Bunkó hollandok?

A történet ott kezdődik, hogy mielőtt kijöttünk volna, több helyről is hallottuk, hogy a hollandok “bunkók”, ami azt jelenti, hogy ami a szívükön az a szájukon, és akár a munkahelyen is megmondják, ha valami nem tetszik nekik, nyíltak és őszinték.

Ó, ez az én országom, gondoltam én, akinek nem a diplomácia az erőssége. Végre nem kell gondolatot olvasnom, hogy ki mire gondol, miközben valami teljesen mást mond, hanem mindenki tisztán nyílt lapokkal játszik.
Ehhez képest, az igazság az, hogy se a munkahelyen, se a privát életben nem találkoztunk ilyen jellegű “bunkó” megnyilvánulással. Mindenki abszolút segítőkészen, barátságosan állt hozzánk. Sőt a munkahelyen egy olyan dologra is felfigyeltünk, ami Magyarországon – és szerintem sok más országban sem – egyáltalán nem jellemző: a munkához és a munkatársakhoz való teljesen laza hozzáállás. Egy holland cégnél az első számú legfontosabb cél nem az eredmény, hanem, hogy mindenki jól érezze magát.

Ez persze nincs így világosan kommunikálva, mert naná, hogy vannak tervek, és elvileg kell hozni az eredményeket és számokat, de például, amikor én nagy lendülettel belevetettem magam a munkába, akkor óvatosan felvilágosítottak, hogy ne rohanjak annyira, hanem majd szép lassan, rengeteg fölösleges meeting során majd szép lassan közösen eljutunk egyről a  kettőre. Itt, azt hiszem úgy voltam vele, hogy elkezdem nyiszatolni az ereimet, mert én ugye abban szocializálódtam, hogy keményen dolgozni kell, hogy az ember hozza a terveket, míg itt valójában még tervek se nagyon voltak, még jó, hogy egy olyan kategórián dolgoztam, ami nőtt, ennek megfelelően az emberek is csak úgy tessék lássék dolgoztak, és nem nagyon vették jó néven, ha gyorsabban akartál haladni, mint ők.
N. is hasonló cipőben jár; neki a logisztikusokkal gyűlik meg rendszeresen a baja, akik eddig egy szállítást se tudtak hiba nélkül abszolválni. Viszont ha N. egy hiba miatt reklamál és mondjuk az adott logisztikus épp szabin van, akkor senki nem rohan megoldani a problémát. Szépen komótosan megvárják, amíg a kolléga visszajön szabiról, az ügyfél addig nyugodtan várhat. Felelősöket pedig nem nagyon keresnek. Ezt egyébként a volt főnököm fogalmazta meg nagyon találóan: “Olyanok vagyunk, mint egy nagy család”.

Ha a Jung féle személyiségteszttel szeretném jellemezni a helyzetet, akkor a holland vállalatok és benne az emberek zöldek: azaz empatikus, laza, informális, “csináljunk mindent együtt, úgy, hogy mindenkinek jó legyen”. Ehhez képest bennem is és N. ban is dominál a piros, azaz “csináljuk gyorsan, hatékonyan és eredményesen”.

Clarity4D-model

A piros attitűdünkkel Magyarországon semmi gond nem volt, de itt, az biztos, hogy még mindig tanulnunk kell a zöld hozzáállást, pedig már egy ideje itt élünk. N. még mindig felhív néha hörögve a telefonba: “Nem igaz, hogy ez már megint egy nagy család” 🙂

Viszont, hogy visszakanyarodjak a bunkósághoz: húgom tavaly meglátogatott minket, és ahogy leszállt a vonatról, rögtön megjegyezte, hogy “te, ezek a hollandok mennyire bunkók”. Akkor nem is igazán értettem, hogy miről beszél, elkönyveltem magamban, hogy rossz napja volt. Viszont, amikor elkezdtem naponta vonatozni a munkába, akkor rájöttem, hogy a hollandok tényleg “bunkók”, ha tömegközlekedésről illetve, ha specifikus akarok lenni, akkor, ha sorban állásról van szó.
N.-val megdöbbenve tapasztaltuk, amikor elkezdtük figyelni, hogy a hollandok nem tudnak sorban állni. És az elvárásunk még csak nem is közelít az angolokéhoz, akik még a buszmegállóban is fegyelmezetten sorban állnak, hanem csak egy átlagos magyar sorban állást vártunk volna el.

De nem, itt, ha kinyílik a vonatajtó, akkor a felszálló tömeg megkezdi a felszállást, tekintet nélkül arra, hogy esetleg valaki leszállna, és egymást tapossák az ülőhelyekért. (Arról nem is beszélek, hogy terhesen, nagy hassal, amikor már egyértelműen nem lehetett összetéveszteni, hogy kövér vagyok-e vagy terhes, mindössze az idős nők és a fekete férfiak akarták átadni a helyet. Nyilván az idős nőktől nem fogadtam el…). Magyarországon ha elég határozottan megy az ember, akkor a többiek megállnak vagy kikerülik. Itt nem, itt mindenki nagy egóval és határozottan megy előre, nem törődve azzal, hogy adott esetben egymásnak mennek egy hasonlóan határozottan közlekedővel.
A hektikus sorban állásra egyébként mindenhol lehet példát találni, egy gyorsétteremben vagy a parkolóautomaták előtt az egy sorból villámgyorsan kialakulhat 2 sor, majd vissza, szóval résen kell lenni, és fel kell venni a sorban állás dinamikáját. 🙂
Ezzel szemben viszont nem egyszer fordult elő a szupermarketben, ha csak egy vagy két termék volt a kezemben, hogy előre engedtek a sorban.

Tehát összességében semmiképpen nem tekinteném a hollandokat bunkónak, sőt, mindössze a tömegközlekedés és a tömegben való közlekedés egyszerűen eltér a Magyarországon megszokottól.

És ha már felmerült a tömegközlekedés: már korábban is említettem, hogy a holland férfiak meglepően vicces, idióta zoknikban járnak; adott esetben még egy komoly öltönyös figura is, ha leül kivillan egy színes, mintás zokni. És a vonaton kivillan, úgyhogy fotóztam is néhányat (ennél sokkal több volt, de nem találom a képeket):

 

Reklámok

One Reply to “Bunkó hollandok?”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s