Hollandia képekben

Úgy tűnik, március táján rendszeresen belecsúszok az alkotói válságba – az idő még mindig szürke, esős, én pedig napenergiával működök, úgyhogy nagyon nagyon várom már a jó időt, és vele együtt az energiát és az ihletet.

Szerencsére a múlt héten vendégeink voltak; egy jó barátnőm és a férje, aki történetesen fotózik, így született egy-két jó kép, amerre jártunk, amit most meg is osztok veletek 🙂

Hága vagyis Den Haag – szerintem a legszebb holland város; tökéletesen megértem a királyékat, hogy ebben a városban élnek. Ezúttal a belvárosban sajnos nem voltunk, hanem a tengerparton sétáltunk egyet (ez volt anno életem első tengerpartja, amit láttam, szóval számomra mindig nosztalgikus 🙂 )

Következő állomásunk Giethoorn, ahova már nagyon rég el akartam jönni. “Holland Velence”-ként emlegetik ezt a helyet, ugyanis autóval nem lehet a faluban közlekedni, csak gyalogosan, kis fahidakon át vagy pedig a csatornákon.
Ennek ellenére elsőre azért megdöbbentem, ugyanis autóval mentünk és az országút úgy vágja keresztül a falut, hogy fel sem tűnik, hogy ez a hely valamiért nevezetes. Amikor odaértünk, majdnem lázadás tört ki az autóba, hogy tulajdonképpen hova is jöttünk, mert itt nincs semmi különös az égvilágon. Pedig van 🙂 csak éppen az idő ezt a falut is elérte, és az újonnan felépített házak már nem követik az eredeti városképet. Azaz első ránézésre pont olyan, mint egy átlagos helyi település; szép-szép, de semmi extra. Aztán észrevettük a kis táblát, ami az irányt mutatta az öreg falu felé, ami valójában  Giethoorn nevezetessége, a szigetecskéken álldogáló házak összessége, amiket tényleg csak gyalogosan vagy csónakkal lehet megközelíteni.

És persze Amsterdam soha nem maradhat ki, ha vendégeink jönnek. 🙂 Én szeretek városnézés címén csak úgy mászkálni a városokban, de Amsterdamban szerintem mindenképpen érdemes a csatornákon körbehajózni; egyrészt így gyorsan képbe kerül az ember, ami a nevezetességeket illeti, másrészt jónéhány meghökkentő és vicces részlet is kiderül a városról és az ittélőkről (pl, amin én még mindig nem tudom túltenni magam, hogy Amsterdamban sok helyen a parkolóhelyek közvetlenül a csatorna partján vannak, és a legtöbb helyen még mindig nincs korlát. Így nem meglepő, hogy jellemzően hetente egyszer egy autó legalább beleparkol a csatornába.)

Amsterdamban persze nem érdemes csupán az utcán bolyongani, rengeteg egyéb látványosság is van, virágpiac, a híres/hírhedt piroslámpás  negyed és persze múzeumok. Harmadjára jártam a hajós múzeumban, ami egy óriási, szuper, interaktív múzeum, mely leköti a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Háromszor voltam, és igazából még mindig vannak olyan részek, amiket nem láttam. Vicces egyébként, mert nagyon nem mindegy, hogy kivel mész a múzeumba: a hajógépészmérnök húgoddal, akivel 3 órát töltöttünk el egyetlen teremben, és egyesével néztük meg és veséztük ki az amsterdami teherkikötő hajóit, kisgyerekes barátokkal, akiknek, bár a gyerekek nem voltak jelen, mégis az interaktív játékok kötötték le legjobban a figyelmüket vagy a kicsit sznobékkal, akiket pedig a régi, eredeti térképek érdekeltek. Jó lenne egyszer egyedül elmenni, és akkor például a történemi részen, a Hollandia aranykora című kiállításon is elidőzhetnék egy kicsit 🙂

A képekért mégegyszer óriási köszönet, mert így létrejöhetett a márciusi bejegyzésem 🙂

Ha kíváncsiak vagytok a Silicore Design egyéb fotóira, itt találtok képeket és további információkat.

Reklámok