve ugyanannál a vállalatnál.
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy azért ebből inkább a cégek profitálnak illetve az állandó munkavállalók, viszont van egy nagy “előnye” az interim munkának: az abszolút zéró felelősség. Az interim munkavállaló szépen elmolyol a projecteken, ha nem dől össze az egész, akkor az már szuper, legyen kedves és barátságos és ne feszegessen kínos kérdéseket. És ez nagyon sokmindenkinek tetszik, főleg itt, ahol azért az emberek nem a munka hősei és nagyon ügyelnek a work-life balance-ra.
Sajnos pont ez volt, ami nekem nem működött: egy részről, hogy a holland munkahelyi kultúra amúgy sem nagyon pörgős, viszont emellé hat hónapig dolgoztam egy maximálisan értelmetlen projecten, ahol rajtam kívül az igazgató és a VP is épp interim volt, ergo senki nem volt képes semmilyen döntést meghozni. Mondjuk nem is várták el tőlem, hogy megkérdőjelezzem a project létjogosultságát, csak csinálgassam. 🙂

Interim munkát egyébként jóval egyszerűbb találni, mint állandót, főleg, ha az ember már bekerült a “körbe”, akkor a munkaközvetítő cégek egy idő után maguktól hívogatják az embert, még engem is, pedig nekem csak egy ilyen munkám volt.

Ezután én is elmentem szülni, és egyel bővítettem a munkakeresési feltételeimet, miszerint nem szeretnék még egy interim munkát. Nekem ez sehogy nem testhezálló, hogy melegedni járjak be egy munkahelyre; így megnyertem a következő tíz hónapot munkakeresésre (gyerek mellett amúgy jóval nehezebb a keresés, már csak logisztikailag is megszervezni az interjúkat).

Az előző munkahelyem, ha másra nem , arra jó volt, hogy kapjak GYES-t, megismerjem a holland vállalati kultúrát és a hollandok munkához való hozzáállását, miszerint, az elsődleges, hogy mindenki érezze jól magát és az egész legyen olyan, mint egy nagy család. Mivel korábban az interjúkon én nyilván nem ezt kommunikáltam magamról, hanem sokkal inkább az eredményorientáltságot, ezért úgy döntöttem, hogy hát jó, akkor majd mondom azt, amit hallani akarnak. 🙂

Ezen kívül sikerült elbeszélgetnem N cégének az elnökével, akitől tanácsot próbáltam kérni, hogy növeljem a sikerrátámat az interjúkon. Ugyanis sajnos egyik cégtől sem kaptam használható visszajelzést az interjúk után, csak a szokásos “bullshit”-et, miszerint nagyon jó vagyok, de hát mégis a másikat választották (a legjobb, az volt, amikor még azt is elmondták, hogy hát a kevésbé tapasztaltabbat vették fel… ezzel aztán pláne nem tudtam mit kezdeni). Szóval az ígéret az volt, hogy csinálunk egy próbainterjút, és akkor ő majd elmondja a frankót. Mondtam, hogy oké, pont erre van szükskégem, végül is a hollandok azt mondják magukról, hogy direktek.

A próbainterjú után, az elnök vakarja a fejét, hogy hát, ő igazán nem tud semmit mondani, ha lenne nyitott pozija, felvenne (ami szintén bullshit, mert egy évvel korábban volt nyitott pozija, amire jelentkeztem is, de még az első körbe se kerültem be, ami utólag mondjuk kiderült, hogy nem is baj 🙂 )
Szuper, ezzel nem vagyok beljebb, akkor majd kérdezek én:

  • Lehetséges, hogy azért nem kapom meg a munkát, mert a tapasztalatom főleg Közép-Kelet-Európára korlátozódik? – Neeeem, mi hollandok nagyon toleránsak vagyunk mindenkivel szemben – Értem. Pedig ez rendszeresen felmerülő kérdés az interjúkon, hogy nincs-e esetleg nyugat-európai tapasztalatom. – Háááát, tulajdonképpen, lehet, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy Kelet-Európa nem úgy működnek a dolgok, mint Nyugat-Európában, és azért inkább a nyugat-európait veszik fel. (Ezzel amúgy sok mindent nem tudok kezdeni, m ez egy tény, hogy kelet-európai vagyok)
  • Lehetséges, hogy azért nem vesznek fel, mert nő vagyok? – Neeeeem, mi hollandok nagyon toleránsak vagyunk mindenkivel szemben, a nőknek ugyanolyan jogaik vannak. – Értem. Pedig az esetek majdnem mindegyikében megkérdezték, hogy én tulajdonképpen miért jelentkezek egy teljes munkaidős állásra (Hollandiában a nők több, mint 85%a részmunkaidőben dolgozik). – Hááááát, lehetséges, hogy ebben az esetben azt lehetne hazudni mondani, hogy mert a férjem dolgozik részmunkaidőben. (Ezek után mondta N, hogy ez hihetetlen, hogy  itt melegként nagyobb esélye van az embernek munkát kapni, mint nőként, aki teljes állást szeretne.)

Jó, ha ez kell a népnek, akkor ezt mondom: nagy család, csak semmi eredményorientáltság, a férjem részmunkaidős.

Ennek az lett, az eredménye, hogy még az első körökön sem jutottam túl (holott, azt a lécet korábban azért az esetek nagy többségében megugrottam).

És itt elengedtem a dolgot. Azt mondtam, hogy rendben; a pozit, ahova felvesznek majd, még nem írták ki, de előbb-utóbb ki fogják. Innentől én ezen többet nem stresszelek; a nagy számok törvénye alapján be fog jönni a munka, és ha legalább magamat adom, akkor a cég és a pozi is biztos, hogy testhezálló lesz. Így berendezkedtünk egy hosszú távú egykeresős családmodellre.

Ezek után pár héttel az egyik jelentkezésemre visszajeleztek: egy hét alatt zavartuk le a három körös interjú sorozatot, beleértve prezentációt plusz az ajánlatot a végén. (Életem leggyorsabb  kiválasztási folyamata volt), és ez a pörgés azóta is tart. A holland céges kultúrának nyoma sincs (csak annyiban, hogy nincs kantin), sőt az itt dolgozó hollandok sem tipikusak. Mondjuk nem is holland a cég 🙂
Mindenesetre azt kell, hogy mondjam, hogy megérte várni. Persze jó lett volna, ha előre tudom, hogy hol a vége (bár, akkor meg lehet, hogy pont nem ez lett volna a vége 🙂 ). Nyilván nagyon hosszú volt, de örülök, hogy kitartottam/kitartottunk és nem hoztam végül kompromisszumot, mert így egy olyan cégnél, olyan poziban dolgozok, ahol imádom a munkámat, az embereket és óriási lehetőségek vannak a jövőre nézve.

És hogy miért derült ki, hogy mennyire kelet-európai vagyok? A korábbi interjúkon jellemzően holland vagy más nyugat-európai emberekkel beszéltem.  A britekkel még általában gyorsan megvolt a közös hang, a többieknél viszont nem egyszer előfordult, hogy már  öt perc után éreztem, hogy nem működik a kémia, valami egész másról beszélünk. Ahol most dolgozom, a főnököm román, a felette levő pedig bolgár. Mindkettővel azonnal megvolt a közös hullámhossz, rögtön egy nyelvet beszéltünk, sokkal jobban, mint bármelyik korábbi interjúimon. 😀

Reklámok

A céges autó-adó és a szőke nő kalandja a BMWvel :)

Hollandiában is, mint Magyarországon kétféle céges autója lehet az embernek: az egyik az egyszerű eset, amikor az autó egy munkaeszköz, pl egy fuvarozó cégnél a teherautó vagy a furgon. Ebben az esetben mindkét országban menetlevelet kell vezetni, így az autó tényleg nem több, mint egy munkaeszköz, nem lehet privát célokra használni. A másik esetben az autó a fizetés része azaz juttatás, tehát pl magánutakra is lehet használni, adott esetben korlátlan üzemanyagkártya is jár hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ez Magyarországon is adózik, de hogy hogyan és mennyit, arról szerintem csak a céges könyvelők tudnak beszélni, ugyanis ez senki mást nem érint. Az adót valószínűleg a cég átvállalja, így a mértékével a munkavállalónak nem kell foglalkoznia.

Nem így Hollandiában, ahol a céges autót egy elég komoly büntetés súlyt: a bijtelling. Ez egy adó, aminek a mértéke függ az autó értékétől és a működési elvétől (elektromos, hibrid, hagyományos üzemanyaggal működő). És bizony ezt az adót az a munkavállaló fizeti meg, akinek jár a céges autós juttatás, tehát aki magán célra is használja az autót (ez azt jelenti, hogy minden hónapban ennek az adónak a mennyiségével kevesebb a nettó fizetés).

Ez annyira fontos téma itt, hogy mindenki pontosan tudja a kalkuláció menetét sőt, ha autós honlapokat nézel vagy akár egy sima rádió/TV reklámot hallgatsz, a várható bijtelling mértéke még ott is szerepel. Mivel nekem eltartott egy darabig megérteni hogy kalkulálódik az adó, ezért gyorsan összefoglalom, hátha másnak is hasznára válik.

Legyen a kiindulás egy autó, ami 30 000 euróba kerül. Mivel ezt hozzáadják az éves fizetéshez, ezért erre is kiszámolják a személyi jövedelemadót, amiből majd tovább számolják a bijtelling-et. Az SZJA a sávos adózás miatt különböző nagyságú lehet. Tegyük fel, hogy ebben az esetben 42% (ez kb középen van, mert a maximum adó 52%, a minimum pedig huszonX).
30 000 x 0.42 = 12 600

Ez után jön képbe, hogy az autó milyen működési elvű, ha hagyományos üzemanyaggal működik, akkor a büntetés mértéke 22%, azaz tovább számolva 12 600 x 0.22 = 2 772 EUR egy évre, tehát havonta 231 eurót vonnak le a nettó fizetésből büntetésként.

Ha az autó elektromos, a bijtelling akkor már csak 4%, azaz 12 600 x 0.04 = 504 EUR, egy hónapra pedig 42 euró. (Van különbség 🙂 ) Egészen tavalyig az elektromos autóra nem volt büntetés, idéntől 4% és már jelezte a kormány, hogy a mértéke bizony emelkedni fog, azt persze még nem tudni, hogy  mennyire, gondolom kiszámolják, hogy mennyire van szükség a költségvetésben.

A kettő közt vannak a 20%-os autók, amire azt gondolnánk, hogy ide tartoznak a hibridek, de a múlt héten megnéztem az autós honlapokon és azokra is ugyanúgy a 22% van érvényben. Nekem jelenleg egy 20% kategóriába tartozó autóm van, amiben van egy akkumulátor, mégsem hibrid. Szerintem az akku ebben az esetben valahogy együtt működik a dízellel, mert bár soha nem működik tiszta elektromos formában, mégis kiírja, hogy mennyi plusz kilométert mehetek az akkumulátornak köszönhetően. Szóval ezek a fajták tartoznak a 20%-os kategóriába.

Tehát a céges autó nem is olyan olcsó mulatság, miért érheti meg mégis? Ezt mindenkinek egyénileg kell mérlegelnie és kiszámolnia. Ha a pénzt kéri az ember az autó helyett, akkor az automatikusan a legfölső sávban adózik, azaz 52% lesz rá a személyi jövedelemadó. A korlátlan üzemanyagkártya is sokat nyom a latban, amit tényleg lehet privát célokra is használni és bár, ha nem kéred a céges autót, akkor is fizeti a munkahely a bejárást, az már egyáltalán nem biztos, hogy a vonatbérlet korlátlan vagy éppen mindenhova vonattal szeretnél járni (annak ellenére, hogy egy rossz szó se lehet a holland vonatokkal kapcsolatban). És persze közrejátszanak a személyes faktorok is, hogy mennyire szeretsz vezetni vagy van-e éppen jogosítványod. Sokan azért választják a céges autót, mert így nagyobb/jobb autót engedhetnek meg maguknak, mintha sajátot vennének (főleg, hogy a privát autókra is elég nagy súlyadó van – ez is összefüggésben van a mérettel, teljesítménnyel és korral is). Ja, és persze ha céges autód van, akkor nem kell foglalkozni a biztosítással, szervízzel stb, tehát egyszerűbb lesz az élet. Ez nálam sokat nyom egyébként a latban, mert az összes autóval kapcsolatos ügyintézést elpazarolt időnek tartom, és bármennyit fizetnék, hogy megcsinálja helyettem más 🙂

Én egyébként egy elektromos autót szeretnék kérni (jelenleg még azért, mert spúr vagyok, egyébként pedig, ha elérhető lesz a kis Tesla, akkor azért, mert imádom, hogy végre kapható egy jól kinéző, jó paraméterekkel rendelkező elektromos autó elérhető áron – mire Európában kapni lehet, addigra talán lejár majd az előző lízingszerződésem – haha). Viszont a próbaidő idejére nyilván nem kap az ember lízingautót, így jutottam hozzá a mostanihoz, ami egy BMW 116d ezzel az extra kis akkumulátorral, amit korábban írtam.

Erről az autóról muszáj írnom. Főleg, mert a BMW előtt hasra kell esni. Vagy valami ilyesmi…

Szóval az első élményem az autóval kapcsolatban, miután messziről megmutatta a HRes, hogy ott van, délután már azzal tudsz hazamenni: beszállok munka után, beteszem rükvercbe, azaz betenném. Mert rohadtul nem megy. Nézem, nézem; az egyes előtt van a rükverc.

Keresem, nincs rajta se gomb, amit le kell nyomni/ fel kell húzni, nem tudom az egészet se lenyomni, sehol semmi trükk. Próbálom akkor jobban balra húzni a sebességváltót, semmi. Na jó, mielőtt kiszállnék, hogy vonattal menjek haza, hívjunk segítséget: N.-val újra végig vesszük az összes lehetőséget, nem, nem és semmi. Marad az utolsó esély: Google. A gyakori kérdések közt is megtalálom a választ, teljesen normálisan teszem rükvercbe, csak erősen kell balra húzni. Itt már két kézzel húzom, egyszer csak beakad rükvercbe, jeeeee. Így csak azon imádkozom, hogy sehol se kelljen hazáig U alakban megfordulnom. Persze azóta rájöttem, hogy hogyan kell húzni a sebváltókart, hogy gyorsan be tudjam tenni hátramenetbe, viszont hozzá kell tennem, hogy továbbra is csak két kézzel sikerül. És nem én vagyok a teljesen szőke, mert N. is kipróbálta – nem hitte el, hogy ennyire béna legyek – majd röhögve kiszállt, hogy ez olyan, mint anno a Lada, azt is két kézzel kellett hátramenetbe tenni 😀

 

A világ állatkertjei – Ijsboerderij és schapenboerderij Texel-ben

Most, h H. járóképes lett és egyre aktívabb,  sőt az idő is egyre jobb, rákaptunk a “boerderij”-ok (ejtsd: búrderáj) látogatására. Hollandiában nagyon sok nyitott farm/tanya, azaz boerderij van, ahova el lehet gyerekkel – vagy nélkülük – látogatni. Általában gyerekekkel, ugyanis az egész koncepció arra van kihegyezve, hogy a gyerekek ne higgyék, hogy a tehén lila, vagyis testközelből megismerjék a tanyasi állatokat és a tartásukat. A legtöbb esetben ez ingyenes program vagy maximum 1-2 euróba kerül és egy nagyon kedves élmény, ugyanis az állatokat meg is lehet simogatni az alacsony kerítésen keresztül vagy éppen az is lehet, hogy ott sétál el szabadon melletted.

Texel-be (ejtsd: Tessl) azért jutottunk el, mert a cégnél az egyik ebéd alatt szóba került a fagyi, és az egyik kolléganőm megemlítette, hogy Hollandia legjobb fagyiját Texel-ben lehet kapni, ahol egy tehenes boerderij van, a fagylalt pedig ott készül az istálló mellett egyenesen a lefejt tejből. Nos, egy jó fagyiért N-val bárhová elmegyünk, Texel pedig még csak nincs is a világ végén, így a hétvégén felkerekedtünk, hogy fagylaltozzunk egy jót.

Hollandia nyugati partja mellett egészen az északi határig – sőt még tovább is – egy szigetcsoport nyúlik fel; a Fríz szigetek. Ennek az első tagja Texel, ahova csak komppal, saját hajóval esetleg egy kis magán repülőgéppel (van egy mini reptere!) lehet eljutni. Mi a kompot választottuk. 🙂 Itt persze rendesen büntetik az autósokat: 37 euró a retúr jegy, függetlenül attól, hogy egy vagy kilenc fő utazik e az autóban (10 fő után még drágább), míg ha gyalog mész vagy biciklivel 2,5 euróba kerül. A szigeten lehet biciklit bérelni, szóval nagyon sokan csinálják, hogy az ingyenes parkolóban megállnak, a szigetet pedig inkább biciklivel járják be. Viszont ide legalább még be lehet jönni autóval; van olyan a szigetek közül, ahova nem lehet.

IMG_0020

A fagyizó és vele együtt az Ijsboerderij (fagyifarm) De Cocksdorp-ban van, a sziget északi felén. Az egész nagyon kicsi: az istállóba lehet bekukkantani, de csak a galériáról, az üzemről pedig csak egy videó és a leírás elérhető, rendesen megtekinteni nem lehetett. Sajnos az állatokat sem volt szabad megsimogatni, viszont az, ahogy a teheneket tartották, számomra lenyűgöző. Lehet, hogy amúgy ez a normális, és Magyarországon is így van, és akkor ez tipikus esete a “kisgyereknek minden vicc új” mondásnak, mindenesetre én utoljára kb huszonöt éve láttam téeszt, és akkor még egyáltalán nem ilyenek voltak a körülmények.

Tehát itt nem csak az emberektől várják el, hogy önállóak legyenek, hanem a tehenektől is:

  • A nagy istállóban a tehenek nem voltak bekötve a barakokba, hanem szabadon mászkálhattak.
  • Választhatnak kukoricadara vagy széna közt, ha az istállóban enni akarnak
  • De emellett a nyakörvükön van egy chip is, amivel nyitni tudják az istálló kapuját és bármikor kimehetnek legelni, ha épp azt szeretnék.
  • A fejőgép teljesen automatizált és igény szerint feji a teheneket. Azaz, ha a tehén úgy érzi, akkor odasétál a géphez, ha az épp nem foglalt, akkor kinyitja a kaput. Beáll a tehén a boxba. A gép lézerrel beméri a négy tőgyet, sterilizálja, felcsatlakozik és megindul a fejés. Közben a tehén eszeget az odakészített kajából. Amikor vége, akkor nyílik a másik kapu, a tehén pedig mehet kifelé. Ha a gép úgy érzékeli egyébként, h még nem szükséges a fejés, akkor automatikusan nyílik a kifelé vezető kapu.
    Az egész folyamatban sehol nem láttunk egy embert sem, az állatok maguktól jöttek-mentek, ahogy szerettek volna.
  • Egyébként pedig az istálló csillogott villogott, ugyanis egy ipari robot porszívó járkált fel-alá és takarította folyamatosan a helyiséget.

Az istálló mellett pedig ott volt az ominózus fagyizó tényleg szuper finom fagylalttal! Aki Texel-re látogat, annak tényleg megéri ide beugrani! Mi vettünk még isteni finom eperdzsemet is, de lehet más helyi készítésű cuccot is kapni.

A szigeten rengeteg látnivaló van, többek közt egy nemzeti park vagy éppen fókákat is lehet lesni, illetve, ahogy számunkra kiderült, Texel nagyon híres a speciális birkáiról. Mivel a nemzeti park egy nagyobb lélegzetvételű dolog lett volna, ami miatt még vissza fogunk ide jönni, most úgy döntöttünk, hogy a bárányfarmot nézzük meg .

Itt derült ki, hogy 25 féle birka létezik (a farmon a legtöbb megtalálható volt), melyek közül négy erről a szigetről származik. A bárányok pici karámban voltak, általában az anya a kölykökkel. Ezeket meg lehetett a karámban simogatni, vagy éppen időről-időre az ott dolgozók kiszedtek egy-egy kisbárányt, akivel a gyerekek játszhattak. Mindeközben különböző féle tyúkok és kakasok grasszáltak az egész istállóban teljesen szabadon.

H-t sajnos egyáltalán nem hatották meg a bárányok, és bár a kígyókat minden további nélkül simogatja otthon, a szőrös állatokkal, beleértve a bárányt, egyelőre hadilábon áll. Viszont az udvar tele volt kis műanyagtraktorral, azokra egyből lecsapott, és le sem lehetett robbantani róluk. 😀

Texel egy nagyon kellemes úticél lehet, akár egy napra, akár hosszú hétvégére. Állatozni vagy éppen kirándulni/biciklizni, de az biztos, hogy a fagyit semmiképpen nem érdemes kihagyni. 🙂

Lakásvásárlás – tippek, trükkök

Ígértem, hogy jelentkezem egy izgalmas témával, nos most már minden kétséget kizáróan április közepén költözünk. Na, nem olyan messzire, csupán egy “kerülettel” arrébb, ugyanis vettünk egy házat.

Az egész azzal kezdődött, hogy már januárban már megint megemelték az albérleti díjat, így most már egyértelműen többet fizettünk, mintha törlesztőrészletet fizetnénk egy jóval nagyobb házra. Az csak felgyorsította a döntésünket, hogy a közvetlen mellettünk levő telken egy óriási építkezés kezdődött; három lakóépületet húznak fel, valamint a gyerekkel nagyon úgy tűnt, hogy kinőttük a meglévő lakást.
A lakáspiac helyzete is a kezünkre játszott, ugyanis a lakáspiac az elmúlt öt évben teljesen halott volt, tehát az árak még mindig nagyon alacsonyan vannak, annak ellenére, hogy az elmúlt fél évben megindulni látszanak fölfelé, a különböző élénkítő intézkedések hatására. Például az ingatlanra felvett jelzáloghitel-kamat 1,73%, ami a legalacsonyabb az elmúlt évtizedekben. Ezt a kamatot akár 10 évre is lehet fixálni. Kb 2,2% kamattal lehet számolni, ha 20 évre szeretnéd fixálni; még ez is nagyon alacsonynak számít.

Az albérleti árak viszont emelkednek az égbe, úgyhogy az utóbbi hónapokban nagyon sok ember jutott el ugyanarra a gondolatra, mint mi, szóval azt hiszem pont időben léptünk. Legalábbis arra enged következtetni az a szituáció, amibe kétszer is belefutottunk: egy interneten – egy felkapottabb kerületben – egy napja meghirdetett lakást felhívtunk (illetve a közvetítőt), hogy akkor megnéznénk, mire közölték, hogy már elkelt.

Míg Magyarországon közvetítőt igénybe venni a lakáseladáshoz/vételhez úri huncutságnak számít, itt gyakorlatilag nincs más opció. A legnagyobb lakás adás-vétel-bérlés gyűjtőoldal a http://www.funda.nl/ , mi is itt kezdtünk el először nézelődni, és itt futottunk bele kétszer a fent említett helyzetbe. Mivel elég fura volt számunkra, hogy egy frissen felkerült hirdetés után már el is kelt a lakás, elkezdtünk gyanakodni, hogy lehet még itt egy lépcső a háttérben, így elkezdtük direktbe nézegetni a közvetítők (makelaar) oldalait. Sőt egyet még sikerült kikérdezni is ennek a szituációnak az okairól. Kiderült, hogy úgy megindult a lakáspiac, hogy erre még ők sem számítottak; sokszor még az ő oldalukra sem kerül ki a hirdetés, már el is adták a lakást/házat. Ez pedig úgy lehet, hogy nem csupán az eladók veszik igénybe a szolgáltatásaikat, hanem a vevők is bemennek hozzájuk az igényeikkel, úgyhogy a legtöbbször offline egymásra talál a kereslet-kínálat. Ha ez nem történik meg azonnal, akkor először feltöltik a mobil app-jukra, utána a honlapra és csak utána kerül fel a fundá-ra, ami, ahogy említettem egy gyűjtőoldal. Míg még egy fél évvel ezelőtt is hónapokig árultak egy lakást sőt korábban fél évekig is, most sokszor már ki sem kerül az internetre, és a vevők offline licitálnak érte és nyomják fel az árat.

Verkocht-42x10-rood

A lakás egyébként, amit mi vettünk, ránk várt. Amikor elkezdtünk nézegetni, akkor megláttuk ezt a lakást is: öt hónapja hirdették, pedig szuper, gyönyörű képek voltak fent, nagyon jó elrendezés, vállalható ár, jó környék. Nem értettük, hogy mi lehet itt a becsapás. Mindenesetre, gondoltuk, hogy adunk egy esélyt, mert tényleg annyira passzolt az igényeinkhez a ház, maximum tartozunk az ördögnek egy úttal. Miután megnéztük, még annyira se értettük, hogy miért nem ment el a ház azonnal, hiszen minden pont ugyanúgy nézett ki, mint a képeken (ezen kívül még két házat néztünk meg, mindkét esetben a képek és a valóság közt zongorázni lehetett a különbséget), megkérdeztük a szomszédokat a környékről, ők csupa jókat mondtak… nem értettük. Végül kiderült, hogy a házat csóri közvetítő kétszer is eladta már, csak mindkét esetben a hitelfelvételi folyamat közepén bebukott az üzlet. Mivel a hitelfelvételi folyamat nem gyors, ezért könnyen kijön az öt hónap hirdetési idő.

Tehát megvan a vágyott ház, hogyan tovább? Magyarországon ez nincs túlbonyolítva: a házhoz leteszem az előleget, utána besétálok a bankba – ha nagyon felkészült vagyok online összehasonlítom a lehetőségeket, de sokan csak a saját bankjukhoz sétálnak be vagy a jó öreg OTP-hez – beadom a papírokat, ha megkapom a hitelt, a közjegyző felolvassa a hitelszerződést, a bank átutalja a pénzt az eladónak, közben valahol a folyamat közben aláírjuk az adás-vételi szerződést és kész. Bár az egész ügylet kevés szereplős, az egész valójában rengeteg adminisztrációval és idővel jár.

Hollandiában működik egy úgynevezett hypothek elnevezésű piaci szereplő, akinek a szerepét őszintén megvallva az elején nem nagyon értettük. Ő a hitelközvetítő. Mivel körülbelül minden utcasarkon belebotlasz hypothek-es fiókokba, ezért már a kiköltözésünk első heteiben is értetlenül tanakodtunk, hogy ennek mi a fene értelme lehet? Hát ott az internet, ha valamit meg akarok oldani, pl össze akarom hasonlítani a lehetőségeket. Ráadásul ezek a hitelközvetítők nem osztogatják ingyen a tanácsaikat; egy hitelügylet lebonyolítása kb 3 000 euró.
Mindent összevetve, úgy gondoltuk, hogy ez nekünk nem éri meg, így elkezdtünk online kutakodni. Van két ingyenes online hitelközvetítő oldal, ahol kiszámoltuk, hogy mekkora hitelt vehetünk fel, illetve mekkora lesz az egész adás-vétel tranzakciós költsége. Ökölszabályként a lakás értékéhez célszerű még 5%-ot hozzászámolni: 2% illeték (ez már elindult felfelé, mert tavaly még csak 1% volt, viszont még mindig alacsonynak mondható), plusz a közjegyző díja, az értékbecslés, hitelközvetítő díja.

Ahogy számolgattunk online, úgy merült fel egy-két kérdés is, illetve miután megtaláltuk a lakást, szerettük volna, ha minél gyorsabban megköttetne az üzlet, ráadásul a lakásközvetítő által ajánlott hitelközvetítő első konzultációja ingyenes, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és meghallgatjuk, hátha tud mondani valami érdekeset. Azt kell, hogy mondjam, hogy bárki belevág egy bármilyen hitelügyletbe, mindenképpen érdemes bevonni egy hypothek-est! Az egyik legnagyobb pozitív csalódás volt az életemben, ami persze annak is köszönhető, hogy maga a személy, akivel tárgyaltunk, nagyon korrekt és nagyon hiteles volt, és nem utolsósorban az első tíz percben körülbelül nyolcezer eurót csinált nekünk. 😀

Tehát mit is csinál valójában egy hitelközvetítő?

  • Pénzügyi edukáció: az emberek itt általában nem úgy mennek be a hypothek-ba, hogy előre tudják, hogy mit akarnak (nekünk például megvolt a kiszemelt lakás, tudtuk, hogy kb mennyire vagyunk hitelképesek, lineáris lefutású hitelt szeretnénk valamint vittük a szükséges papírokat), hanem úgy, hogy lakást szeretnénk venni, milyen lehetőségeink vannak? Így a hitelközvetítő az alap definíciókkal kezdi: mi a hitel, hogyan hat az életedre, mi van, ha nem tudsz fizetni. Utána felveszi a pénzügyi, egzisztenciális és családi körülményeidet és készít egy előzetes kalkulációt, hogy mekkora összeget kaphatsz, milyen keretek közt nézelődj.
    Mi ezt a részt kihagytuk, mert elég felkészülten mentünk, de ettől függetlenül az egész végén kaptunk egy hatalmas paksamétát szépen lefűzve, amiben nagyon részletesen  ki volt fejtve minden, amit a hitelről tudni kell.
  • Hollandiában öt bank ad hitelt, aminek be tudsz sétálni a fiókjába és tudod intézni magad az egészet, ha úgy szeretnéd. Viszont van 70+ pénzintézet, biztosítócég, nyugdíjpénztár, akik szintén helyeznek ki hiteleket, erre viszont az egyszeri polgár nem lát rá, a hypothek viszont igen. Így ő, a pénzügyi adataid alapján több helyről tud ajánlatot kérni, és elvileg megtalálja a számodra legtesthezállóbb pénzügyi partnert. Ha megvan az előzetes kalkuláció, általában 2-3 helyre benyújtja a hiteligénylést, utána átbeszéli az ügyféllel az ajánlatokat, ami alapján meg lehet hozni a döntést. Nálunk például a gyors elbírálás és szolgáltatás is igény volt, úgyhogy ezt is figyelembe vette a hitelközvetítő, amikor bekérte az ajánlatokat.
    Ha egy bank/pénzintézet ajánlatot ad, az már fél sikernek tekinthető, akkor már csak olyanokon múlik a dolog, hogy az értékbecslő tényleg annyira becsli a ház értékét, mint amennyi elég a hitel fedezetéhez.
  • Itt a lakás értékének 101%-át lehet maximálisan felvenni, viszont ha olyan felújítást csinálsz, ami a ház energiabesorolását javítja vagy megújuló energiát szeretnél használni, akkor azt is megfinanszírozza a bank. Mi például szeretnénk napelemet feltetetni, ami azt jelenti, hogy a napelemek 75%-a beépül a lakás értékébe, tehát az értékbecslő ezt már figyelembe veszi, amikor elvégzi a számításait. Ehhez viszont az kell, hogy legyen már árajánlatod a napelemekre és úgy add le a kérelmet. A közvetítő ezt is intézi, nekünk nem kellett vele foglalkozni egy pillanatig sem. (Illetve N. imád vele foglalkozni, úgyhogy jobban belefolyt, mint ahogy kéne, de ez egyáltalán nem szükséges 😀 )
  • Itt tudtuk meg azt is, hogy a szolgáltatáshoz kötődő tranzakciós díjak mind visszaigényelhetők év végén az adóbevallásnál. Ezt azt jelenti, hogy minden, kivéve az illetéket. A napelemek áfájának nagy részét is vissza lehet igényelni. Jó évünk lesz jövőre, amikor ezek befolynak 😀
  • Tanácsot ad, hogy milyen hitelfedezeti biztosítást köss. Mi kötöttünk életbiztosítást, de rokkantságra nem, mert ott akkora rokkant nyugdíjat kapunk, ami nem okoz szignifikáns változást az életminőségünkben, tudjuk továbbra is fizetni a hitelt. Külön munkanélküliségre nem lehet kötni, ez egyben van a rokkantságival, viszont a biztosító csak addig fizet, amíg kapod a munkanélküli járulékot, a mi attól függ, hogy mennyit dolgoztál Hollandiában (tehát a mi esetünkben ez pár hónapnyi járulék), viszont ameddig kapod a munkanélkülit, addig meg ugye minek, hiszen a munkanélküliből tudod fizetni a hitelt. Ezt egyébként pedig tök korrektül elmondta, és ő javasolta, hogy ezt nekünk nem is érdemes megkötni.
  • Intézi a bankgaranciát. Hollandiában nem kell foglalót fizetni, ha úgy döntesz, hogy megveszed a házat. Amennyiben úgy döntesz, hogy ez a ház kell neked illetve az eladó is elfogadta az ajánlatodat, a lakásközvetítő elkezdi intézni az adásvételi szerződést, ami a közjegyző előtt kerül aláírásra. Onnantól fogva 24 óra van arra, hogy bármelyik fél meggondolja magát, majd három hét arra, hogy a vevő megszerezze a pénzt, esetünkben a hitelt (a három hétből körülbelül kettőt vett igénybe az értékbecslés, mert ők valamiért, nincs rá jobb szó, tetűlassan dolgoznak). Ha a bank/pénzintézet megadja a hitelt, onnantól fogva te nem állhatsz el a szerződéstől, viszont van egy heted, hogy letegyél az asztalra 10% előleget. Ezt lerakhatod önerőből vagy kérhetsz bankgaranciát. Ez azt jelenti, hogy a bank biztosítja az eladót, hogy neki fogja utalni a pénzt. (Ennek az összege kb 175 euró, de ezt is vissza lehet igényelni az adóból).

Tehát végeredményben nagyon megéri egy ilyen hitelközvetítő, mert a rengeteg időn és adminisztráción kívül, amit megtakarít, nekünk személy szerint ezer eurókban mérhető hasznot is hozott.

Érdemes még egy szereplőről említést tenni, mégpedig a közjegyzőről, akinek a szerepe itt fontosabb szerintem, mint Magyarországon, vagy legalábbis lelkiismeretesebben végzi a kötelességét, mint, amivel én találkoztam.
Ő az, aki elsősorban midként fél érdekeit képviseli: ellenőrzi az összes résztvevő, ingatlan hitelességét, a szerződést, hogy egyensúlyban van e, nincs e valaki átvágva. A kulcsátadás nála történik hivatalos keretek közt illetve a bank neki utalja a pénzt, ő osztja szét az összes résztvevő közt, beleérve a hitelközvetítőt vagy az értékbecslőt.
Magyarországon egy közjegyzős ügyletem volt, ott a közjegyző felolvasta a hitelszerződést, a végén megkérdezte, hogy van e kérdés, közben mindenkit szuggerált, hogy ne legyen. Itt pontról pontra végigmentünk a szerződésen, nem felolvasta, hanem elmagyarázta az értelmét, és az egésznek egy sokkal kötetlenebb, beszélgetősebb formája volt.

Összességében mi ezt a házvásárlást nagyon pozitívan éltük meg, gyors volt, minden résztvevő nagyon korrektül viselkedett, és egy szuper házra sikerült szert tennünk. 🙂

Most pedig kezdődhet a csomagolás… 😀

 

 

Kulturális sokk

Azon már rég túltettem magam, hogy Hollandiában az oviban az összes gyereknek megállás nélkül folyik az orra; az én gyerekemet is úgy adják haza az oviból, h a takony rendesen oda van száradva az orra alá. Azt is megszoktam, hogy az őszi-téli napokon az egész vonatszerelvény összes felnőttje szipog – ez például különösebben nem is zavart soha.

Viszont ilyet még nem láttam: kollegámnak a meetingen – felnőtt, normális emberről beszélünk – az ölébe c s ö p ö g ö t t   a z   o r r a!!!! mint a gyerekeknek az oviban…
A zsebkendő csak dísznek volt a kezében…

A praktikus hollandok

Hollandiában a legtöbb helyen, a nagy forgalmú főutakat kivéve, az utak és a járdák burkolata aszfalt helyett térkő. Bár így az út kicsit hepehupás és ha nem figyel az ember a tűsarka könnyen beszorulhat két lap közé (azért nem olyan gáz, mint a macskakövön tűsarok például Prágában 😀 ), mégis számtalan előnye van:

  • Nincs kátyú. Ez egyébként ettől függetlenül amúgy is elmondható Hollandiáról – a magyar Ringatóban, ahova H-vel rendszeresen járunk, terjed egy sztori, miszerint az egyik magyar mondókát, amiben a kátyú szó is szerepel, megpróbálták lefordítani a hollandoknak, akik teljesen értetlenül álltak az egész előtt és elképzelésük sem volt, hogy mit akarnak velük megértetni. És valóban, most, hogy így belegondolok, tényleg nem találkoztam kátyúval se közúton, se járdán, se bicikliúton.
  • Iszonyat gyorsan  el lehet bármilyen földalatti munkálatot végezni. A héten elkezdődött mellettünk egy építkezés, ahova pont ez épületünk bejárata előtti járda alatt húztak be egy-két kábelt. Ahelyett, hogy hajnalban arra ébredtem volna, hogy pikámereznek és törik az aszfaltot, majd napokig, rosszabb esetben hetekig kerülgetem a ház előtt húzódó gödröt, ha be akarok jutni az épületbe, végül szagolhatom a jó kis bitument, amikor újraburkolják a járdát, helyette reggel kikapták egy vékony sávban a térköveket, letették a kábeleket és délután, amikor hazamentem, már csak egy vékony sávban leszórt homokréteg emlékeztetett arra, hogy itt reggel valami történt a burkolattal. (Valamiért, amikor lerakják ezeket a térköveket, a végén az egészet jól felszórják homokkal. Szétterítik, és hagyják, hogy az emberek/autók beledolgozzák a résekbe.)
  • Végül, de nem utolsósorban, amennyiben nincs többet szükség a burkolatra, egyszerűen felszedik, ráteszik egy raklapra és elszállítják oda, ahol szükség van rá. Mint ahogy ez történt a mellettünk levő telek melletti járdán is.

imag27561

Született feleségek 3 – újabb kedvenc receptek :)

Egy nagyon izgalmas témával készülök Nektek, viszont mivel még nem értünk a folyamat végére, egy pár hetet még várni kell a bejegyzésre. Viszont addig is hadd osszak meg néhány téli receptet, amiket az elmúlt hónapokban készítettem, hogy egy kicsit feldobjam ezt a mordori időjárást. Továbbá nem titkolt célom a receptek publikálásával, hogy ne felejtsem el őket és legyen egy biztos pont, ahol tuti  megtalálom 🙂

  1. Elsőnek jöjjön egy igazi házi recept: lekváros bukta

Hozzávalók:
– 1 kg liszt
– 15 dkg vaj
– 1 csomag élesztő 3 dl tejben felfuttatva
– 2 tojás
– fél marék cukor
– langyos tej, amennyit a tészta felvesz
– pici só

Összekeverjük a hozzávalókat, addig dagasztjuk a tésztát, hogy leváljon az edény faláról, ne legyen se túl kemény, se túl lágy. Dagasztás után takarjuk le, hagyjuk kelni másfél órát. Ezután kb 3 cm vastagságúra nyújtjuk a tésztát és féltenyérnyi darabokra vágjuk. Rátesszük a lekvárt és összehajtjuk, hagyjuk még kelni további 20 percig. A tetejét megkenjük tojással, sütőben 180 fokon 40 percig sütjük.

Nos, a tészta elkészítése nem igényel nagy rutint, viszont a lekvár tésztába való töltésekor nehézségekbe ütköztem 😀

A tészta egyik feléből buktát csináltam, a másik feléből viszont N. javaslatára darázsfészket. Mi nem ettünk ilyet korábban, de N.-ék családjában ez alap volt. Szóval a darázsfészek esetében a kelttésztát kinyújtjuk kb 1 cm vastagságúra, jó vastagon megkenjük cukorral kikevert vajjal és megszórjuk mazsolával (szintén jó gazdagon). Ezek után feltekerjük a tésztát, felszeleteljük kb 5-6 cm vastagságú darabokra és egy jénai tálba tesszük. Sütés közben tejjel locsolgatjuk. (180 fok 40 perc).

imag1268

2. Haladjunk tovább a jó kis téli házireceptekkel és jöjjön a bejgli.

Hollandiában természetesen nem lehet bejglit kapni – bár most felfedeztünk egy mozgó magyar boltot, ahol lehet, de a karácsonyi időszakban pont lecsúsztunk róluk.
Mivel én nem vagyok egy nagy bejglis és eleve komplex karácsonyi menüt állítottam össze, mondtam N-nak, h a bejglit neki kell megcsinálnia, mert nekem nincs már rá kapacitásom, tehát a bejgli abszolút az ő érdeme.

Hozzávalók:
– fél kg liszt
– 10 dkg vaj
– 8 dkg zsir
– 25 dkg cukor
– 1 dkg élesztő tejjel felfuttava
– 1 tojás
– kis só
– töltelékhez: 20 dkg cukor, 40 dkg dió, 10 dkg mazsola, fél citrom héja

Az összetevőket összegyúrjuk, a tésztát néhány órán át hideg helyen pihentetjük. 3 felé választjuk, így három bejglink lesz. Kinyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, feltekerjük, megkenjük a tetejét tojással, fél órát meleg helyen pihentetjük. Utána újra megkenjük tojással, és hideg helyen pihentetjük, amíg meg nem szárad és meg nem repedezik a tetején a tojás (az utolsó részt mi kihagytuk)
Töltelék: a cukorból 2 dl vízzel szirupot főzünk, utána összekeverjük a többi hozzávalóval. Hidegen kenjük a tésztára.
Közepes erősségen 40-50 percig sütjük.

Mi valamivel több dióval csináltuk, hogy biztos, hogy elég legyen a töltelék. Elég lett 😀

3. Folytassuk a sort egy klasszikus őszi/téli étellel: sütőtök leves

Hozzávalók:
– 1 sütőtök
– 1 meghámozott, feldarabolt alma
– 1 közepes vöröshagyma apróra vágva
– 5 dkg vaj
– 1,2 l alaplé
– 1 doboz tejszín (lehet helyette kókusztejet is használni)
– só, bors, chili, szerecsendió, kakukkfű

A sütőtököt félbevágjuk, és úgy ahogy van, a sütőbe tesszük, puhára sütjük. Addig a vajon megpirítjuk a hagymát és a chilit (felvágva), felöntjük az alaplével és belerakjuk az almát. A sütőtököt is belekanalazzuk a héjából és fűszerezzük. Összeforraljuk, majd botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt és még főzzük egy kicsit. Ügyeljünk, hogy már ne forrjon újra fel.
(Én a tetejére még egy kis pirított bacont is szórtam 🙂 )

4. Végül pedig rábukkantam egy igazán jó videóra a buggyantott tojásról.

Jamie Oliver három féle módon csinálja a buggyantott tojást. Igazság szerint kipróbáltam mindhárom módszert (az első kettő sokkal kevésbé tűnik pepecsnek), viszont nem lettek valami esztétikusak. A harmadik módszer, miszerint folpacba csavarom a nyers tojást és úgy teszem a vízbe, minden várakozást felülmúlt. 🙂

Körülbelül 5 perc alatt készült el a finom reggelink 🙂

imag1080