Terhesgondozás 1. rész

És akkor, ahogy ígértem, merüljünk még mélyebbre a holland egészségügyben, ami még mindig nagyon más, mint a magyar, és még mindig nagyon tetszik. 🙂

Ezt a részt a férfi olvasóim illetve azok a hölgyek, akiket nem foglalkoztat a terhes-téma, nyugodtan ugorják át, viszont úgy gondolom, hogy a többieknek mindenképpen érdekes kitekintést nyújthat, hogy itt hogy működnek a dolgok.

Az első, amit hallottam – több magyartól is – a holland terhesgondozással kapcsolatosan, hogy az egy borzalom; aki kint vállalt gyereket, az is sokszor inkább hazautazott a vizsgálatokra. Elsőre valóban ijesztő lehet, ugyanis továbbra is érvényesül az elv, miszerint önálló gondolkodásra képes egyénnek tekintenek, aki el tudja dönteni, hogy mi a legjobb neki. Mindemellett a terhesség nem betegség, szóval, ha minden rendben megy, ezzel az orvos nem foglalkozik. Védőnő van helyette, akivel nagyjából havonta kell találkozni, és mindennek a tetejébe (mégegyszer kihangsúlyozom, hogy normális esetben) a biztosító mindössze két ultrahangot fizet: a 8. héten, hogy kizárják a méhen kívüli terhességet és a 2o. heti genetikait (ezeket orvosok végzik). A 12. heti tarkóredőszámolást már nincs benne a biztosításban, azt külön igényelheted 169 euróért a kombinált teszttel együtt, kivéve persze, ha ilyen szempontból veszélyeztetett vagy, pl a közeli családban volt már Down kór, mert akkor a biztosító ezt is állja. Persze a terhesség vége felé a védőnő azért ultrahangon is tájékozódik a helyzetről, de orvos által végzett csak 2 van. Erről a véleményem egyébként az, hogy, aki ennyivel megússza a terhesgondozást, az nagyon örüljön, mert akkor tényleg minden rendben van vele.

Egyébként senki ne gondolja azt, hogy a védőnő teljesen magára van utalva; a védőnők hetente kétszer konzultálnak az orvosokkal: minden esetet részletesen átbeszélnek, és ha valami gond van, akkor az illető rögtön átkerül a kórház fennhatósága alá.

Normális esetben, ha kiderül a terhesség, akkor a háziorvosnál kell jelentkezni beutalóért (elég betelefonálni, és másnap már mehetsz is a recepcióra a papírért), amivel a 8.-1o. hét közt kell ellátogatni a védőnőhöz. Addig, ha nincs semmi probléma, be se kerülsz a rendszerbe. Persze nem én lennék, ha minden simán ment volna az elején: az 5. héten akadt egy kis probléma, így én nem vártam meg a 8. hetet, hanem azonnal hívtam a háziorvosi rendelőt, hogy akkor most mit is kéne csinálni. Elsőként itt is a védőnőhöz irányítottak. Hívom a védőnőket. Pénteken a védőnők mind házon kívül, hívjam őket hétfőn. Mondom az nem jó. Röviden vázoltam nekik a sztorit, mire azonnal megadták az egyik védőnő mobilját, hogy akkor hívjam, és ő tudni fogja, hogy mit kell tenni.

Ezután egyébként kiderült, hogy itt nem csak az antibiotikumot nem locsolják, mint más országban, hanem a progeszteront sem, amit Magyarországon sokszor most már minden ok nélkül felírnak csak úgy „megelőzésképpen” (és itt most nem a lombikosokra gondolok). Ugyanis hívtam a védőnőt: nagyon rendes volt, kikérdezett a pontos tünetekről, majd ezek alapján azt mondta, hogy ne aggódjak, ez abszolút normális lehet a terhesség korai szakaszában, de kérjek a kórházba időpontot a következő hét közepére. Most még semmi nem látszana, felesleges bemenni, de jövő héten már az ultrahangon látszani fog, hogy mi a helyzet. Ha bármi változik a tünetekben, akkor azonnal hívjam a mobilján. Így kerültem be a kórházi rendszerbe a védőnői rendszer helyett (kórházi rendszer alatt az SZTKs rendszert értsük; itt a szakorvosok a kórházban rendelnek). Ebből a rendszerből később sem kerültem ki, ugyanis volt egy műtéti előzményem, aminek szerintem semmi köze nincs a terhességhez, de ők úgy látták, hogy a biztonság kedvéért maradjak az orvosok szeme előtt. Ezért mondom, hogy aki itt csak védőnőhöz jár, az nagyon örüljön, mert annak tényleg nincs semmi baja 🙂

Szóval, első ránézésre úgy tűnik, hogy a rendszer, amiben jelenleg vagyok nem különbözik a magyartól: kb havonta kell menni a dokihoz, aki vérnyomást mér, megkérdezi, hogy hogy érzem magam és ultrahangot csinál. Sőt emellett be kell jelentkezni a védőnőhöz is, de vele nem kell ennyire rendszeresen találkozni. És itt vége is a hasonlóságoknak.

  • Itt ugyanis nincs választott orvosod. Ennek ellenére, akármelyik orvossal találkoztam, mindenki tökéletesen képben volt az előéletemmel; soha nem kellett Ádámtól -Évától kezdeni. Ezt amúgy elég nehéz volt megszokni: az elején, amikor elkezdtem mondani, hogy miért vagyok itt, akkor csak néztek rám, hogy oké, ők tudják, ezt most minek mondom (még a védőnő is mindennel képben volt). Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a gépben mindent nagyon részletesen dokumentálnak és mindegyik orvos belelát az összes leletembe. Másrészről készülnek a találkozóra: minden héten kétszer konzultál az egész nőgyógyász+védőnő csapat az adot heti aktuális páciensekről, így nem egyeszer fordult elő, hogy a gép még be sem töltötte az adatlapomat, a doki mégis úgy mondta a dolgokat fejből, hogy csak úgy kamilláztam.
  • Az orvosok rendszere, hierarchiája is más, mint Magyarországon (még nem sikerült teljesen feltérképeznem a relációkat, szóval nem biztos, hogy pont így van, de szerintem nagyon nem lövök mellé). Az elején leginkább fiatal orvosokkal találkoztam, akik szerintem már diplomás orvosok, de nem szakvizsgázott nőgyógyászok. Ezt azért gondolom, mert a tapasztaltabb orvosokra hivatkoztakk nőgyógyászként. Pl. „ezt megkérdezem a nőgyógyásztól”. Viszont attól eltekintve, hogy ők kicsit sűrűbben konzultálnak az idősebbekkel, abszolút van döntési kompetenciájuk, minden vizsálatot, ultrahangot meg tudnak csinálni, sőt néha orvostanhallgatókat is gardíroznak. Mindemellett ha valamiben nem biztosak, ott helyben felhívják a főnöküket egy gyors konzultációra vagy ha a kérdés várhat, akkor a heti meetingjükön megbeszélik és a következő alkalommal kapom meg a választ. Igazából emiatt egyszer sem éreztem magam úgy, hogy ne lennék biztonságban, sőt abszolút az az érzésem, hogy mivel mindenki minden paraméteremmel, előéletemmel képben van, beszélnek rólam, több szem többet lát alapon gyorsabban kiszűrnek valalmi nem oké dolgot, mintha egy ember kezébe adnám az egész történnetet. Magyarországon ugye nem egy esetet hallottunk, hogy akár egy választott orvossal is mennyi gond lehet, és terhesség közben kellett -ha egyáltalán lehetett – váltani.
  • Bármi történik a vizsgálat, konzultáció során, mindenről tájékoztatnak , mindent részletesen elmagyaráznak. Itt nem „turkálnak” vizsgálat címszóval, csak ultrahang van. Ha „turkálásra” van szükség, akkor azt megindokolják, hogy miért kell, és megkérdezik, hogy akkor részedről oké e, így ha valaki vissza akarja utasítani a vizsgálatot, akkor arra van normális lehetőség. És igen, már megint ott tartunk, hogy az embert egyenrangú partnerként kezeli az orvos, jogod van eldönteni, hogy mi történik a testeddel. 🙂
    Az ultrahangokkal ugyanez van: mind a 12. heti kombinált tesztről, mind a 2o. heti genetikai ultrahangról van egy kis tájékoztató füzetecske, amiben többek közt kihangsúlyozzák, hogy mire szolgál, miket szűrnek, mik a kockázatok, mi a metodológia valamint hogy csak akkor menj el rájuk, ha egyrészt szembe tudsz nézni az eredménnyel, másrészt ha meg tudod hozni egy rossz eredmény esetén a szükséges döntéseket (pl. hajlandó vagy e további invazív vizsgálatokra vagy egy esetleges abortuszra).
    IMAG2455
  • Úgy tűnik, hogy itt a terhesség elején, a 12. hétig a dokik azért visszahúzzák a földre a rózsaszín ködben lebegő kismamákat. Nekem legalábbis az elején mindegyik ultrahangnál elmondták, hogy igen, minden rendben, de tudjak róla, hogy még nagyon az elején vagyok, és még bármi történhet. Nyilván, akinek semmi baja/előzménye, az nem is találkozik az orvossal még ebben az időben, de aki már egyszer odakerült, azt igyekeznek megtartani a realitás talaján. Aztán a 12. hét után mintha kicserélték volna őket, ők is lelkendeztek az ultrahang előtt, ha mondjuk megmozdult a baba.
  • Túlestem az első terhességes vérvételen is, ami abból a szempontból érdekes, hogy délután voltam a dokinál, aki felírta a beutalót. Ott rá is kérdeztem, hogy akkor mehetek e most vagy a glükóz miatt másnap reggel kell e menni. (Itt egész nap van vérvétel, sőt még szombaton is.) Persze, persze, menjek csak most. A bizti kedvéért a vérvételnél is rákérdeztem, hogy a glükóz miatt jó leszek e most így nap közben, ebéd után ki tudja mennyivel. Nem is értették a kérdést… Szóval itt nem tudom milyen metodológiával mérik a vércukrot, mindenesere nem kellett éhgyomorral a nyugdíjasokkal versenyt futnom. (Amúgy egyszer más miatt kellett éhgyomorra vérvételre mennem és basszus ott sem kellett versenyt futnom senkivel. Ugyanúgy nem volt előttem senki a vérvételnél, mint napközben.)
    Azt nem tudom, hogy terheléses cukorvizsgálat lesz e, mindenesetre majd beszámolok, ha máshogy van, mint Magyarországon.
  • Vicces különbség, hogy míg a magyar barátnőimet halálra frusztrálta a folyamatos mérlegelés mind a védőnőnél mind az orvosnál (mázlistának érezte magát, akinek csak bemondásra kellett a súlyáról nyilatkozni). Itt az elején, amikor felvették a terhességgel kapcsolatos adatokat, megkérdezték a súlyomat, utána felhívták a figyelmemet, hogy nem kell kettő helyett enni és a végén közölték, hogy több mérlegelés nem lesz, itt ez nem szokás 🙂
  • Időről-időre lehet hallani a médiában, hogy mekkora felelőtlen az, aki pl súlyzós sportokat csinál a terhessége alatt. Itt mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy lehet crossfit-ezni, biciklizni és egyáltalán bármit, ami jól esik. Ha már nem esik jól, a szervezetem úgyis jelezni fog, akkor hagyjam abba vagy váltasak valami könnyebbre pl jógázzak.
  • Kaptam egy rakás telefonszámot: o-24 órában működő telefonszám, ha baj van (kaptam egy kis kártyácskát is, ahova az összes esetet felsorolták, amikor SOS hívni kell a kórházat). Munkaidőben működő telefonszám, ha nem olyan sürgős a kérdésem (pl. időpont kérés) illetve egy délután pár órára működő telefonszám, ahova a „hülye kérdésekkel” lehet fordulni (pl. ehetek e ezt vagy azt). Az a lényeg, hogy mindent meg lehet kérdezni, ami az eszedbe jut, sőt meg is kell, és erre megvan a megfelelő fórum. Gondolom mivel az SOS telefonszámot így nem hívják csip-csup ügyekkel, ezért ott lényegesen rövidül a várakozási idő valamint az erőforrásokat is ez alapján tudják allokálni. El tudom képzelni, hogy amíg az SOS telefon mellett egy orvos ül, addig a „hülyeségekkel” hívható szám mellett egy önkéntes.

    A telefonszámok mellett egy egész paksamétát kaptam olvasgatásra. Ennek egy része később lesz esedékes, mint a szülési terv, a legtöbb viszont nagyon sok hasznos tudnivalót tartalmaz
    A telefonszámok mellett egy egész paksamétát kaptam olvasgatásra. Ennek egy része később lesz esedékes, mint a szülési terv, a legtöbb viszont nagyon sok hasznos tudnivalót tartalmaz

Na, hát ez még csak az eleje, és máris milyen hosszú lett 🙂 Még egy bejegyzést tervezek a terhesgondozásról, ugyanis ahogy így haladok előre, már most látom, hogy van még egy-két érdekes dolog, ami Magyarországon teljesen ismeretlen így mindenképpen érdemes róla szót ejteni. Illetve lesz még egy szüléses, azaz inkább kórházas bejegyzésem és utána reményeim szerint az egészségügyet ismét hanyagolhatom egy kicsit 🙂

Reklámok

Minden szépen összerendeződik :)

Legalábbis egyelőre.

Ugyanis végre találtam munkát! Jeeee! 🙂 Ráadásul szakmailag nagyon jó munkát: jó nagy multinál senior, global, amit el lehet képzelni. Az egyetlen öröm az ürömben, hogy a munka határozott idejű, ráadásul ez a határozott idő rövid (max. fél év), ugyanis egy kismamát kell helyettesíteni.
Hogy miért vállaltam el mégis? Nem, azért ennyire nem voltam kétségbeesve, bár ennyire hosszú munkakeresésre valóban nem számítottam: a helyzet az, hogy nekem pont fél évem van még dolgozni, ugyanis december végén én is szülök! 🙂 Szóval úgy tűnik, hogy tényleg összerendeződnek a dolgok, és a babázás előtt sikerül még egy kis global tapasztalatra szert tennem, ami idáig nagyon hiányzott az önéletrajzomból.

Azért senki ne ijedjen meg, a blog innentől nem fog átváltozni terhesnaplóvá, később gyerekszájjá; marad továbbra is egy beszámoló az új életünkről Hollandiában. Viszont még mélyebbre merítkezhetünk a holland egészségügyben és később majd az oktatásban is. 🙂

De egyelőre maradjunk a munkánál, és most össze is foglalom a munkakereséssel kapcsolatos tapasztalatainkat. Az összefoglaló nem reprezentatív, hisz a mintánk mindössze két fős; ráadásul nem is homogén, ugyanis szó van egy mérnökről és egy közgazdászról.

A munkával kapcsolatban egy alapelvünk volt, amihez tartottuk magunkat: a munka minőségéből nem engedünk: minimum olyan szintű munkát szeretnénk, amit Magyarországon is végeztünk. Szóval a mosogatást, pincérkedést kizártuk, nem azért mert derogálna, de nem akartunk mindent előröl kezdeni. (Ez volt akiknek b*ta a csőrét, de aki ismer, az tudja, hogy ez pont nem érdekel 🙂 )

Miután a statisztikák alapján felmértük a munkaerő piacot illetve meghánytuk-vetettük, hogy anyagilag hogy jövünk ki a legjobban, úgy döntöttünk, hogy N. indul először. Szobabérlés Eindhovenben (viszonylag könnyen tudsz mozogni minden irányba, plusz a WizzAir járata is ott tesz le), sok-sok interjú, tesztek, hosszú folyamatok, viszont nettó 3 hónap alatt siker. Előzményként szeretném kihangsúlyozni, hogy mérnökként majdnem elengedhetetlen a holland nyelvtudás (az angol emellé alap). Viszont ha az megvan, akkor teljesen nulláról 3 hónap alatt egy mérnök a szakmájában és a szintjén el tud helyezkedni (természetesen a nagy erőfeszítés elengedhetetlen, ami ott kezdődik, hogy minden nap több órát érdemes dedikálni a jelentkezésekre). N. mielőtt kijött volna, nagyon ráfeküdt a hollandra: egy fél év alatt középszinten megtanult, de amikor kiköltözött, akkor sem hagyta abba, hanem járt önkéntesek által szervezett nyelvórákra hetente kétszer.)
Amit levontunk tanulságként az első körben, hogy Eindhovenbe nem érdemes költözni, mert a releváns munkák nagy része Amsterdam környékén illetve Észak-Hollandiában van, így elég sok idő és pénz elment utazásra.

Éljen, megvan N. munkája, így én is felmondtam és jöttem, nagy reményekkel. 🙂 Jómagam közgazdász vagyok, azon belül is marketinges, elég jó nevű multikkal a hátam mögött. Én is a 3 hónapot céloztam meg, de az esetemben 10 hónap után jött ez a mostani lehetőség, ami viszont egy jó megoldás ahhoz, hogy kipótoljam a legnagyobb lyukat az önéletrajzomon anélkül, hogy a munka minőségéből és szintjéből alá kellene adnom. Ugyanis a munkakeresés során hamar szembesültem, hogy ezen a piacon a konkurencia óriási és nagyon erős.
Hiába van erős multis tapasztalatom, jellemzően Közép-Kelet Európára dolgoztam és viszonylag keveset foglalkoztam termékfejlesztéssel. A kedvencem mindig az volt – bár az önéletrajzom ebből a szempontból elég részletes – amikor mindegyik körben megkérdezték, hogy van-e global tapasztalatom, majd az utolsó körben (kb. a 4.) mégsem engem választottak: sajnos rendes visszajelzést nem tudnak adni, minden szép és jó, de hát akit felvettek USÁból/Angliából/Németországból jött bazi erős global tapasztalattal… Egyébként tök jó vagyok… Köszi…Grrrrrr

A másik kulcskérdés a nyelv: ha nem global pozícióba jelentkezik az ember, akkor a hollandot nagyon kennie-vágnia kell, hiszen egy helyi marketingesnek a megfelelő szavakkal, kifejezésekkel, szlenggel kell megszólítania a célcsoportját, a szójátékokról vagy egyéb vicces marketinges ötletekről nem is beszélve (Ilyen szempontból azt mondanám, hogy egy mérnöknek könnyebb, hiszen neki adott esetben “csak” a kollegák/fizikai munkások miatt kell tudnia, de nem kell szépen, frappánsan fogalmaznia). Amikor kijöttem, már akkor is beszéltem valamennyire a hollandot, mert a beilleszkedéshez eleve fontosnak tartom, viszont most bejelentkeztem egy normális tanfolyamra is, amit el akarok végezni, hiszen ez a mostani lehetőségem véges, és ha nem sikerül a hosszabbítás, akkor azért több lábon akarok állni. Kérdezhetitek, hogy ez miért nem jutott korábban az eszembe: eszembe jutott, de anyagi limitációk voltak, így maradtam a szomszédokkal való  gagyarászásnál, de azzal ugye nem arra fejlődik az ember feltétlenül, amerre szeretne 🙂

Szóval ezt a hosszadalmas keresési időt egy marketinges könnyen lerövidítheti, ha van a multis tapasztalata mellé akár helyi szinten valami termékfejlesztési tapasztalata vagy nagyon jól beszél hollandul, és akkor a helyi munkák is játszanak. Persze a legjobb, ha global multis tapasztalata van és nem csak kis országokkal foglalkozott, hanem néhány nagy nyugat-európaival is. 🙂

Hol kerestük a munkát? Kizárólag interneten. Míg N.-nak a Monsterboard és a Nationale Vacaturebank jött be a mérnöki melókkal kapcsolatban, addig én a legtöbb lehetőséggel a LinkedIn-en találkoztam; a Monster és a Nationale Vacaturebank már redundáns volt. Egyébként, ha a helyi munkák is játszottak volna, akkor ezeken az oldalak is nagyon jók.

Még egy érdekesség: míg Angliába “könnyedén” találhatsz munkát akár Magyarországról is, addig Hollandiába muszáj kiköltözni, hogy egyáltalán behívjanak interjúra és foglalkozzanak veled. Egy rövid ideig Anglia is benne volt a kalapban a célországokat tekintve, és nem tettem mást csak feltöltöttem az önéletrajzom a Monster-re: 4-5 cégtől azonnal hívtak, és nem nagyon zavarta őket, h még Magyarországon élek. Hollandiában semmi. Viszont ahogy kiköltöztem, ott is szépen elkezdett beindulni az interjúk sorozata. Szerintem, amíg Angliában teljesen megszokott, hogy nagyon sokan jelentkeznek külföldről, addig Hollandiában nem merik felvállalni azt a kockázatot, hogy végigmegy a delikvens a hatszáz körön, majd utána úgy dönt, hogy mégsem költözik. Itt BSN szám, lakóhely, holland telefonszám és biztosítás az alap. Utána még szóba is állnak veled.

Szóval sehogy nem könnyű, és nagyon sok munkát kell beletenni, de szép lassan beérik a gyümölcs. Ami egy könnyebbség, hogy egy 2(megkockáztatom 3) fős háztartás beosztással ki tud jönni egy fizetésből, így a második emberen már nincs akkor a nyomás, hogy SOS elvállaljon valamit azonnal.