A tárgyak, amik utálnak

Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag vannak tárgyak, amiket utálok és egyszerűen gusztustalannak tartok – ezek közt vannak teljesen hétköznapi tárgyak, amiket akár teljesen vadi új, használatlan állapotban sem tudok a lakásban elviselni (pl a WC pumpa). Mára kiderült, hogy ez fordítva is igaz: vannak tárgyak, amik utálnak engem… ilyen az asztal.

Az igaz, hogy életem elmúlt közel 15 évében méltatlanul mellőztem a háztartásomból ezt a bútordarabot. De ha belegondolok, egy két fős háztartásban egy nagy ebédlőasztal csak a helyet foglalja, és igazán csak arra szolgálna, hogy a különböző papírok, magazinok, iratok szeméthalomként szépen lassan ellepjék. Hiszen az utóbbi időben – hozzáteszem teljesen egészségtelenül – a kanapén ülve a dohányzóasztalról ettünk, miközben valami filmet néztünk.
A legutóbbi lakóhelyünkön ezt a problematikát annyira hátra priorizáltuk, hogy 4 év alatt még egy dohányzóasztalba se sikerült invesztálnunk, helyette 3 kartondobozon 2 mészkő ablakpárkány szolgáltatta az asztalt, ami hozzáteszem a legtöbb vendégnek fel sem tűnt 🙂

"Asztal" dobozokból és ablakpárkányból
“Asztal” dobozokból és ablakpárkányból

Viszont most, hogy óriási nappalink van, amerikai konyhával, megszületett az elhatározás, hogy szükségünk lenne egy asztalra, ahol végre normálisan tudnánk enni, és térelválasztó funkciója is lenne. Tekintve, hogy eddig ennyire mellőztem ezeket a bútorokat, nem is csodálkozhatok, hogy bár szeptemberben megrendeltük az asztalt, már december van, és még mindig nincs itt…

Szóval megrendeltünk egy szép fehér bárasztalt 2 székkel (egy zöld, egy narancssárga). 5 hét a kiszállítás; oké. Az első héten megérkezett az egyik székes doboz – a zöld, amiben kiderült, hogy 2 szék van, tehát összesen 4-et rendeltünk, bár ez sehova nem volt leírva (utána újra átböngésztük a termékleírást, de mindenhol csak 1 széket említ/doboz) – eddig tetszett a dolog. Csak sajnos itt leállt a folyamat, ugyanis 5 hét után se az asztal, se a másik szék nem érkezett meg. Telefon, utánanéznek, nem látnak semmit, majd jelentkeznek. Persze nem jelentkeztek… A lényeg, hogy még egy pár hétig huza-vonáztunk, aztán megelégelve, hogy elég sok pénzünk áll ebben a rendelésben, visszakértük a pénzünket, ami az asztalt illeti – a székeket még várjuk. 🙂 (A pénzvisszakérés egyébként meglepően könnyen ment, már vissza is utalták, sőt a hiányzó székekből kedvezményt is adtak.)

Gondoltuk, ha nem megy online, akkor nézzük meg offline – elsétáltunk a központban levő bútorboltba, ahol ki is néztünk egy asztalt, amit olyan méretre vágnak, amilyenre akarunk. Minden szép és jó, amíg ki nem derült: 700 euró. WTF???!!! Konkrétan 3 deszkáról beszélünk!!! Azért ennyire még nem vagyunk eleresztve…

Na jó, akkor csináljuk hand made: elkezdtünk bútorlapokat nézni és megoldásokon gondolkozni. Sajnos a project elég hamar megbukott, mert max 2,5 cm vastag munkalapot találtunk, mi meg legalább 5-6 centiset szerettünk volna. Ja, hát akinek igényei vannak…

Újra vissza az online megoldásokhoz: találtunk egy másik asztalt, ami ráadásul raktáron is van; kicsit drágább, mint az előző volt, de már nem érdekel. Sajnos a raktár az valószínű a kínai raktárat jelentette, mert 2 hete, amikor kérdeztük, hogy akkor most mi van, az 51. hétre ígérték a szállítást…

Ami miatt viszont úgy döntöttem, hogy megírom ezt a bejegyzést, az tegnap történt.

Itt Hollandiában már december elején felállítják a karácsonyfát, úgyhogy tegnap mi is vettünk egy kicsit. Viszont a kis fa alá muszáj egy asztal, különben elég röhejesen néz ki. Az egy szem 10 eurós IKEÁs dohányzóasztalt nem áldozhattuk be, hiszen egyelőre az szolgál még ebédlőasztalként. Viszont… nyáron történt egy vicces szitu: a szomszédhoz kiszállítottak egy asztalt, de a szomszéd nem volt otthon, ezért a futár hozzánk adta le a csomagot. Mi lelkiismeretesen betettük a csomagot a fészerbe, és szóltunk a szomszédnak. A szomszéd kb 1 hónap után vetett egy pillantást a dobozra, majd kijelentette, hogy ő ilyet nem rendelt… Éljen, van egy asztalunk. Ennek ellenére nem nyitottuk ki a dobozt, bízva benne, hátha jelentkezik érte a gazdája. A mostani fenyőfás alkalom viszont kitűnőnek bizonyult arra, hogy felavassuk a talált tárgyunkat.

A szomszéd asztala
A szomszéd asztala

Szép kerek, fehér asztal, még passzol is az enteriőrünkbe – örvendezünk már előre. Hiba volt. A dobozban csak az asztallap volt, de semmi asztalláb… Itt világosodtam meg, hogy az asztalok utálnak engem 🙂

Slusszpoén: körbenézünk, hogy mit lehetne tenni ezzel a helyzettel; a szobában már ott sorakoztak a dobozok, amibe a karácsonyfadíszeket pakoltuk a költözéshez: “Szerintem egy klasszikus módszert kellene alkalmaznunk…” 😀

De most nézzétek meg, szerintem senkinek nem tűnik fel, hogy az asztal lábai helyett karton dobozok vannak:

Nem is látszik, hogy az asztal láábai helyett dobozok vannak
Nem is látszik, hogy az asztal láábai helyett dobozok vannak
Reklámok