Efteling; a mesék birodalma

N. -éknál a szakszervezet nagyon jól tárgyalt, így a múlt hónapban mindenki kapott egy kis fizukiegészítést, amit egy szuper programra költöttünk. 🙂

Tudni kell rólam, hogy imádom a meséket – főleg a klasszikus Grimm-et, úgyhogy N. meglepetésprogramja abszolút telitalálat volt; ugyanis az Efteling-be mentünk, ami egy hatalmas meseerdő plusz vidámpark. A hely maga óriási területen fekszik; bár hétvége volt és hét ágra sütött a nap, mégsem volt tömegnyomor érzete az embernek (mint például a Keukenhof-ban, a tulipános kertben). Az is igaz, hogy mi többnyire sétáltunk, és nem ültünk fel a különböző attrakciókra, ahol azért állt a sor, de se a beléptetésnél, se az éttermekben nem lehetett érezni a tömeget.

IMAG1028

A hely két nagy területre osztható: a meseerdőre és a vidámpark részre; a vidámparkon belül található egy hullámvasutas rész, egy óriási játszótér és egy “búcsú” jellegű rész céllövöldével, körhintával, meg azokkal a kamu gépekkel, amik tele vannak plüssökkel, de sose lehet kiszedni belőlük egyet sem, mert a végén a gép mindig kiejti a karmai közül (itt imádják amúgy ezeket a plüssös gépeket).

Mi elsősorban a meseerdő részére fókuszáltunk, egyrészt a mesék miatt, másrészt pedig se N. se én nem vagyunk nagy vidámparkosak, babakocsival pedig aztán különösen nem 🙂 De persze azért bejártuk az egész területet. Nem is tudom, hogy időben hogy fértünk volna bele a napba, ha felültünk volna még egy-két attrakcióra, mert így is simán eltöltöttük az egész napot a parkban, és kb háromszor ennyit is el lehetett volna, ha H. nem babakocsis, hanem már pár éves, aki jobban élvezi az előadásokat, játszótereket és egyéb aktivitásokat.

A meseerdőn (Sprookjebos) egy kanyargós ösvényen lehet átvágni, ahol úton útfélén belebotlunk a különböző mesék – elsősorban Grimm – helyszíneibe. Ezek általában interaktív helyszínek, de legalábbis a meséből meghallgathatunk egy-egy jellegzetes részletet. Az út mentén nagy gombákból mesebeli zene szól, a végén pedig egy óriási mesemondó fa áll – iszonyatosan igényesen megcsinálva – és meséket mond a köré ülő gyerekeknek.

A mesemondó fa (rendesen mozgott a szája, amikor beszélt):

IMAG0942

Miután végigsétáltunk a Sprookjebos-on, beültünk enni. Rengeteg kisebb-nagyobb hely van: talponálló büféktől kezdve, önkiszolgáló éttermen át a teljesen hagyományos kiszolgálós étteremig. Akinek erre van igénye, vehet olyan belépőt is, ami magában foglalja az ebédet vagy ebéd +vacsorát. Ilyenkor nem szabad elfelejteni, hogy az ebéd az holland ebédet takar, azaz sültkrumplit vagy szendvicset.

Délután pedig végigsétáltunk a különböző attrakciók közt, persze ahogy említettem, nem ültünk fel semmire.
Az attrakciókon kívül meseelőadások is láthatók (Raveleijn), amiket sajnos szintén nem tudtunk megtekinteni, így azokról nem tudok nyilatkozni. Mindenesetre a helyszín nagyon izginek tűnt: egy középkori kastély, körülötte pedig sejtelmes köd és láp 😀

IMAG0960

A vidámpark rész egy nagyon picit emlékeztetett a budapesti vidámparkra, vagy legalábbis a régi részére, ugyanis a hullámvasutak közt volt egy hasonló fa állványzatú, mint nálunk. Illetve kettő: egy iker hullámvasút, ami mellett pedig egy tűzokádó sárkány füstölt és okádta a tüzet (azt azért nem tudom, hogy a fahullámvasút melletti tűzokádó sárkány hogy ment át a tűzvédelmi ellenőrzésen 😀 )

IMAG0990

Volt most már szinte hagyományosnak számító több hurkú hullámvasút, egy olyan, ami a vízbe érkezik (annak a csónak része látható a fenti képen is; már beértek a vízbe), de a legparásabbnak nekem egy bányaszerkezetet imitáló hullámvasút volt, aminek a tetejéről a teljesen bolondok, akik felülnek az ilyenekre a résztvevők teljesen függőlegesen zuhannak be egy földalatti lyukba, ahonnan füst és síri hangok törnek elő. A síri hangokat szerintem egyébként csak a lenti kibicelők hallották, mert fent mindenki magán kívül üvöltött 😀

IMAG0999

Nagyon jópofa volt a játszótér is: rengeteg zsúpfedelű házikóval, különböző tematikával berendezve. Számomra furcsa volt, hogy belegondolva, anno a húgaimmal napokat tudtunk volna egy ilyen játszótéren eltölteni különböző sztorikat kitalálva; tőlünk zengett volna a hely, míg itt ez a rész szinte teljesen üres volt; az itteni gyerekek megmaradtak a klasszikus játszótéri részen a műanyag eu konformos hinta, mérleghinta, csúszda kombónál vagy Pokémonokra vadásztak a telefonjukon.

A búcsús, céllövöldés, plüss-halászós rész szerintem átlagos volt, de az egész parkból minimális részt foglalt el, szóval abszolút nem ez a fő látványosság. Azért itt is láttunk egy aranyos körhintát: pörgő kondérokba foroghattak azok, akik úgy érezték, hogy túl nehezet ettek és segítségre van szükségük, hogy megszabaduljanak a gyomrukra nehezedő kajától 🙂

IMAG0975

Az egyetlen negatívum, amit ki tudok emelni, az az ár. Nem is az, hogy nagyon magas a belépő ára (38 euró), mert az szinte természetes, és tényleg nagyon megéri, mert rengeteg látványosság van, hanem – és itt megint a budapesti vidámparkkal példálózok – itt is ugyanúgy, ha fel akarsz ülni a különböző attrakciókra vagy részt akarsz venni mondjuk egy előadáson, extrán kell fizetni, és így is kilométeres sorokat végigállni.

Update: Most kaptam egy kommentet, miszerint nem kell extrán fizetni semmiért, ahol kell is jegyet váltani, csak az adminisztráció miatt, hogy melyik sorba üljél. Így viszont a 38 euró tényleg szuper ár, és nincs is negatívum, maximum a hosszú sorok 😀
Mi a Raveleijn-nél futottunk bele, hogy kértek jegyet, innen gondoltuk, hogy ezek az attrakciók mind fizetősek.

Apropó sor: bár a tömeg nagyon jól eloszlik a nagy területen, az igazán jó hullámvasutak előtt azért áll a sor. Erre viszont kifejlesztettek egy applikációt, amit ha letöltesz a mobilodra, akkor nyomon tudod követni a várakozási időt az egyes eseményeknél. Ezt mi nem próbáltuk ki, de mindenesetre nekem jó ötletnek tűnik.

Az Efteling weboldala itt érhető el, ha érdekelnek a jegyárak illetve a különböző kondíciók (pl. most látom, hogy mesebeli hotelek is vannak a parkhoz közel, annak aki több napot szán a parkra.)

Nekem nagyon tetszett és N.-nak is, aki mondjuk objektívebb ilyen szempontból, mert én kicsit elfogult vagyok a mesékkel szemben. Ahogy látom, azért ide még jövünk még vagy kétszer, ahogy H. nő, és akkor már ő is jobban élvezi és nem alussza át az egészet. 🙂

Reklámok

Változatos családok

A héten volt a Pride, ami minket mondjuk annyira nem hozott lázba, hogy kimenjünk, de elmenni mellette szinte lehetetlen. Még úgy is, hogy Almere-ben, ahol lakunk nincs minden szivárványszínűre festve és nem lóg minden második ablakból és kirakatból szivárványszínű zászló, mint például Amsterdamban, ahova még a múlt hétvégén mentünk be, és a város az ottlakókkal együtt már akkor nagyon készült az eseményre.

Jómagam teljesen el is felejtkeztem a témáról, egészen addig, amíg a héten be nem dobta a postás a postaládánkba a magazinomat, az “Ouders van nu”-t, amit “Mai szülők”-nek lehetne fordítani; azaz egy anyuka-magazint.

Gyorsan átlapoztam, és rögtön konstatáltam, hogy valóban, most minden a Pride-ról és az ezzel kapcsolatos témáról szól, szóval még egy anyuka magazin sem mehet el – szerintem teljesen jogosan – a téma mellett.
Azért a reklámozott cuccok kicsit viccesek 😀

A sokk viszont ma ért: a magazinhoz csatolt kifestő füzetecskét tegnap egy laza mozdulattal, megnézés nélkül a dohányzóasztalra hajítottam, ma reggel viszont, ahogy félkómásan etettem H.-t, ráesett a tekintetem. Előszőr a szivárványt realizáltam, majd az agyam tudatalattijában máris dolgozni kezdtek az asszociációért felelős idegkapcsolatok, és mire a tekintetem és a figyelmem arrébb vándorolt volna, megszólalt a fejemben a csengő, hogy itt valami nem a megszokott. (Mennyire durva, hogy a szivárványt mára mivel azonosítjuk 🙂 )
Az ominózus kifestő:

IMAG1097

És bár a felnőttkifestők (???) korát éljük, ez itt nem az otthon unatkozó anyukáknak szól, hanem abszolút egy hagyományos, gyerekeknek szóló változat.
Amíg Magyarországon a melegeknek bár vannak látszatjogaik, de családnak semmiképpen nem ismerik el őket, az örökbefogadásról szó sem lehet, a budapesti Pride felvonulás pedig rendszeresen botrányba és “ellenfelvonulásokba” torkollik, addig itt Hollandiában a jogok mellett úgy tűnik, hogy a gyerekek már egész kis korban különböző fórumokon találkoznak a témával, így mire felnőnek, a változatos családok számukra teljesen normálisak és elfogadhatóak.
Ezt persze mindenki döntse el, hogy tetszik-e neki vagy sem, én mindenesetre jó dolognak tartom, hogy a toleranciáról nem csak beszélnek az emberek, hanem egész kiskortól fogva együtt élnek vele, ebben nőnek fel, ez a természetes.
Azért, ahogy N. megjegyezte, az is vicces, hogy egy állásinterjún jobban tolerálnak egy meleg férfit, mint egy teljes munkaidőben dolgozni akaró nőt, de ez már egy másik bejegyzés témája.

A színező könyvben egyébként ilyen és ehhez hasonló képek voltak:

Ez a kép viszont mindent visz 😀

IMAG1102