Bunkó hollandok?

A történet ott kezdődik, hogy mielőtt kijöttünk volna, több helyről is hallottuk, hogy a hollandok “bunkók”, ami azt jelenti, hogy ami a szívükön az a szájukon, és akár a munkahelyen is megmondják, ha valami nem tetszik nekik, nyíltak és őszinték.

Ó, ez az én országom, gondoltam én, akinek nem a diplomácia az erőssége. Végre nem kell gondolatot olvasnom, hogy ki mire gondol, miközben valami teljesen mást mond, hanem mindenki tisztán nyílt lapokkal játszik.
Ehhez képest, az igazság az, hogy se a munkahelyen, se a privát életben nem találkoztunk ilyen jellegű “bunkó” megnyilvánulással. Mindenki abszolút segítőkészen, barátságosan állt hozzánk. Sőt a munkahelyen egy olyan dologra is felfigyeltünk, ami Magyarországon – és szerintem sok más országban sem – egyáltalán nem jellemző: a munkához és a munkatársakhoz való teljesen laza hozzáállás. Egy holland cégnél az első számú legfontosabb cél nem az eredmény, hanem, hogy mindenki jól érezze magát.

Ez persze nincs így világosan kommunikálva, mert naná, hogy vannak tervek, és elvileg kell hozni az eredményeket és számokat, de például, amikor én nagy lendülettel belevetettem magam a munkába, akkor óvatosan felvilágosítottak, hogy ne rohanjak annyira, hanem majd szép lassan, rengeteg fölösleges meeting során majd szép lassan közösen eljutunk egyről a  kettőre. Itt, azt hiszem úgy voltam vele, hogy elkezdem nyiszatolni az ereimet, mert én ugye abban szocializálódtam, hogy keményen dolgozni kell, hogy az ember hozza a terveket, míg itt valójában még tervek se nagyon voltak, még jó, hogy egy olyan kategórián dolgoztam, ami nőtt, ennek megfelelően az emberek is csak úgy tessék lássék dolgoztak, és nem nagyon vették jó néven, ha gyorsabban akartál haladni, mint ők.
N. is hasonló cipőben jár; neki a logisztikusokkal gyűlik meg rendszeresen a baja, akik eddig egy szállítást se tudtak hiba nélkül abszolválni. Viszont ha N. egy hiba miatt reklamál és mondjuk az adott logisztikus épp szabin van, akkor senki nem rohan megoldani a problémát. Szépen komótosan megvárják, amíg a kolléga visszajön szabiról, az ügyfél addig nyugodtan várhat. Felelősöket pedig nem nagyon keresnek. Ezt egyébként a volt főnököm fogalmazta meg nagyon találóan: “Olyanok vagyunk, mint egy nagy család”.

Ha a Jung féle személyiségteszttel szeretném jellemezni a helyzetet, akkor a holland vállalatok és benne az emberek zöldek: azaz empatikus, laza, informális, “csináljunk mindent együtt, úgy, hogy mindenkinek jó legyen”. Ehhez képest bennem is és N. ban is dominál a piros, azaz “csináljuk gyorsan, hatékonyan és eredményesen”.

Clarity4D-model

A piros attitűdünkkel Magyarországon semmi gond nem volt, de itt, az biztos, hogy még mindig tanulnunk kell a zöld hozzáállást, pedig már egy ideje itt élünk. N. még mindig felhív néha hörögve a telefonba: “Nem igaz, hogy ez már megint egy nagy család” 🙂

Viszont, hogy visszakanyarodjak a bunkósághoz: húgom tavaly meglátogatott minket, és ahogy leszállt a vonatról, rögtön megjegyezte, hogy “te, ezek a hollandok mennyire bunkók”. Akkor nem is igazán értettem, hogy miről beszél, elkönyveltem magamban, hogy rossz napja volt. Viszont, amikor elkezdtem naponta vonatozni a munkába, akkor rájöttem, hogy a hollandok tényleg “bunkók”, ha tömegközlekedésről illetve, ha specifikus akarok lenni, akkor, ha sorban állásról van szó.
N.-val megdöbbenve tapasztaltuk, amikor elkezdtük figyelni, hogy a hollandok nem tudnak sorban állni. És az elvárásunk még csak nem is közelít az angolokéhoz, akik még a buszmegállóban is fegyelmezetten sorban állnak, hanem csak egy átlagos magyar sorban állást vártunk volna el.

De nem, itt, ha kinyílik a vonatajtó, akkor a felszálló tömeg megkezdi a felszállást, tekintet nélkül arra, hogy esetleg valaki leszállna, és egymást tapossák az ülőhelyekért. (Arról nem is beszélek, hogy terhesen, nagy hassal, amikor már egyértelműen nem lehetett összetéveszteni, hogy kövér vagyok-e vagy terhes, mindössze az idős nők és a fekete férfiak akarták átadni a helyet. Nyilván az idős nőktől nem fogadtam el…). Magyarországon ha elég határozottan megy az ember, akkor a többiek megállnak vagy kikerülik. Itt nem, itt mindenki nagy egóval és határozottan megy előre, nem törődve azzal, hogy adott esetben egymásnak mennek egy hasonlóan határozottan közlekedővel.
A hektikus sorban állásra egyébként mindenhol lehet példát találni, egy gyorsétteremben vagy a parkolóautomaták előtt az egy sorból villámgyorsan kialakulhat 2 sor, majd vissza, szóval résen kell lenni, és fel kell venni a sorban állás dinamikáját. 🙂
Ezzel szemben viszont nem egyszer fordult elő a szupermarketben, ha csak egy vagy két termék volt a kezemben, hogy előre engedtek a sorban.

Tehát összességében semmiképpen nem tekinteném a hollandokat bunkónak, sőt, mindössze a tömegközlekedés és a tömegben való közlekedés egyszerűen eltér a Magyarországon megszokottól.

És ha már felmerült a tömegközlekedés: már korábban is említettem, hogy a holland férfiak meglepően vicces, idióta zoknikban járnak; adott esetben még egy komoly öltönyös figura is, ha leül kivillan egy színes, mintás zokni. És a vonaton kivillan, úgyhogy fotóztam is néhányat (ennél sokkal több volt, de nem találom a képeket):

 

Reklámok

Terhesgondozás 2. rész

Vegyük fel újra a fonalat a terhesgondozással kapcsolatban, hiszen így a 7. hónapon túl, majdnem a finishben, amit lehet megtapasztaltam, úgyhogy most kitérek azokra a dolgokra, amiket még nem említettem a korábbi bejegyzésemben.

Szerencsére eddig – lekopogom – a terhességem nagyon nyugisra sikerült, leszámítva a legelején felmerülő problémát, ami miatt a normálisnál korábban kerültem be a rendszerben. Úgyhogy az előzetes terv, miszerint főleg a dokik szeme előtt leszek, annyiban módosult, hogy 2 havonta kellett csak a dokival találkoznom, aki ultrahangon is rákukkantott a babára, viszont a köztes hónapokban elég volt a szülésznővel. Ő csak szívhangot hallgatott. Egyébként ezen kívül nem igen tért el a két fajta látogatás: lényegében mindig megkérdezték hogy vagyok, van-e kérdésem, megtapogatták a hasam, megmérték a vérnyomásomat és ennyi.
A magyar gyakorlattal ellentétben itt egyszer sem volt vizeletvizsgálat. Bár láttam terhes nőket a váróban a vizeletes pohárral, de gondolom nekik volt valami problémájuk, ami miatt erre szükség volt. Szóval összességben úgy látom, hogy bármilyen vizsgálatot csak akkor végeznek, ha az indokolt.
Ugyanez a helyzet a vérvétellel is. Eddig összesen 2 vérvétel volt: egy az elején, kb 10-11. héten: vérkép, vércukor és vércsoportmeghatározás, egy pedig a 27- 28. héten vas, vércukor és a baba vércsoportjának meghatározása. Terheléses vércukor nincs, csak akkor, ha a sima vércukrod nem lett megfelelő. És újra letettem a hajam attól, hogy a sima vércukrot nem éhgyomorra nézik, hanem bármikor mehetsz vért vetetni a kajától függetlenül.

Persze én Rh- vagyok, úgyhogy annyira, de annyira tudtam, hogy a baba Rh+ lesz, azaz nem úszom meg az ellenanyagos injekciót. A pontos metodológiát nem tudom, hogy hogyan határozzák meg a baba vércsoportját, ugyanis mivel ez az első terhességem, ellenanyag még nem lehet a véremben, mindenesetre mivel ez kiderült, ezért az itteni protokoll az, hogy kaptam most egy antiD injekciót illetve a szülés után is jön még egy.
Azt tudni kell rólam, hogy eléggé fosok a szurkálásoktól, de azt kell hogy mondjam, hogy ez az injekció egész kellemes élmény volt 🙂 (ez elég perverzül hangzott 🙂 ). Kezdődött azzal, hogy kiültettek a váróba, hogy akkor előkészítik az injekciót. Eltelt 5 perc, én meg azon gondolkoztam, hogy vajon most egyesével gyűjtögetik-e az antiD-ket vagy mi tart ilyen sokáig? Aztán megjelent a nővérke és miközben bementünk egy kezelő szobába, addig elmagyarázta, hogy a hűtőben tárolják ezeket az injekciókat és az tartott ilyen sokáig amíg felmelegítette. Lehet, hogy ez Magyarországon is így van, de nekem soha nem magyarázkodott senki az egészségügyben, ha várnom kellett 🙂 Egyébként meg vékony tűvel adta és nagyon lassan, mivel ez egy sűrűbb anyag, valamint végig közvetített, hogy éppen mit csinál. Egyszóval konkrétan SEMMIT nem éreztem a műveletből beleértve a szúrást.

A másik lényeges momentum a szülés módjának meghatározása volt. Hollandiában a statisztikák szerint a nők több, mint 5o%-a otthon vagy szülés házban szül, sőt az alapbiztosítás nem is fedezi, ha valaki orvosi indikáció nélkül akar kórházban szülni. Nekem persze ez nem volt opció, ugyanis korábban volt egy retinaleválásom az erős rövidlátás miatt (nem mintha egyébként szerettem volna otthon szülni…). Magyarországon ez ugye automatikus császárt jelent, kábé gyerekkorom óta erre készülök 🙂 Itt viszont miután megtanácskozták a szemésszel, aki valóban azt javasolta, hogy nem nyomhatok, előálltak egy javaslattal, hogy választhatom azt is, hogy a fájások idejére EDA, utána pedig vákuummal kiszippantják a babát, hogy ne kelljen nyomni. (Úgy látom egyébként, hogy itt a vákuum nem annyira az ördögtől való, mint Magyarországon). Így kaptam egy csomó statisztikát és 2 hónapot, hogy eldöntsem, hogy melyik módszert szeretném. Az érzésem egyébként az volt, hogy ők inkább a vákuumra szavaznának, de azt nem tudtam eldönteni, hogy szakmailag-e vagy azért, hogy megfeleljenek az UNICEF ajánlásoknak, hogy minél kevesebb legyen a császár. Mindenesetre a statisztikák és rizikók alapján a jól megtervezett császárt választottam, és csak remélem, hogy a doki nem lesz fakezű és csak annyit vág és ott, amennyit és ahol kell 🙂
Az időpont mindenesetre még nincs meg, azt a következő találkozásnál beszéljük meg.

Eddig ugye szó volt a különböző szintű orvosokról és a szülésznőről (verloskundige), most viszont szeretnék bemutatni egy újabb személyt és szervezetet, aki gondoskodik a frissen szült nőkről és babákról: ő a maternity nurse.
Amikor kiderül a terhesség, kb. a 16. hétig jelezned kell a biztosítód felé, hogy terhes vagy és választanod kell egy “kraamzorg”-ot, azaz egy olyan szervezetet, akik kiküldik ezt a maternity nurse-t, miután megszültél. Ez ugyanis egy szolgáltatás, hogy a frissen szült nőket maximálisan tehermentesítse az első 8-1o napban. Ha otthon szülsz, akkor már a szülésben is segítenek, ha szülésházban vagy kórházban (a normál szülés itt ambuláns, tehát aznap haza is lehet menni), akkor mire hazaérsz megjelennek ők is, és a következő 8-1o napban napi 8 órában jönnek, hogy mindenben, azaz mindenben segítsenek legyen az a gyerek ellátása, napi takarítás, főzés, szoptatás, kérdések megválaszolása, egyszóval neked kb. ki sem kell szállni az ágyból; plusz azért szemmel tartják az anyuka és a baba egészségügyi állapotát is. Az első héten a “kraamweek”-en, amit magyarul gyermekágynak fordítanék,  a maternity nurse mellett naponta megjelenik a szülésznő is, aki szintén az egészségügyi állapotok felmérése miatt jön. (Őszintén szólva egyébként egyelőre gőzöm sincs hogy fogom kiterhelni 8 órában, mert ennyi házimunka és gyerekkel való munka szerintem az ég világon nincs… bár a gyerekes barátnőim mind azt mondják, hogy kell az a segítség, majd meglátom 😛 )
A “kraamweek” után pedig kirendelnek egy védőnőt (a holland nevét nem tudom, mert tegnap hallottam róla először, és nem bírtam megjegyezni, de azt hiszem ez lesz a magyar védőnő megfelelője), aki kb. havonta jön és pl. hozzátáplálásban, védőoltásokban és hasonló kérdésekben fog tudni segíteni. Erről majd akkor írok, ha felbukkant, mert egyelőre nem sokat tudok róla 🙂

Szóval tegnap megjelent a maternity nurse, hogy felmérje az állapotokat, és feltegyem a kérdéseimet. Azt hiszem rég látott ilyen felkészületlen anyukát, mint én 😛 Ugyanis semmilyen babacuccot még nem szereztünk be, egy darabig babonából, utána meg már annyira felhalmozódtak a munkahelyi és egyéb privát teendők, hogy a babacuccok beszerzésének feladatát csak görgettük magunk előtt. Azt hiszem most hétvégén már tényleg nekiállunk 🙂
Ezen kívül feltettem neki az összes kérdésemet, szóval a szerintem fél órásra tervezett találkozás 2 órásra sikerült. Egyébként nagyon meg voltam vele elégedve; egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarja, hogy sok kérdésem van, mindenre elég kimerítően válaszolt, és máris egy-két nagyon jó trükköt mondott, szóval azt hiszem jó lesz ez a rendszer és a 8 nap alatt jó sok trükköt felszívok.
Azért volt egy érdekes momentum, ahol nagyon kellett fegyelmeznem az arcizmaimat, mert hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Ott kezdődik a sztori, hogy a hollandok nem nagyon fűtenek éjszaka, sokak szerint a 16 fok az egészséges (szemben ugye a mi 21 fokunkkal). Így a maternity nurse az első beszerzendő tárgyak közé sorolta a melegvizes palackot. Ugyanis a legjobb – szerinte – ha éjszakára teljesen lekapcsoljuk a gyerekszobában a fűtést és helyette mielőtt lefektetem a gyereket melegvizes palackokkal felmelegítem az ágyát. És mivel úgyis 3 óránként felkelek szoptatni – na, persze – akkor egyúttal újra melegíthetem a palackokat és amíg szoptatok, addig melegíthetem a baba ágyát is… Amikor ezt N.-nak előadtam, akkor nem annyira szép dolgok jöttek ki a száján, és mindenesetre megfogadta, hogy aki hozzá mer nyúlni a termosztáthoz és a radiátorhoz, annak letöri a kezét 😀

Egyébként nagyon élvezem a terhességet, főleg mert – lekopogom – nincsenek komplikációk és elég sok energiám is van. Amióta már nagyobb a hasam, egyre többen akarják a helyet is átadni, sőt kapok egy csomó csomagot is:

Kaptam egy csomagot a biztosítótól, ez a “kraampakket”, amiben benne van az összes cucc, ami az otthonszüléshez kell. Mondanom sem kell, hogy a nagy csomag tartalmának csak töredékét ismertem fel, hogy milyen célt szolgál, de vannak benne különböző méretű és vastagságú kötések, vatták, tapaszok, gumilepedők, 7o%-os alkohol, kézfertőtlenítő, köldökcsipesz… stb.

IMG_0123 IMG_0126 IMG_0127

Aztán persze a reklámokkal is megtalálnak, amit egy cseppet sem bánok, ugyanis a korábbi éveimben jómagam is foglalkoztam ilyen csomagokkal a munkám során, úgyhogy most legalább összehasonlítom, hogy itt mi van az itteni reklámcsomagokban:

IMAG2507

És van egy személyes gólyám, aki már a harmadik gólyacsomagot küldi, benne szuper cuccokkal. Ennek köszönhetően egy csomó lényeges babacuccom megvan 🙂
A gólya kilétét teljes titokzatosság és homály fedi. Azért nekem persze megvan a tippem, bár az illető egyelőre lelkesen tiltakozik és mindenféle elterelő hadműveleteket vet be, nehogy sikerüljön rábizonyítani a gólyaságot 😀

IMAG2496 IMAG2497 IMAG2518 IMAG2520 IMG_0149

Márciusi egyveleg

Végre itt a tavasz, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a szomszédok kitették a kerti asztalukat a bejárati ajtó elé (a nyár beköszöntét az jelenti, hogy a napernyőt is kiteszik, a kutyájukat meg egész napra kikötik az asztal lábához) valamint az ablakunk előtti téren megjelent Paul a fagyiskocsijával.

IMAG2194 IMAG2163

Paul-nak egyébként nagyon finom fagyija van, és márciustól nagyjából októberig a házunk előtti téren árul a kis lakókocsijából. Októbertől januárig sem maradtunk egyébként napi kísértés nélkül, ugyanis Hollandiát karácsony előtt elöntik a fánkos bódék, így természetesen előttünk is táborozott egy, ami hozzáteszem nagyobb kísértés volt, mint a fagyi, ugyanis ahogy kitettük a lábunkat a kapun, rögtön felénk fújta a szél a csábító, frissen sülő fánk illatát… A fánkos kocsi viszont december 31-én, mielőtt elkezdődött volna a legalább 2 órán keresztül tartó ereszd-el-a-hajam tűzijátékozás és petárdázás, összecsomagolt és eltűnt, úgy tűnik a következő karácsonyi időszakig.

A tavasz megérkezte egyben azt is jelenti, hogy hétvégén már egy csomóan rövid ujjúban sétáltak, sőt megjelentek a mezítlábas-szandálos lányok is. Azért azt hadd jegyezzem meg, hogy nem volt 10 foknál több, csak végre sütött a nap 🙂

A boltok természetesen már rég tele vannak a csokinyulakkal és tojásokkal, sőt ugyanúgy, mint ahogy Magyarországon a bejgli felbukkan karácsonykor és húsvétkor is, itt is újra megjelent a mandulakrémes bejgli-szerűség a boltok polcain, csak természetesen most tavaszi csomagolásban 🙂

Mandulakrémes bejgli
Mandulakrémes bejgli

N. meglepetés-programot szervezett 2 hétvégével ezelőtt: ‘s-Hertogenbosch-ba mentünk, ugyanis már nagyon hiányzott egy jó kis hüllőbörze. Budapesten évente 3szor rendeznek egy viszonylag nagyot, de rendszeresen látogattuk a bécsit vagy épp a st pöltenit, ami Európa legnagyobb expója, de innen ezek nagyon messze vannak. Szóval N. úgy döntött feltérképezi a lehetőségeket, így jutottunk el den Bosch-ba, ahol végülis egy mini hüllőbörzét látogattunk meg. Tényleg nagyon mini volt, de úgy örültem, mert tavaly a kétlaki élet miatt teljesen ki kellett hagynunk a börzéket. Persze vettünk a kígyóknak vásárfiát, milyen jó szülők vagyunk 🙂 , közben pedig ilyen szőnyegekre fűzöm N.-t (a disznóorrúak mellett…), de egyelőre hajthatatlan 🙂

2 nagy szőnyeg :)
2 nagy szőnyeg 🙂

Végre tényleg szuper időnk volt, úgyhogy sétáltunk egy csomót a belvárosban, ami tele volt csak úgy mászkáló emberekkel, és persze az összes kávézó terasza is tele volt – szerintem mindenki örül, hogy végre vége lett a télnek.

IMAG2183 IMAG2179

Sajnos a tavasz nyugodt élvezete mellett volt egy kellemetlen villámlátogatásom Magyarországon is. Jobban mondva nem is a látogatással volt a probléma, hanem az okával. Ugyanis múlt héten kedden olyan fogfájás tört rám, hogy azt hittem megbolondulok. Mondanom sem kell, hogy egy olyan fogam fájdult meg, amin korona volt, nehogy már egyszerű legyen.
A probléma ugye ott kezdődik, hogy az egészségbiztosításban a fogorvost nem tartalmazza az alapbiztosítás, hanem azt havi plusz 10-35 euróig még hozzá lehet kötni az alaphoz. Ez fedez valamekkora összeget, de az a rohadt fogorvos még emellett is elég drága. Anyámra kellett volna hallgatnom, aki azt mondta, hogy legyek fogorvos.  És azt mondanom sem kell, hogy fogorvosra nincs biztosításom, mivel úgy gondoltam, hogy ezt az évet még kihúzom, aztán ha lesz munkám, akkor jövőre már tudok kötni fogorvosra is (csak év végén lehet változtatni a biztosításon, ami a következő évre vonatkozik).
Szóval szerdán felkerekedtem Antwerpenbe apámhoz, aki csütörtökön hajnalban indult haza. Persze a hajnali elindulás nem sikerült, mert enyhén szólva másnaposak voltunk, apámnak még valami céges dolgokat kellett elintézni, úgyhogy csak éjjel értünk haza. Fogorvos pénteken nem rendel. Hétvége. Itt már Advil ultra forte + Cataflam kombón éltem, mire végre hétfő délután bejutottam a dokihoz. Fog arcüregig begyulladva. Húzás. Szerintem ezt még meg is tudtam volna úszni Hollandiában is értelmes áron, ezért fölösleges volt utaznom. Na mindegy, legalább elfoglaltam magam, mert N. vasárnap estig úgyis a munka miatt kiállításon volt.

És végül egy kutyás érdekesség: Magyarországon a húgomnál laktam, akinek van egy kis kutyája, úgyhogy erről eszembe is jutott egy óriási különbség Magyarország és Hollandia közt. Én Hollandiában nem láttam még szájkosaras kutyát. Viszont nap, mint nap látok vonaton/buszon utazó kutyát, boltban kutyát, étteremben kutyát. És egyáltalán, ahova a gazda mehet, oda általában a kutya is, természetesen pórázon, de szájkosarat még egyszer sem láttam. Magyarországon pedig még olyannak is a tanúja voltam, amikor a buszon a vakvezető kutyára hörgött az utazóközönség…

Végül pedig a reklám helye: a másik húgom Svájcban él már közel egy éve, és ő is úgy döntött, hogy blogba foglalja a tapasztalatait; itt olvashatjátok: Svájci élet

Vendégség holland módra

Már az elején megjegyezném, hogy kiskoromban is imádtam szomszédolni, meg egyáltalán vendégségbe járni. Az igaz, hogy azt már kevésbé szerettem, ha hozzám jöttek: szétpakolták a játékaimat, átöltöztették a Barbikat, lebontották a legó épületeket és mást építettek helyette…
Vendégségbe azóta is szeretek járni, sőt amióta nincsenek Barbijaim, rájöttem, hogy azt is szeretem, ha hozzám jönnek 🙂 A hosszú évek alatt, különböző helyekről összegyűjtött barátokkal ez Magyarországon nagyon jól működött: voltak nagyobb társaságok – a létszámuk azóta is nő, köszönhetően a sok azóta megszületett és folyamatban levő babának, voltak kisebbek, volt akikkel vacsora-csatát rendeztünk, volt ahonnan egy pár üveg bor soha sem hiányozhatott, és volt akikkel a home made rágcsikban tobzódtunk.
Amikor kiköltöztünk Hollandiába, kicsit tartottunk attól, hogy mi lesz az életünknek ezzel a részével, főleg, hogy a hollandok bár alapvetően nagyon kedvesek, de állítólag kevésbé jellemző rájuk, hogy pl munka után beülnek valahova, szóval nehéz velük kapcsolatot kialakítani. A munkakapcsolat általában megmarad munkakapcsolatnak, nehezen alakulnak át barátsággá. Kínosan ügyelnek a work-life balance-re, ami azt jelenti, hogy a szabadidejüket szigorúan családdal töltik, bármi, ami a munkával kapcsolatos, az nyugodtan megvárhatja a következő napot. A személyes véleményem ezzel kapcsolatban amúgy, hogy ez nem annyira a hollandokra jellemző, inkább életkori sajátosságnak mondanám. Magyarországon is több barátságot köt az ember az iskolában illetve miután elkezd dolgozni az első pár évben, amikor még nem nagyon van felelősség, család vagy párkapcsolat. Egy idő után aztán otthon is beáll az egyensúly – kevesebb céges buli, inkább több idő a családdal és a régi barátokkal.

Mindenesetre a mi régi barátságaink többnyire Magyarországon maradtak, ezért itt kell felépítenünk az újakat. És mivel hosszú távon tervezünk itt maradni, ezért nem feltétlenül expatokkal, hanem inkább helyiekkel akarunk barátkozni.

Az előítéletünk, hogy a hollandok nem barátkoznak, viszont már az elején megdőlt.

A társasház, ahol lakunk, teljesen új építésű; közvetlenül a beköltözésünk előtt adták át. Ez azt jelenti, hogy a társasház 12 lakásába 2 hét alatt költözött be mindenki, és ez jó kis lakóközösséget kovácsolt össze; átvettük egymás érkező bútorait vagy éppen közös erővel törtük fel a szomszéd zárját, aki kizárta magát a lakásból, de a lakatosnak inkább nem akart 100 eurót kifizetni. Sőt, beköltözés után kb. egy hónappal a fölöttünk levő nő rendezett is egy ismerkedős teás-sütis délutánt. Vele amúgy azóta is jóban vagyunk; már mi is áthívtuk őt, sőt karácsonykor, amikor nem voltunk itthon, ő jött át két naponta párásítani a kígyóknak.

Aztán február elején eljött az igazi nagy vendégség ideje is: N. munkahelyén hónapok óta a gulyásleves volt a téma: hogy ők meg akarják kóstolni. Addig rágták N. fülét, amíg ki nem találtuk, hogy szervezünk nekik egy gulyásleves party-t.  A szervezés eltartott egy darabig – pedig csak azok lettek meghívva, akikkel N. közvetlenül dolgozik, de végülis mindenki ráért, sőt olyanok is eljöttek, akikre tényleg nem nagyon jellemző a munka után program.

Na jó, a menü adott, megvan az időpont is, egész hétvégén gulyáslevest főztünk és gundel palacsintát gyártottunk, hogy aznap már frissen, üdén és mindenek előtt tiszta konyhával várjuk a vendégeket. Az ember bele sem gondolna, hogy azért vannak vicces különbségek a holland és magyar vendégek közt.

Ami már az első vendégségnél bennünk is felmerült: mikor kell érkezni? Azt ugye mindenki tudja, hogy egy déli országban minimum fél óra késés szinte kötelező, ehhez képest Németországban és Svájcban szinte pontosan érkeznek az emberek. Magyarországon is szerintem a vendégek inkább késnek, de nem olyan sokat, mint mondjuk délen. Én személy szerint sosem bántam, ha a vendégek késnek, sőt futottam bele olyanba is, hogy a pontosan érkező vendégeknek törülközőben nyitottam ajtót, mert a zuhany alól ugrottam ki. Szerencsére – nagyon jó barátokról van szó – nem zavartatták magukat, amíg elkészültem, ők addig fogadták a többi vendéget, és egyébként teljesen otthon érezték magukat 🙂

Amikor a házavató ismerkedős délutánra mentünk, akkor kb negyed órát késtünk; nem mi voltunk se az elsők, se az utolsók, úgyhogy akkor azt gondoltuk, hogy ez a negyedóra késés az átlag, mint mondjuk  Magyarországon. Ehhez képest a gulyásleves-partyra az első vendég 20 perccel előbb érkezett… Oké, ilyennel még nem találkoztam; még szerencse, hogy nem az utolsó pillanatra hagytam a fürdést 😀 Az utolsó befutó kb 20-25 percet késett, úgyhogy a korábbi megállapításomat módosítom, miszerint itt +/- 20 perc a vendégek érkezési ideje.

Fura, hogy a hollandoknál nem jellemző, hogy levegyék a cipőjüket, ha vendégségben vannak.

Ami pedig vicces, hogy mit hoznak, ha vendégségbe jönnek. Nem, mintha azt nézném, hogy ki mit hoz, de Magyarországon szerintem az a jellemző, hogy valamit mindig viszünk: virágot szerintem már csak az előző generáció tagjai, de valami rágcsival vagy innivalóval azért szoktunk készülni. N. kollegái jó fejek voltak amúgy; megkérdezték, hogy mit hozzanak; de ugye nem ezért rendezzük a vendégséget, úgyhogy N. mondta, hogy nem kell semmivel készülni. Így kaptam egy cserepes orchideát – nem, még nem halt meg – egy csokor tulipánt vázával, egy üveg bort, olyan is volt, aki semmit nem hozott, de N. két japán kollegája meg teljesen kitett magáért: hoztak whiskyt, szakét, japán bonbont és egy csomó földimogyorót rágcsinak. Itt jöttünk rá, hogy rágcsival amúgy nem is készültünk, hiszen azt általában a vendégek mindig hoztak 🙂 Na, innen látszik, hogy az emberbe tudat alatt milyen szokások ragadnak be.

A gulyásleves – gundel palacsinta kombó egyébként mindenkinek nagyon bejött, mondjuk a gundel palacsinta a végén eléggé kiütött mindenkit 🙂 Mindenesetre ahhoz képest, hogy először csináltam mindkettőt, magam is meglepődtem. De le kellett vonnom a konklúziót is: nem véletlenül nem készítek magyaros kajákat: a konyha egy rémálom volt utána, és egy egész napon át készült a kaja, úgy, hogy ketten dolgoztunk rajta. A gundel palacsinta egyébként eddig nem volt a kedvencem, de pont karácsonyra kaptam meg Gundel Károly magyaros szakácskönyvét, és azt kell hogy mondjam, hogy kár, hogy a róla elnevezett étteremben sem úgy csinálják, ahogy ebben a könyvben van… tényleg nagyon finom lett.

Gulyásleves és gundel palacsinta
Gulyásleves és gundel palacsinta
Tömény csokikrém a gundel palacsintához
Tömény csokikrém a gundel palacsintához
Romok a vendégsereg után
Romok a vendégsereg után

A gyulyásleves-partynak egyébként gyorsan híre ment; másnap mindenki ezen csámcsogott az irodában, úgyhogy a partynk egy aspirational esemény lett; már a többiek is fűzik N.-t, hogy mikor lesz a következő 🙂

Most így belegondolva már egy csomó vendégünk volt: N. volt főnöke családostul, (ő pontosan érkezett) valamint N. egy holland ismerőse, aki egyik szombaton – még az ágyban feküdtünk, a konyha kupiban állt – egyszer csak bejelentkezett, hogy pont erre jár, akkor 10 perc múlva feljönne… És persze jönnek látogatóba Magyarországról, sőt 10 év után az angol barátnőmmel is találkoztam, aki pont Amsterdamban hosszúhétvégézett, így eljött vacsorázni hozzánk.

Az egészségügy Hollandiában

Kicsit elmaradtam a blog írásában, mert egy olyan témát találtam ki, amihez sokat kellett volna fotózni, viszont a januári időjárás annyira pocsékra alakult, hogy az orromat sem volt kedvem kidugni a lakásból, arról nem is beszélve, hogy a fotókon is csak az eső látszott volna. Viszont közben elég tapasztalatom lett a kedvenc témámban, az egészségügyben, úgyhogy még azon melegében megosztom veletek ezeket.

A tapasztalataim és persze más blogok, leírások alapján (mert mindent szerencsére még én sem tapasztaltam meg) a holland egészségügy gyökeres ellentéte a magyarnak MINDEN tekintetben.

Kezdjük a biztosítással: természetesen  az egészségbiztosítás abszolút magán kézben van, így a biztosítás kötése kicsit hasonlít ahhoz, amikor autó vagy lakásbiztosítást kötsz. Aki Hollandiában van regisztrálva, annak 3 hónapon belül meg kell kötnie az egészségbiztosítást, függetlenül attól, hogy van-e munkája vagy sem; a biztosítás abszolút független a jövedelemtől. Szóval ki kell választani a biztosító társaságot, azon belül pedig azt a csomagot, amit igénybe szeretnénk venni. Vannak alapcsomagok, amiknek a havi díja attól függ, hogy mekkora önrészt vállalsz; nagy önrésznél kisebb, kis önrésznél magasabb havidíj. Az alapcsomagon felül vannak kiegészítő csomagok, pl a fogorvos (ez a csomagtól függően évi 1-2 kontrollt és fogkőleszedést fedez, plusz valamennyi kedvezményt az amúgy horror árú kezelésekből) vagy nők esetében, akik szülni szeretnének, erre is lehet extra biztosítást kötni. Ezt mondjuk teljesen igazságosnak tartom: miért fizessenek a férfiak vagy az idősebb nők is a szülés lehetőségéért. Amúgy, nyilván lehet szülni az extra csomag nélkül is, de ezzel az ember lánya kap egy csomó extra szolgáltatást pl X óra védőnőt vagy éppen segítséget az otthonszüléshez.

Én, mint gyakorló hipochonder egy nagy biztosítót választottam: a VGZ-t, aminek sok szerződött partnere van. Az alapcsomagok közül pedig a középső árkategóriát. Ez 100%-os fedezetet nyújt a szerződött partnerek esetében és 80%-osat a nem szerződött partnerek esetében, viszont nem vándorolhatok az egész országban, hanem, csak a körzethez tartozó egészségügyi intézményekbe mehetek. (A legmagasabb kategóriájú csomagban bárhova lehet menni vizsgálatra.) Plusz 3 évente jár 100 euró szemüvegre vagy kontaktlencsére, amit én mindjárt ki is merítettem egy félévnyi kontaktlencse vásárlással.
Ezzel a csomaggal 375 euró önrészt kellett vállalni, ami a legkisebb lehetőség. Viszont ma, amikor dokinál voltam, megkérdeztem, hogy ez hogy működik és kell-e fizetnem, de azt mondta, hogy a biztosításom mindenre kiterjed, és nem. Szóval nem értem ezt az önrész dolgot egyelőre 🙂 Persze lehet, hogy a biztosító utólag fogja kiszámlázni…

A következő lépés a háziorvos, akinek sokkal nagyobb jelentőssége van, mint Magyarországon. Magyarországon is elvileg a háziorvos az első lépés bárhova, de igazából ez csak papíron és egy-két szakrendelés esetében van így – a legtöbb szakrendelésre pl szemészet, nőgyógyó, bőrgyógyász simán lehet direktbe menni. Na, Hollandiában a háziorvos élet és halál ura, semmilyen szakorvoshoz nem jut el az ember a beutalója nélkül; akkor sem, ha ez csupán egy kontrollvizsgálat. A városi legenda szerint már regisztrálni is lehetetlenség a háziorvoshoz; ezzel nekem szerencsére nem gyűlt meg a bajom – simán tudtam regisztrálni magunkat, ráadásul a rendelő tőlünk 10 perc sétára van. Viszont a háziorvos nem úgy működik, mint Magyarországon; értsd a váró tele van öregasszonnyal, akik az orvoshoz járást, mint szociális tevékenységet űzik. Itt úgy kezdődik, hogy telefon időpontért. Ha valami megfázás vagy ilyesmi miatt telefonálnál, akkor állítólag időpontot sem kapsz, hanem automatikusan a csodaszert ajánlják: a paracetamolt. – Erről amúgy nem tudok személyes tapasztalat alapján nyilatkozni, mert megfázással utoljára akkor voltam orvosnál, amikor anyám vitt kiskoromban, viszont ezt több helyről a hollandok is megerősítették, hogy ez valóban így van. Hozzáteszem ez elsőre elég ijesztőnek tűnt, viszont belegondolva, azért vannak annak előnyei, hogy az ember nem kap mindjárt antibiotikumot. Az emberek itt ilyen szempontból is sokkal tudatosabbak és önállóbbak, hiszen ezt várja el tőlük a rendszer, hogy odafigyeljenek a szervezetükre, inkább erősítsék az immunrendszerüket, és ha igazán baj van, akkor forduljanak orvoshoz. És ez mondjuk nem hülyeség.

Én a szemészeti kontroll és egy korábbi műtét kontrollja miatt jelentkeztem be a háziorvoshoz; itt ugye hiába hajtottak volna el paracetamollal 🙂 Szóval kaptam is időpontot, a doki is teljesen oké volt, és gyorsan megkaptam a beutalókat.

Természetesen mindenhol időpontra működik minden, úgyhogy szépen telefonáltam a 2 beutaló birtokában a kórházba (itt az sztk egyben van a kórházzal), ahol létrehoztak a rendszerben, és megkaptam az időpontokat 1 illetve 2 héttel későbbre, mivel az eseteim nem sürgősek csak simán kontrollok.

Ma mentem az egyik helyre, ahonnan egy MRI beutalót kellett szereznem. Amikor bementem a kórházba, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e. Konkrétan azt hittem, hogy egy szálloda halljában vagyok: kulturált recepció, egy csomó fotel kis asztalkák körül, jobbra egy óriási kávézó, étterem, nyoma sincs  az otthon megszokott fehér-zöld “kórházi színvilágnak”.
Amúgy minden flottul ment, 2 apró különbséget szeretnék kiemelni: Magyarországon MRI-re 3-4 hónap a várakozási idő, ha tb-sen csináltatod, ha fizetősen, akkor is 1-2 hét. Az időpontos nő sajnálkozva nézett rám, hogy hát elnézést kér, de a legkorábbi időpont 1 hét múlva van. Ó, mondom, tökéletes lesz 🙂
A másik, hogy amíg Magyarországon csak az orrod alá dugják, hogy írd alá és vállald a felelősséget a kontrasztanyag miatt, itt először elutaltak vérvételre, hogy az esetleges kockázatokat kiszűrjék.

Nem mellesleg sehol nem kellett egy pillanatig sem várni, úgyhogy megvannak az előnyei annak, hogy az emberek nem hobbiból járnak az orvoshoz, hanem tényleg csak azokat utalják be, akiknek szükségük van rá. 🙂
Szerintem mindenki volt már vérvételen, és látja maga előtt az sztk előtt kígyózó sort reggel 7kor, ahol az emberek a kapunyitás után egymást taposva rohannak a laborhoz. Itt a doki után átsétáltam a vérvételhez, ahol húztam egy sorszámot. Abban a pillanatban már szólítottak is. Utána átsétáltam a radiológiára időpontot kérni, sorszám, azonnal hívtak. Az egész folyamat: dokival konzultáció, vérvétel, radiológia időpont, kevesebb volt, mint fél óra.

Egyébként meg borzasztó segítőkész volt mindenki, senkin nem látszott az agyonhajszoltság, a vérvételes néni pedig jól szúrt 🙂
Apró szösszenet, hogy miután kijöttem a vérvételről, kisétáltam az aulába, ahol kicsit megálltam, szorítottam a vattát a karomra és próbáltam kitalálni, hogy merre van a radiológia. Nagyjából azonnal megjelent egy nő, hogy segíthet-e és hogy minden oké-e. Úgyhogy egyelőre abszolút pozitív tapasztalatom van a holland egészségügyi rendszerrel kapcsolatosan. Aztán meglátjuk majd (illetve inkább ne lássuk meg), hogy más esetben is ilyen flottul működik-e a rendszer.

Nem szorosan, de valamennyire az egészségügyhöz kapcsolódik a kontaktlencsém is. Ha kimegyek a lakásból nagyjából 3 optikai szalonba botlok bele, úgyhogy a legközelebbibe szépen besétáltam; mivel húgom nem küldte el időben a következő adag kontaktlencsémet (amit december elején megrendeltem Magyarországon, de persze nem érkezett meg csak januárban), ezért eléggé esedékessé vált egy újabb adag. A kötelező körök után, mint szemvizsgálat, kaptam egy lencsét kipróbálásra. Hát, elég vicces volt, mert kiderült, hogy bár ugyanaz a dioptria és ugyanaz az anyag, a holland lencsével szignifikánsan jobban látok, mint a magyarral – és ez nem percepció, mielőtt megvádolnátok 🙂 Kifejezetten hátrébb kellett ülnöm a TV-től, mert hirtelen túl éles lett 🙂  A különbség egyébként a lencse görbületében van: Magyarországon, nem volt a lencse görbülete megfelelő, mert ugye a gyártó, akitől rendelték ezt gyártotta. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább ez kiderült 🙂
Ja, itt nem kell 3-4 hetet várnom a lencsémre, hanem ha nincs a boltban, akkor is 1 héten belül megérkezik.

És, hogy az árakat is összehasonlítsam: Magyarországon egy fél éves kontaktlencse adag 28 000 Ft plusz a folyadék, ami márkától függően 8-10 000 Ft is lehet egy fél évre. Itt 87 euró, ami 27 500 Ft körül van, árfolyamtól függően, és ebben BENNE VAN a fél éves kontaktlencse folyadék ára! Durva.

Született feleségek – Shopping

Az internetnek hála, folyamatos kapcsolatban vagyok a húgaimmal, akikkel most, hogy egyikünk sem dolgozik, elég sokat lógunk együtt. És ami NAGYON durva, az az, hogy egy csomószor a főzésről meg a házimunkáról értekezünk. Azt hiszem ennél mélyebbre nem nagyon lehet süllyedni; múltkor meg is állapítottam, hogy ez már tiszta Született feleségek, ahogy mi nyomjuk most.

Itt azért a félreértések elkerülése végett meg kell jegyezzem, hogy gőzöm sincs, hogy a Született feleségek pontosan miről szólt; egy fél részt néztem meg annak idején, amiből kiderült, hogy a született feleségek (4 vagy 5 nő) rohadtul nem dolgoznak semmit, csak kavarnak össze-vissza, és ha elmennének dolgozni, akkor nagyjából az összes problémájuk megoldódna 🙂

Szóval most mi is „született feleségek” vagyunk, és mi lehet a legfontosabb egy született feleségnek, mint a vásárlás? 🙂

A holland élelmiszerboltokról már korábban is írtam, de azt hiszem, nem lehet eléggé hangsúlyozni a kínálatot. Kivéve egy kategóriát, amire az ember nem is gondolna, ha egy alapvetően mezőgazdasági beállítottságú országban él: a tejtermékek. Persze a tej- és a sajtkínálattal nincs semmi probléma, sőt, csak úgy tobzódok a különböző érlelésű sajtok közt; minden boltban óriási sajtpult van; nagyon sok holland, plusz egy igen széles nemzetközi sajtkínálattal. 2 hónapja, amióta itt élek, minden alkalommal másféle sajtot vettem, de még nem jutottam a kínálat végére, és akkor még be sem mentem az alattunk levő speckó sajtboltba 🙂

Viszont, ami a tej és a sajt közt van, azaz joghurt, kefír, túró, ezek a kategóriák eltérnek az otthon megszokottól. Kefír például nincs egyáltalán. (Ezt az elején nehezen viseltem, mert évek óta kefírt eszek reggelire.) Van helyette hovermout, ami igazából valami zabkásaszerűség, de ugyanolyan dobozban van, mint nálunk a kefír. Ezt a húgom férje be is nézte egyszer 🙂
Joghurtból rengeteg féle van; natúr is, de nagyon sok ízesített is – teljes tejből, félzsírosból, de óriási választék van 0%-osból, ahol nem csak a zsír 0%, de a hozzáadott cukor is. Szívesen kipróbálgatnám őket, de csak nagy kiszerelés van; 1 litertől kezdődően. (???!!!) Ez elég fura, mert még a saláták közt is van 1 személyes kiszerelés, de tejtermékek közt nem nagyon. Lehet, hogy joghurtot itt csak a gyerekek isznak :). Szóval vettem kétszer joghurtot, két különfélét, de az íze nem igazán jött be egyiknek sem, és mivel csak 1 literes volt, nem is tudtam meginni az egészet. Úgyhogy egyelőre itt feladtam a próbálkozást, mert nem szeretek pocsékolni. Az ivójoghurtok mellett egyébként különböző nemzetiségek joghurtjai is szerepelnek – természetesen csak 500 ml kiszereléstől kezdődően – pl.: görög-, török- vagy bolgárjoghurt. A töröknek a mienkhez egész hasonló íze van.
Túrót láttam, de mivel otthon sem voltam nagy túrófogyasztó, ezért itt sem vettem, szóval nem tudom összehasonlítani.
A tejföl viszont nagyon vicces: itt nem nagyon használják, ezért csak nagyon apró kiszerelésben van: Crème Fraîche néven fut, van belőle 10%-os (mint a mi kék tejfölünk) – ennek a kiszerelése 100 gr, tehát a fele az otthoni kis tejfölöknek, és van a 30%-os, ami zsírosabb, mint a piros tejföl, de a legnagyobb kiszerelése 200 gr. Az otthoni 500 gr esetleg vödrös kiszerelések nem léteznek. A 10%-os nem olyan finom, de a 30%-osnak tényleg igazi finom tejfölíze van 🙂 Viszont a kis kiszerelés miatt nem érdemes tejfölből mártogatóst készíteni, inkább görögjoghurtból.

Az itteni tejföl
Az itteni tejföl

Tejszín is csak kis kiszerelésben kapható (250 ml), és nincs megkülönböztetve a főzőtejszín és a habtejszín.

És ha már a kiszereléseknél tartunk, a joghurtot leszámítva mindenből van kis kiszerelés, tehát nem kell megvenni az egész marhát, ha 2 szelet bélszínt szeretnél vacsorára készíteni. (Otthon tipikusan a bélszín olyan, hogy muszáj megvenni az egészet, akár a piacon veszi az ember, akár a Metróban; nem adnak el szeleteket belőle. Így sajnos egyszerre óriási kiadás, pedig egy egész bélszínből 3 vacsi kijön 2 főnek.)

Bélszín salival és sült paprikával
Bélszín salival és sült paprikával

És ciki, nem ciki, de igazi akcióvadász lettem: mindig az van vacsira, ami akciós az Albert Hijn-ben. Ezzel persze senki nem jár rosszul, mert mindig nagyon jó hús akciók vannak: kb 2-3 hetente van bélszín meg lazac, de darált marha és csirkemell szinte minden héten van. Zöldségeket és gyümölcsöket pedig a Lidl-ben szoktam vásárolni, mert az otthonitól eltérően itt nagyon szépen néznek ki, finomak, és legalább 40%-al olcsóbbak, mint az Albert Hijn-ben. Ez jellemzően azért az alap zöldség-gyümölcsökre igaz, mert ha pl. epret szeretnék venni, az olcsóbb a Lidl-ben, de nincs íze, míg az Albert Hijn-ben az eper bazi drága, végülis mit várok novemberben, de isteni édes főleg waffellel és tejszínhabbal.

A darált marha mindig akciós - mi lehetne jobb alkalom egy mexikói tortillára? :)
A darált marha mindig akciós – mi lehetne jobb alkalom egy mexikói tortillára? 🙂

Egy vacsival amúgy melléfogtam: hiába vannak a hollandoknak jó sajtjaik, rántott sajtot nem tudnak csinálni. Elég sok fagyasztott rántott sajt márkát kipróbáltunk, és hiába. Ez a legutóbbi és egyben a legutolsó próbálkozásunk volt. 1 falattal ettünk belőle…

Hát ez lenne az egyik rántott sajt... undi
Hát ez lenne az egyik rántott sajt… undi

Külön pult van a nemzetközi fűszereknek és hozzávalóknak, úgyhogy nagyon egyszerűen lehet thai, indiai, marokkói vagy mexikói kaját is készíteni.

Ja, és még egy nagy különbség az otthoni boltokhoz képest: az otthoni hiperekben is előszeretettel árulnak tortákat, meg sütiket, amiket soha nem volt gusztusom kipróbálni (így lehet, hogy ez nem is lesz különbség, majd meséljen az, aki kipróbálta az otthoni hiperes tortákat). Viszont itt N. rákívánt egy profiterolra, amit az AH hűtőjében látott. Úgyhogy egy életünk, egy halálunk kipróbáltuk; és nagyon nagyon finom volt. Sőt, N. szülinapjára vitt be tortát a céghez (Hollandiában ez szokás, ha szülinapod van, vinni kell be tortát a munkahelyre), ami szintén AH-es torta volt, és az s nagyon jó volt. Úgyhogy egy előítéletem ledőlt a bolti édességek kapcsán. Egyébként most, hogy belegondolok, cukrászdát nem is nagyon láttam Hollandiában – igaz, nem is kerestem. Vannak pékségek, ahol szintén lehet édességeket kapni, illetve a szupermarketek hűtőpultjai, de kifejezetten cukrászdára nem emlékszem. Na, majd utánanézek 🙂

Indulás! :)

A héten a gépemet pucoltam, és találtam egy ilyen fotót a hollandokról:

Hollandok
Hollandok

Ezt amúgy tényleg megtapasztaltam, amikor másfél hete kint jártam egy rövid látogatásra még a végleges kiköltözés előtt. Nagyjából végig szakadt az eső, és akkor realizálódott bennem, hogy egyetlen cipőm sem alkalmas a holland időjárásra; sürgősen be kell szereznem néhány esőálló darabot. Rosszmájú kollégáim rögtön ideológiát sejtettek e kijelentésem mögött, pedig valamit TÉNYLEG SOS ki kell találnom az eső ellen. 🙂
Első ötletem egy gumicsizma volt. Néhány éve elég nagy divat volt, és mindenféle színben és mintában elérhető volt, de mivel ezzel a trenddel nem haladtam, ezért most akartam beszerezni legalább egy párral. Sajnos a jelenlegi gumicsizma-felhozatal nagyon távol áll tőlem, és egy hülye fazonú boka-gumicsizmáért (még a rendes bokacsizmát is utálom, nemhogy mindezt gumiból!!!) egy forintot is soknak találok kiadni. A színválaszték: fekete, fehér, bézs, találtam egy darab ocelot mintásat és egy rózsaszínt… ennyi. Elég kiábrándító körkép, úgyhogy azt hiszem meg kell vizsgálnom, hogy milyen cipőben élik túl a hollandok ezt az időjárást… 🙂

Most nézem a visszaszámlálót és már csak 8 óra és elindulok!! 🙂 Éljen! 🙂
Rajtam kívül szerintem ennek még a húgom örül a legjobban, akinél 2 hétig csöveztem. Most összepakoltam a cuccaimat egy halomba, és már majdnem rend van 🙂 Azt mondjuk csak remélem, hogy a sok cuccom befér apám autójába, és legalább valamennyire üres autóval jön…