Lakásmizéria

Haha, amikor elkezdtem írni a posztot, akkor úgy tűnt, hogy ez egy never ending story lesz, mire elfogadható lakást találunk Hollandiában. Ehhez képest, mire befejeztem, addigra a várakozásainkat is felülmúlta a lakás, amit találtunk. 🙂 Szóval most írhatom át az egészet…

Nekiálltunk a lakáskeresésnek Almere-ben és ezzel egyidejűleg a lakáskiadásnak itthon. Mindkettő elég vicces, de azért fenntartom, hogy kiadni még mindig könnyebb, mint keresni; és a hollandok meg aztán végkép nem könnyítik meg a dolgunkat.

Ugyanis Hollandiában nincsenek kis lakások. Ami nem lenne para, de kezdésképpen eredetileg egy stúdiót szerettünk volna. De hamar kiderült, hogy még ha vannak is, pont annyiba kerülnek, mint a 3-4 szobások, szóval tökre nem éri meg. Úgyhogy most nagy és szép lakást keresünk olcsón. Haha. De legalább a kígyóknak továbbra is lesz külön szobájuk. 🙂

A másik sarkalatos pont a fürdőszoba. És sajnos a hollandok ezzel nagyon hadilábon állnak. Bármelyik lakásban, amit néztünk a fürdőszoba kicsi volt, koszos, gusztustalan bútorokkal és műanyag függönnyel. Sötét padló, a 70-es évekből ismerős metlahi lap, 20×20-as fehér csempe rosszabb esetben fekete fugával. És hiába nézett ki jól az egész lakás, szuper konyhával, sok szobával és tengerre néző kilátással, az a rohadt fürdőszoba mindent elrontott.

Ronda fürdőszoba 1.
Ronda fürdőszoba 1.
Ronda fürdőszoba 2.
Ronda fürdőszoba 2.

Mindennek a tetejébe hetek óta leszerveztem, hogy augusztus 10-én útnak indítom a csomagjainkat kifelé. Egy darabig úgy tűnt, hogy ez bátor húzás volt, de úgy látszik, hogy megoldódnak a dolgok.

Angol főbérlő, befektetésnek vette meg a házat, csilli-villli, szépen bebútorozott 625 euró. Ez nagyon nagyon olcsó; a normális lakások/házak kb 750-800 eurótól kezdődnek – ezt szerettük volna megúszni. N.-val lelkesen leveleztek, majd amikor a lakásnézésre került volna a sor, jött az angol a feltételeivel: hát először is, küldjük el az útlevél és jogosítvány fénymásolatát és azzal a lendülettel utaljuk el az 1 havi lakbért és 2 havi kauciót, és majd az ügynökség 2-3 nap múlva küldi a szerződést és a kulcsokat ( MI VAN????!!!!!). És mivel N. nem látta előre az ingatlant, ha nem tetszik neki, akkor 10 napon belül elállhat, és visszakapja a pénzét (ja persze). Nice try… 0 – 1

„Sajnos, amíg nem jár le a próbaidő nem tudunk lakást kiadni” 0 – 2

Persze olyan hely is volt, ahol jók lettünk volna, de ugye az ominózus fürdőszoba, 300 méterre elektromos vezeték, a képek 2009-ben készültek, azóta kicsit lelakottabb a lakás, bútorral hirdették, de valahogy azok „elkallódtak” útközben, és már azok nélkül szeretnék kiadni… stb. 0 – sok

Persze mindenhol regisztrálni kell hosszú nyomtatványokat kitöltve, plusz csatold a munkaszerződésed és az útleveled fénymásolatát. Írjon igazolást a munkahelyed meg a korábbi főbérlőd…

Végül N. talált egy ügynökséget, ahol nem elég, hogy regisztrálni kellett hosszú oldalakon keresztül, de még 15 eurót fizetni is kellett a regisztrációhoz. Bár elsőre én kapásból azt mondtam, hogy lóf*szt, de hallgatva N. megérzésére, végül ehhez az ügynökséghez is regisztráltunk. És lőn csoda, rögtön megtaláltuk álmaink lakását. 🙂

N. ma megy szerződést kötni, akkor lesz hivatalos, de addig is itt van néhány kép és infó.
A lakás teljesen új építésű, a héten fogják átadni. 5 perc sétára van a vasútállomástól, mindjárt mellette van egy finom halas bódé és egyébként egy bevásáróközpont is. A fürdőszoba bár egyszerű, de legalább normálisan néz ki, és éljen, van mosogatógép is! 🙂

Már pörög a fejemben, milyen stílusúra rendezzük be…  🙂

Ebben a házban fogunk lakni
Ebben a házban fogunk lakni
Belsőudvar
Belsőudvar
A burkolat még nincs lerakva
A burkolat még nincs lerakva
Konyha MOSOGATÓGÉPPEL! :)
Konyha MOSOGATÓGÉPPEL! 🙂
Külön kamra a mosógépnek
Külön kamra a mosógépnek
Füdpszoba zuhanyzóval....
Fürdőszoba zuhanyzóval….
...ás káddal
…ás káddal

Az itthoni lakáskiadás 3 nap alatt abszolválódott. Kedd délután meghirdettem a lakást, péntekre kiadtam. A 3 nap kész bolondok háza volt; a kollegáim már röhögtek rajtam, mert negyed óránként csörgött a telefonom a lakással kapcsolatban, a délutánjaim pedig fél órás turnusokra voltak osztva. Ilyenkor megértem a svájci főbérlőket, akik egy időpontot adnak meg mindenkinek, ahova az összes érdeklődő eljöhet, és csak egyszer kell elmesélnie az egész sztorit.

Az érdeklődők közt volt évfolyamtársam az egyetemről, ismerős ismerőse, de a legjobb egy katasztrófavédelmis figura volt, akinek nagyon tetszett a lakás, de hát meg kell beszélnie a feleségével, mert a feleség szorong, és itt nincsenek olyan helyek, ahova bezárkózhat, amikor ő elmegy dolgozni (???!!!). Király, akkor azt hiszem ezt meg is beszéltük 🙂

Úgyhogy a lakást kiadtam a fejem fölül, ugyanis augusztus közepén költözik az új lakó, én meg költözhetek át a húgomhoz a hónap végéig a kígyókkal együtt.
Azt még le kell boxolnom, hogy a kígyók ne a folyosó végi budiba legyenek száműzve… 🙂

Reklámok