Májusban úgy tűnik erre az egy posztra futja, főleg azért mert nem nagyon történt semmi érdekes; mindketten benne vagyunk a darálóban: meló ill. meló keresése – csupa olyan dolog, ami nem érdemes arra, hogy részleteiben említésre kerüljön.
Ami legalább feldobta az állóvizet, hogy múlt héten váratlanul kiderült, hogy Rotterdamba kell utaznom a céges központunkba. Szeretem a céges utakat, mert a repjegy általában olcsóbbra jön ki, ha a hétvégét is beleszámolod, mint ha rögtön visszamész, úgyhogy éltem is a lehetőséggel, és a szerdai meetingemhez hozzácsaptam a következő két napot és a hétvégét is, úgyhogy majdnem egy hetet voltam kint N.-nál:)
Ez jól is jött, mert májusra eredetileg nem terveztem utazást, hiszen N. a hónap elején és a végén is jön , úgyhogy legalább elég sokat találkoztunk ebben a hónapban.
Ismét rá kellett jöjjek, hogy mennyire praktikus ez az ország; íme néhány újabb érdekesség:
Az amsterdami reptéren, amíg várod a csomagod, addig tudsz az automatából vonatjegyet venni!
Zseniális ötlet, és amúgy egy órát sikerült ezzel nyernem. A holt időben, amit a csomag várásával töltöttem – és ez elég hosszú egy akkora reptéren, mint az amstersami – megvettem a jegyet, így épp elértem az egyel korábbi vonatot Rotterdam felé, úgyhogy éjfél helyett már 11-re ott voltam.
A másik vicces dolog szintén a reptérhez köthető. Az ugye alap, hogy be tudsz csekkolni a helyszínen automatával, de a csomagot is be lehet dobni egy automatába! 🙂 Nagyon viccesen néz ki, mint egy ufó. Teljesen egyértelműen működik, csak a csomagot kell jól irányba helyezni, hogy le tudja olvasni a scanner a vonalkódot. Az embereknek azért úgy láttam, hogy ez nehézséget okozott.
Találtam egy nagyon vicces chips-et is: 4 féle krumpliból készült chips: két -számomra- átlagos krumpliból (egy kerek, egy hosszúkás, ha valakinek ez mond valamit), édeskrumpliból és fekete (!) krumpliból. A fekete krumpli elég ijesztően néz ki, de amúgy ízre teljesen olyan, mint a sima krumpli.
Ilyen autókkal is találkoztunk:
Ez az autó teljesen árammal működik, és úgy tűnik, hogy a cégvezetőknek mind ilyen van. Persze 400 km-enként tölteni kell, úgyhogy abszolút országon belüli utazásra használatos.
Egyébként szuper időnk volt: végig 21-23 fok, napsütés. Egyszer esett csak az eső, amikor megérkeztem Rotterdam-ba, de akkor, mintha dézsából öntötték volna. Úgyhogy többnyire várost néztünk; voltunk Utrechtben, Rotterdamban és Amsterdamban is, Eindhovenben pedig megnéztünk egy technikai kiállítást az élelmiszer iparról. Nagyon érdekes volt, megtanultuk, hogy a pasztőrizáláson kívül milyen eljárással tartják frissen a romlandó termékeket – pl gyümölcslé. 🙂 És láttuk a fekete krumplit is élőben 🙂 Teljesen ingyen volt az egész, és egy csomó mindent kaptunk ajándékba, amiben az volt a jó, hogy mind ehető volt – mert hogy az élelmiszer ipart néztük meg 🙂
Holland Waffel 