Neked megvan az A típusú úszásvizsgád?

Mint kiderült, terhesen nem csak kajákat kívánhat az ember.
Úgy jó egy hónapja ébredtem arra a gondolatra (a szó szoros értelmében), hogy én most mindenképpen úszni szeretnék, ami azért meglepő, mert ha egy sportot kellene megnevezni, amit utálok, az az úszás lett volna. Igazság szerint soha nem voltam egy vízi lény: az uszodák hidegek és klórosak, a strandokon tömeg van és unalmas, a Balaton attól meleg, amitől sárga (a Velencei tóról nem is beszélve), a tenger sós és tele van medúzával, és különben is az ember vizes lesz, és hiába van a parton 4o fok árnyékban, valahogy akkor sem szárad meg. Vénségemre pedig a vizes fürdőruha miatt az utóbbi években állandóan fel is fáztam, akárhányszor eljutottam a strandra/tengerpartra. Szóval vízbe csak akkor megyek, ha nagyon muszáj, vagy ha sok csúszda van vagy óriási hullámok 🙂
Tehát mindenre számítottam, csak erre nem, hogy pont az úszásra kívánok rá.

Hozzáteszem amúgy, hogy az első 3 és fél hónapban lelkesen folytattam a crossfit-et, de aztán egyik napról a másikra teljesen elment a fizikai erőm, úgyhogy a végére egy szenvedéssé vált az egész. Akkor rákaptam a biciklire, hétvégéken 4o-5o kilométereket tekertünk (ami nem tűnik olyan soknak, de én előtte csak a városközpontba jártam biciklivel, szóval ezt sem űztem sport jelleggel korábban), mígnem ahogy elkezdődött nőni a hasam, a mountainbike struktúrája immár nem felelt meg a fizikai paramétereimnek, a holland városi biciklikkel pedig nem kívánok ennyit tekerni, annak ellenére sem, hogy itt nem nagyon vannak lényeges emelkedők.
Viszont a hátam és a derekam mindenképpen igényelt valamilyen  mozgást.

Úgyhogy egyik reggel arra ébredtem hogy olyan jól esne úszni egy kicsit. N. pedig nagyon megörült, ugyanis ő minden hétvégén amúgy is jár úszni, most legalább csatlakozhatok hozzá.
A dokival megkonzultáltam, hogy a felfázást megelőzendően toljam a tőzegáfonyát és C vitamint plusz igyak sok vizet (egyébként adott egy linket is, ami olyan kismamáknak kínál sportlehetőséget, akik aktívak voltak a terhességet megelőző életükben, és szeretnének fittek maradni), így semmi akadálya nem volt, hogy következő hétvégén jómagam is megnézzem az uszodát, ahova N. jár.

Az úszás Hollandiában kiemelten fontos; mindenkinek meg kell tanulni már gyerekkorban, hiszen csak az élete múlik rajta, ha egy csatornába esik. Ennek megfelelően az úszásoktatás és az úszáshoz való hozzáállás itt teljesen más, mint Magyarországon.
A címben szereplő A típusú úszásvizsgával mindenkinek rendelkeznie kell már egész kiskorban (talán 4-5 évesen). Itt nem elég, hogy egy alap úszásnemben már úgy-ahogy el tud úszkálni, de rövid ujjú pólóban, rövidnadrágban és cipőben is ki kell tudnia úszni a medencéből. Azaz, felkészítik arra is, hogy életveszélyes helyzetekből hogyan tud megmenekülni, anélkül, hogy pánikba esne. Aki ezzel a vizsgával nem rendelkezik, az nem mehet szülői felügyelet nélkül sehová, úgyhogy gyerekek esetében teljesen általános a kérdés, hogy rendelkeznek-e az A típusú vizsgával.
Van továbbá B és C típusú vizsga is, ahol egyre többféle úszásmódban egyre hosszabb távokat kell leúszni, de mindemellett a ruhában való úszás is nehezített: hosszú ujjú pulcsi plusz hosszúnadrág, cipő, a C vizsgánál pedig még egy esőköpeny is jön nehezítésnek.

Ennek megfelelően Hollandiában nagyjából minden sarkon van uszoda. A környékünkön is van vagy három, ennek ellenére mi átjárunk a szomszéd városba, ugyanis az uszodák elsősorban gyerek oktatásokra/edzésekre vannak berendezkedve, azaz rövidebb a medence, de ami a nagyobb baj, hogy a víz hőmérséklete jó néhány fokkal magasabb, mint ami egészséges lenne ahhoz, hogy gyorsan ússzál (a magasabb hőmérséklet mondjuk engem nem nagyon zavar, sőt 🙂 )

Az uszoda bejárata
Az uszoda bejárata

Tehát Lelystad-ba járunk úszni; ez is elsősorban gyerekekre van berendezkedve, viszont itt legalább van nagy medence viszonylag normális hőmérsékletű vízzel. Mivel viszont oktató uszoda, ezért minden be van táblázva, és a felnőtteknek mindössze naponta 1-2 órát jelöltek ki a “baanzwemmen”-re, azaz a sávokban való úszásra. Ez hétköznap elég lehetetlen időpontokban van: reggel 8-9ig vagy este 9-1o-ig, hétvégén pedig délelőtt 1o-11ig.
Egy ilyen óra egyébként 3 euróba kerül.

A gyerekeknenk vannak mindenféle csúszdák és játékok
A gyerekeknek vannak mindenféle csúszdák és játékok

images

N. azóta sírja vissza az eindhoven-i uszodát, ami egy sportuszoda volt, azaz szép nagy medence, hideg vízzel, sokkal több idővel, sőt az ottani stadpass-al mindössze 1,5 euróba került.

Hogy is néz ki ez az egy órás “baanzwemmen”? A nagy medence jellemzően fel van osztva 3 sávra: egy a bénáknak, egy a középhaladóknak, egy a profiknak.
Többek közt, azért sem szerettem úszni, mert nem tudok csak mellúszásban, de abból is igazából csak azt a fajtát, amit én nagyi-úszásnak hívok, azaz, a fejemet nem rakom bele a vízbe. Azért hívom nagyi-úszásnak, mert Magyarországon szerintem a nagymamákon és rajtam kívül senki nem úszik így 🙂 Ellenben Hollandiában 🙂 Itt jellemzően csak a profi sávban úszók dugják be a fejüket a vízbe vagy úsznak esetleg gyorsúszásban. A többség az általam jól ismert nagyi-úszásban úszik, szép komótosan, sokszor még a szemüvegük is fent van (az igazi, nem az úszószemüveg).
Első alkalommal nem volt elég nagy az egóm, és a béna sávba mentem, ahonnan aztán gyorsan upgrade-eltem magam a haladóba, ugyanis a béna sáv egyszerre volt ijesztő és idegesítő is egyben. Idegesítő, mert mindenki össze-vissza úszkált (akár keresztbe is), ami elég nagy nehézséget okozott azoknak, akik rendesen szerettek volna úszni, és ijesztő, ugyanis volt egy-két ember, akire nem mertem volna nagy összegben fogadni, hogy átér a másik partra anélkül, hogy megfulladna.
A második sáv viszont eddig úgy tűnik, hogy az én szintem, mindenki szép komótosan úszkál, tartja a sort és nem akar megfulladni. N. persze a profi sávban úszik.

Ez a nagyi-úszás amúgy arra is jó, hogy közben megfigyeld az embereket, akik közül sokan nagyon viccesen viselkednek:

  • Kigyúrt srác, háta agyon tetoválva törzsi motívumokkal: kétszer körbesétál a medence körül, csak semmi sietség. Beugrik egy fejest a béna sávba, úszik 2 hosszt. Kimászik. Újra séta. A vízbe belóg néhány rúd, amin lehet  húzódzkodni, tolódzkodni; azokon nyom néhányat. Újra séta, újra fejes és minden kezdődik előröl.
  • Anyukák a tribünön, akik a szomszéd medencében levő gyerekeket figyelik, ahogy oktatják őket: aha, figyelik a gyerekeket… vagy a két fiatal totál szálkás, kisgatyában lófráló úszóoktatót 😛
  • Középkorú sörhasas pasik, akik a béna sáv 14o cm-es részénél üldögélnek és beszélgetnek. Néha rájuk szól az úszómester, akkor úsznak egy hosszt.
  • Egy fazon, aki látszólag azt se tudja hol van: össze-vissza úszkál a sávok közt N. által pókúszásnak nevezett formában, ami amolyan mellúszás csak háton. Miután bekeveredett a profi sávba, villámgyorsan hagyta el a terepet.
  • Aztán vannak, akik presztízskérdést csinálnak abból, ha egy kicsit gyorsabbak mint te (értsd úgy, hogy nagyjából 6-8 hossz után érnek be) : megelőznek vagy nem mennek el a medence végéig, hanem előtted fordulnak. Majd a következő hossz után leállnak pihenni vagy 5 percre. Utána kezdődik az egész előröl.

Szóval egyelőre bejött ez az úszás, és nem is annyira unalmas, mint amennyire emlékeztem 🙂

Aztán a múlt héten teljesen kitört a frász, hogy az úszásnak is búcsút mondhatok, ugyanis csütörtökről péntekre virradó hajnalban arra ébredtem, hogy úgy eléggé fáj a bal vesém. “Na, szuper” – gondoltam – “itt a jó kis vesemedence-gyulladás a felfázás helyett”, úgyhogy gyorsan be is jelentkeztem reggel a dokihoz. A követ kizártam magamtól, mert abban már volt részem, és ha tényleg az lett volna, akkor nem tudtam volna megvárni a reggelt, az úgy fáj.
Hozzáteszem, dokihoz nem jutottam el, csak a szülésznőhöz (akit a korábbi posztjaimban védőnőnek hívtam, de mint ahogy egy kedves olvasóm korábban helyreigazított, a megfelelő elnevezés a szülésznő), és mire eljutottam, addigra a fájdalom is teljesen elmúlt. Reggel még úgy érezgettem a vesém tájékát, de 11-re, mintha sosem lett volna semmi bajom. Szóval nem is nagyon tudott velem mit kezdeni; ha bármilyen baktérium lenne, akkor nem így beszélgetnénk egymással szemben, hanem konkrétan a halálomon lennék, ha kő lenne, akkor is, úgyhogy valószínű nem iszok eleget, igyak sok vizet és tőzegáfonyát. Ha újra fáj, akkor jöjjek újra. (Amúgy kértem másodvéleményt Dr Google-től, és valóban, mindenki azt írta, akinek veseproblémája volt a terhesség alatt, hogy majd’ meghalt és láza is volt. Azért fejlődőképes vagyok, hogy előbb fordulok dokihoz és csak utána diagnosztizálom magam, nem? 🙂 )
Azért megkérdeztem a szülésznőtől, hogy úszhatok-e. Ez hülye kérdés volt, kb, mintha azt kérdeztem volna, hogy biciklizhetek-e: szerintem, aki komolyan a halálán van, még annak is azt mondják, hogy igen.
Szóval egyelőre nem fenyegeti semmi a hétvégi úszásainkat. 🙂

A hétvége folyamán azért többször éreztem a vesémet, viszont nem mentem már vissza a  kórházba, ugyanis jellemzően alvás közben jött elő a fájdalom, de az is csak meghatározott pozíciókban, szóval arra kell gondoljak, hogy a bébike alvóspárnának használja a vesémet…

Reklámok