Gyerekdolgok

A minap számon lettem kérve, hogy nem haladok a blogommal, és valóban, úgy elrohant ez a hónap, hogy észre sem vettem. Az idő még mindig olyan, mint Mordorban, úgyhogy a napfény hiánya miatt még mindig energiadeficittel küzdök, másrészről pedig korábban megígértem, hogy a blog nem alakul át anyukabloggá, márpedig az agyam egyelőre még mindig kisgyerekes üzemmódban van, szóval az épkézláb gondolatokhoz még várni kell (viszont fejből vágom már a Kaláka összest 😀 ).

Azért, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, összefoglalom, hogy Hollandiában hogy működnek a kisgyerekes dolgok, pl. védőnő; így én is leírhatom a gyerekes dolgaimat, amikben jelenleg nyakig ülök és ezzel együtt remélem tudok némi újdonságot is nyújtani az Olvasóknak, hogy hogyan is működik Hollandiában az egészségügy és a bürokrácia eme része.

Szóval ott hagytuk abba, hogy megszületett H, és 48 óra múlva, miután a szülésznő, a doki és a gyerekorvos jóváhagyta hazamehettünk. Pontosabban, mivel hajnali 2-kor szültem, ezért nyilván meg kellett várni a 2 nappal későbbi délelőttöt, mire el tudtunk szabadulni. Addigis viszont N.-nak volt egy fontos elintézendője: be kellett sétálni az önkormányzathoz – szerencsére nem volt nagy séta, mert egymás mellett van a kórház és az önkori – és be kellett jelentenie H.-t, hogy ő is megkapja a BSN számát, amivel már az egészségbiztosítását is lehet intézni. Ezt a bejelentést 3 napon belül el kell intézni, és annak ellenére, hogy nem kell előre bejelentkezni, meglepően gyorsan ment az ügyintézés. H. a BSN száma és az anyakönyvi kivonata mellé kapott egy kis csomagot is mesekönyvvel, üdvözlőkártyával és valami kis rongyikával.
Ha pedig már egy bekezdésben le akarom tudni a bürokráciát, akkor gyorsan szót ejtek a magyar anyakönyvről és útlevélről is. Hogy tutira menjek, felhívtam a konzulátust, hogy pontosan mit kell vinni, mert a honlapon elég sokáig kellett vadásznom, mire az ide vonatkozó részt megtaláltam; és milyen jól tettem! Ugyanis nagyon kedvesen felvilágosítottak, hogy ha viszek útlevélképet és megigénylem a magyar anyakönyvi kivonattal együtt az útlevelet, akkor jobban járok, ugyanis az útlevél jóval gyorsabban elkészül, és akkor már van egy okmány a kezünkben, nem kell az anyakönyvi kivonatra várni. Sajnos ugyanis jelenleg az a helyzet, mivel a rendszer erősen leterhelt, ezért az anyakönyvi kivonatra minimum fél évet kell várni, és ha rosszmájú akarok lenni, akkor ez az időintervallum csak nőni fog a jövőben, csökkeni nem, az útlevelet viszont elkészítik elvileg egy hónap alatt (a gyakorlatban másfél hónap volt).
A holland születési anyakönyvi kivonat 3 nyelvű, úgyhogy szerencsére nem kell lefordíttatni, viszont apostille pecsét kell rá, amit a Bíróságokon lehet beszerezni. Ennek megfelelően H.-val az első nagy túrám Amsterdamba vezetett vonattal, mert Almereben nincs Bíróság. Azóta is egyébként többször közlekedtem a nagy babakocsival vonattal, és egyszerűen imádom, mert borzasztó egyszerű. A “Sprinter”-eken, azaz a személyvonatnak megfelelő vonatokon alacsony a küszöb, tehát maximálisan akadálymentesítettek, sok hely van, elfér a babakocsi valamint minden megállóban van lift. Egy gond van, hogy a vonat túl halk, nincs egy olyan jó kis alapzaj, mint az autóban, így az autóval ellentétben, vonatozás közben egyáltalán nem garantált az alvás 😀 A Bíróság amúgy kongott az ürességtől; egy-két ember lézengett még rajtam kívül, akik ügyet intéztek, de ők is más ablakoknál, úgyhogy nagyjából 5 perc alatt begyűjtöttem az apostille pecsétet a születési anyakönyvi kivonatra valamint a mi házasságinkra is, mivel azt legkésőbb a gyerek születésijével együtt honosítani kellett.
A második nagy túránk Hágába vezetett a konzulátusra. A konzulátus egy pici épületben van, ami sajnos egyáltalán nem akadálymentesített, úgyhogy a babakocsival kicsit nehézkes volt bejutni az épületbe. Viszont érdemes megfogadni az ügyintéző tanácsát és korán menni. Mi nyitásra voltunk ott, és mi voltunk az elsők, de mire végeztünk, addigra már 3 újabb család is megjelent, mindenki ugyanilyen céllal. (Vicces volt egyébként a pici helyen 4 babakocsis család 1-2 hónapos újszülöttel; mindenki kínosan ügyelt arra, nehogy a gyereke elkezdjen üvölteni, mert akkor az összes rázendít.)
Egyébként a konzulátuson az összes ott dolgozó nagyon jófej és segítőkész volt.

Na, szóval továbbra is ott tartunk, hogy megyünk haza szülés után 🙂 Az első, akit értesíteni kellett, hogy megyünk haza, az a maternity nurse volt, akiről itt írtam már korábban. Hazaértünk kb délben, ő megjelent kb 3-kor, és kikérdezett mindenről, milyen volt a szülés, milyen volt a kórházban, hogy megy a szoptatás, hogy érzem magam és persze elolvasta a részletes zárójelentést is. A maternity nurse amúgy tényleg hasznos volt: 8 napon keresztül jött minden nap 8 órát, és elvégzett egy csomó házimunkát meg ellátott jótanácsokkal. Pl. megtudtuk, hogy itt nem nagyon sterilizálják az emberek a cumisüvegeket meg a babákkal kapcsolatos cuccokat, hanem egyszerűen elmosogatják, a vizet sem kell felforralni a tápszerhez, sőt be is lehet keverni 24 órára előre, nem kell frissen megcsinálni. Lehet, hogy ez a gyakorló anyukáknak nem újdonság, mindenesetre nekünk az volt, és az biztos, hogy rengeteg időt meg lehet spórolni ezekkel. Pár nap után, amikor látszott, hogy a kicsi hőmérséklete stabil, a maternity nurse már bátorított, hogy vigyük ki a levegőre egy kicsit, úgyhogy az első séta-tűzkeresztségen is hamar túlestünk.
A maternity nurse mellett kb 2 naponta beugrott egy szülésznő is, aki csak megkérdezte, hogy hogy vagyok meg hogy van a baba, és már ment is tovább.

A 2.-3. nap körül pedig megérkezett egy védőnő a “Consultatie bureu” – ból, azaz a tanácsadótól (azt hiszem Magyarországon egészséges tanácsadásnak hívják). A Consultatie bureau egy állami szerv, és amikor N. bejelentette H.-t az önknorinál, akkor automatikusan oda is le lett jelentve. Ez a szerv foglalkozik a védőoltások mellett a mázsálással és a fejlődés nyomonkövetésével. A 2.-3. napon hallásvizsgálatot végeztek és levették a sarokvért is. A 10. napon egy védőbácsi jött, hozott egy könyvecskét, amiben a gyerek fejlődését nyomon lehet követni az első 4 évben, illetve ebbe a könyvecskébe kerülnek bejegyzésre a státuszokon a különböző javaslatok.

Felvette a családi kórelőzményeket, ami azért fontos, mert ennek megfelelően haladnak tovább a vizsgálatok, ha erre szükség van. Pl. mivel nekem volt csípőficamom, ezért H. is kapott beutalót csípőultrahangra, de szív, has vagy koponyaultrahang nem kellett, ami pl. ha jól tudom Magyarországon már automatikusan van. Továbbá megpróbált rábeszélni a védőoltásokra is, de mondtam, h bele se kezdjen, mert nyilván beoltatom a gyerekemet, ez nem is kérdés (mindenesetre úgy látszik itt is kezd teret nyerni az oltásellenesség). Valamint az első gyerekes anyukáknak van ingyenes pszichológiai tanácsadásra is lehetőség, ha szükségük van rá. Én ezt nem vettem igénybe. 

A további státuszokra már be kell menni a rendelőbe, nem járnak házhoz. Ezek egyébként idáig havonta voltak, a következő viszont most már csak 2 hónap múlva lesz. A státusz mindig mázsálással kezdődik (ettől mindig rettegek, mert H. a görbének igencsak a felső részénél jár, de idáig mindig megnyugtattak, hogy nem etetem túl) – ezt az asszisztens végzi, majd utána egyik hónapban egy gyerekorvos másik hónapban a védőbácsival találkoztunk. Ők átnézik tetőtől talpig a babát, leellenőrzik, hogy megfelelően fejlődik-e a mozgása, figyelme, látása. Persze én is fel tudom tenni a kérdéseimet – van belőlük mindig elég, és mindig megkérdezik, hogy én hogy vagyok. Vicces volt, az első hónapban, amikor a védőbácsi megkérdezte, hogy “és az anyuka hogy van?”, akkor néztem rá bután, és azon gondolkoztam, hogy most mit akar az anyámtól? Aztán leesett… 😀 Na, hiába, ezt is szokni kell. Burkoltan arra is mindig rákérdeznek, hogy az apuka mennyire veszi ki a részét a baba körüli teendőkben. Mivel N. eléggé, ezért nem tudom, hogy mi történik akkor, ha itt baj van. És az egész az oltással és üvöltéssel ér véget – mármint a gyerek üvölt, nem én.

Mivel a szülés enyhén szólva traumatikusra sikerült, főleg a baba szempontjából, ezért a 6 hetes kontrollnál be kellett menni a gyerekklinikára is státuszra, ahol egy ottani gyerekorvos ugyanúgy megvizsgálta H.-t, mint egyébként a Consultatie bureau-ban. Mivel szerencsére nem tapasztalt semmi bajt, ezért oda a továbbiakban nem kell járnunk. Érdekességképpen a gyerekklinikán az orvosok és a nővérek nem hordtak köpenyt, hanem tök sima normális ruhában voltak, csak egy kis névtábla jelezte, hogy kik ők. Gondolom, hogy a gyerekekben ne alakuljon ki félelem az orvosok iránt.

Annak ellenére, hogy léteznek gyerekorvosok, pl a Consultatie bureu-ban vagy a gyerekklinikán, ha bármi baj van, akkor H. is a sima háziorvoshoz kerül első körben. Szóval itt nincs házi-gyerekorvos, mint Magyarországon.

Mivel Dévény torna sincs, márpedig én mint az első gyerekes anyukák nagy része rettegek a mozgásfejlődéstől, ezért alkalmanként egy “ostheopatához” viszem H-t. Őt egyébként még a kórházban javasolták, ugyanis a szülés után H. elég stresszes volt, úgyhogy ártani nem árt alapon el is mentünk 1 hónap után. Hogy az “ostheopata” tulajdonképpen micsoda, azt így nem tudnám megmondani, mindenesetre az alapján, amit csinál én csontkovácsnak mondanám, de lehet, hogy van benne gyógytornászból is. Ez az ember, akit javasoltak egyébként kifejezetten csecsemőkre specializálódott. Szerencsére itt is kiderült, hogy nincs semmi para, a nyakát kellett kicsit kimasszírozni, mert hajlamos volt az egyik irányba többet nézni. Most egyelőre úgy vagyok vele, hogy elviszem 2-3 havonta, csak hogy nyomonkövesse, hogy rendben megy e a mozgásfejlődés. Még szerencse, hogy nem kell gyakrabban, mert egyébként 90 euróba kerül, bár szerencsére a biztosítóm fedezi az 50%-át. Azért csak ennyit, mert nem áll szerződésben a biztosítómmal, én pedig ilyen szempontból egy alapcsomagot fizetek a biztosítónál.

Apropó biztosítás: H.-t N. is vagy én is hozzá tudom kötni a biztosításunkhoz, 18 éves korig díjmentesen. Mivel nekem nagyobb csomagom van és jobb biztosítóm, mint N.-nak, ezért hozzám kötöttük H.-t, amit azonnal meg lehetett tenni, ahogy megvolt a BSN száma; egy telefonhívásba került.

Végül pedig egy termék, amire kiutalnék egy termékdesign tervezési nagydíjat. Ez egy cumisüveg, de mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mit lát még bele. 😛 És hozzá kell tennem, hogy elérhető különböző méretben, színekben és vastagságban is…

IMAG0469[1]

Amúgy a vicc az, hogy ez a cumisüveg vált be a legjobban*, úgyhogy van itthon már négyféle színben is, és persze különböző méretben 🙂

*A perverz húgom azt javasolta, hogy pontosítsak, hogy kinek vált be a cumisüveg: tehát, hogy egyértelmű legyek, a cumisüveg a babának vált be, ugyanis az üvegnek nem csak az alakja ilyen szuperül formatervezett 😀 hanem a szelep sem a cumi részen van, hanem az üveg alján, így H. sokkal kultúráltabban tud inni az üvegből plusz kevesebbet is bukik, mert kevesebb levegőt nyel.

Reklámok

Hága és még egy kis bürokrácia

Megvan már, hogy hogyan ünnepeljük meg az első fizetésünket, ha végre egyszer eljutunk odáig. N. a hétvégén Hágában volt a szavazás miatt, és ha már ott volt, tett egy kört a tengerparton, ahol bár annyira hideg volt, hogy a víz közelébe nem merészkedett, de legalább feltérképezte a tengerpartot és az ott található halas büféket. Úgyhogy az első fizuból Hágában fogunk ünnepelni a tengerparton egy hatalmas homárral, nyami 🙂

Amíg nincs homár, jók a kis hal falatkák sültkrumplival :)
Amíg nincs homár, jók a kis hal falatkák sültkrumplival 🙂
Autó kagylócskákkal a tengerparton
Autó kagylócskákkal a tengerparton

Hága egyébként nagyon szép, szívesen laknánk itt is, de a lakásárak eléggé magasak, hiszen az összes diplomata itt lakik, lévén a nagykövetségek mind ebben a városban vannak. Köztük a magyar is, ami úgy néz ki, mintha valaki itt felejtette volna a 70es évekből… De legalább pár száz méterre van a tengerparttól.

Magyar követség
Magyar követség
IMAG1646
Egy utca, ahová ki van téve az összes ország zászlója
Sorházak...
Sorházak…
...és irodák
…és irodák

Azt hiszem N. ismét megveregetheti a vállát, mert a követségen a sorban állás közben nagyon sokan panaszkodtak holland adminisztrációra és bürokráciára, amiből szerencsére idáig nem sok mindent vettünk észre.
Azért, ha mindenképpen a bürokráciáról szeretnénk beszélni, egy újabb példa a magyar horror-ügyintézésre: cirka egy hónapot várt N. arra, hogy az Oktatásügyi Minisztérium hitelesítse a diplomáját (amit előtte az egyetemnek kellett volna közbülső hitelesíteni, majd végül a Külügyminisztériumnak ellátni apostillal…- „Mi vaaan???!!!” – most joggal kérdezhetitek, hogy ez most komoly: egy diploma hitelesítéséhez 3 szervre is szükség van!!!??? Az anyakönyvhöz elég volt az apostill… végülis szinte ugyanolyan fajsúlyú a két papír…). Ahhoz, hogy megoldódjon a dolog csupán annyi kellett, hogy N. egy hónap után személyesen tiszteletét tegye az egyetemen és kézi vezérelje a procedúrát, aminek elvileg automatikusan meg kellett volna történnie.

N.-nak egyébként az elmúlt hetekben sikerült minden adminisztráció végére járnia (még az egészségbiztosításéra is, ami nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre kinéz), úgyhogy jó pár kártyával lett gazdagabb.  Köztük a helyi „BKV és MÁV” kártyával.

Nagyon praktikus az utazási kártya: az összes közlekedési eszközre használható még biciklibérlésre is
Nagyon praktikus az utazási kártya: az összes közlekedési eszközre használható még biciklibérlésre is

A kártya kicsit hasonlít a londoni Oyster kártyára, azaz a plasztikra feltöltöd a pénzt (vagy akár kérheted azt is, ha az egyenleg bizonyos szint alá megy, hogy a bank automatikusan utaljon rá egy meghatározott összeget), és amerre mész ott elég csak lehúzni. A kártya annyiban különbözik a londonitól, hogy ez nem csak egy városra érvényes, hanem az egész országra, az összes közlekedési eszközre, sőt még biciklibérlésre is. Ha ezzel a kártyával fizetsz, akár 5 főig kedvezményesen utazhatsz ezeken az eszközökön. Ezzel a kártyával a viszonylag drága közlekedés is sokkal barátiabb és tényleg nagyon praktikus: minimális szinten kell foglalkoznod a jegyvásárlással vagy bármi ilyesmivel. Úgyhogy N. most ezt használta Hágában is vagy pl. múlt héten, amikor a reptérre ment ki. Legközelebb, ha megyek a biciklibérlés funkciót is kipróbáljuk. 🙂

Holland bürokrácia

Akárhol olvastunk utána, mindenhol csak a rémtörténeteket hallottuk a holland regisztrációval kapcsolatban; hónapokig eltart, rengeteg utánajárással jár, az önkormányzati hivatalban nem beszélnek nyelveket (van olyan ország, ahol igen???), nem segítőkészek… stb. Úgyhogy előre örültem a témának, amivel minden bizonnyal hosszas posztokat megtölthetek, mire sikerül a holland bürokrácia rögös útvesztőjében eligazodni.
N. minden eshetőségre felkészülve még Magyarországról telefonált időpontért a regisztrációs hivatalba, hiszen az első 3 hónapban muszáj regisztrálni, különben bünti van. 2 héttel későbbre kapott időpontot – most csütörtökre -, ami teljesen okénak tűnt, főleg annak, aki a magyar bürokrácián szocializálódott. Csütörtökön N. bement az eindhoveni önkormányzati hivatalba, letette az asztalra a hitelesített anyakönyvi kivonatát és a lakásbérleti szerződését és megkapta a BSN számát. Ennyi.

Kicsit dizájnos a helyi önkormányzati hivatal
Kicsit dizájnos a helyi önkormányzati hivatal

Hát ebből nem hogy több poszt, de még egy normális sem jött ki. Úgy látszik, legalább van előnye a magyar horror-bürokráciának: bármilyen más országban egy önkormányzati vagy bármilyen államigazgatási ügyintézés sétagalopp lesz. 🙂

 

Magához a regisztrációhoz egyébként egy fél évnél nem régebbi anyakönyvi kivonat kell, amit a magyar Külügyminisztérium hitelesít 5 500 forintért, hiszen valamiből nekik is meg kell élniük. Egyébként Magyarország is halad a korral, mert az anyakönyvi kivonatot 3 nyelven adják ki (angolul és franciául), úgyhogy nem kell külön lefordíttatni, hanem ezt is elfogadják nagyjából bárhol.
Sokat elárult egyébként, hogy az Okmányirodában a leghosszabb sor az anyakönyvi kivonat másolatáért kígyózott (és nem a rengeteg házasság miatt). És végül is nem is kellett ordítoznom, mert bár már mindenki, aki utánam jött, előttem került sorra, de egy cigányasszony, akivel egy időben érkeztem, kiverte a balhét, és akkor már gyorsan sorra kerültem én is.  

Amúgy elképzelhető, hogy Hollandiában az ügyintézők nem kávéznak egész nap a fénymásoló mellett munka helyett, mert N. egy nappal később már meg is kapta az első levelét az önkormányzattól.

Nem lazsálnak az önkormányzatnál: másnap már küldtek is egy levelet
Nem lazsálnak az önkormányzatnál: másnap már küldtek is egy levelet

Két héten belül pedig megkapja a Stad Pass-át is, amivel fél áron tud majd úszni (2,5 euróért).

Nálunk 2,5 euróért nem lehet ilyen helyen úszni (leginkább sehol)
Nálunk 2,5 euróért nem lehet ilyen helyen úszni (leginkább sehol)

Amivel viszont N.-nak még nem sikerült előbbre jutnia, az a foci. Annak ellenére, hogy mindenki azt mondta, hogy Hollandiában végtelenül egyszerű focicsapatot találni, mert rengeteg van, egyelőre ez egy vég nélküli történetnek tűnik. A probléma ott kezdődik, hogy a hollandok nem úgy értelmezik a focit, hogy néhány sörhasú 40-es fazon a teremben rugdalja a labdát egy héten egyszer…
A foci ott úgy kezdődik, hogy nagy pályás, edző van és meccsek. N. most másfél hét folyamatos keresgélés és utánajárás után kedden megy a harmadik csapathoz, ahol végre az edzővel is tud beszélni. 🙂

Lehet, hogy N.-val legközelebb a BL-ben találkozunk :)
Lehet, hogy N.-val legközelebb a BL-ben találkozunk 🙂

Végül is lehet, hogy így ez lesz az a téma, ami több bejegyzést is megél.

És majd a betegbiztosítás, amiben még nem merültem el, de elsőre elég ijesztő és átláthatatlan…