Így múlik el a világ dicsősége

Azt hiszem, szép lassan kezd romokba csúszni az imidzsem, miszerint nem főzök és a közelébe sem megyek a konyhának – maximum a hűtőig.

Az történt ugyanis, hogy az közelmúlt konyhai sikereimen felbuzdulva, úgy gondoltam, megosztom az Ízek és színek szakácskönyv osztatlan sikereit annak a szerzőjével – ha már, mint marketinges jómagam is imádom a fogyasztói véleményeket, nem fosztok meg mást sem ettől. Email emailt követett és végül hozzájutottam nagyon jutányosan a sorozat következő két szakácskönyvéhez is (Ízek és formák, Piknik), méghozzá DEDIKÁLVA!
Azért ezt ugye érzitek: kinek van dedikált szakácskönyve a családban? Nyilván annak, akinek a legkevesebb köze van konyhához? 🙂

A két új szerzeményem
A két új szerzeményem
... természetesen dedikálva :)
… természetesen dedikálva 🙂

Amúgy a legviccesebb az egészben, hogy rákérdezett, hogy nem írok-e blogot véletlenül, mert találkozott a Traditional vs Healthy oldalunkkal 🙂 Ildit meg nem bírom elérni, hogy elújságoljam neki, pedig nagyon tetszene neki, és le is cs*szne azonnal, hogy miért nem írtam meg még oda a bejegyzésemet, ha már ilyen prominens személyek olvassák.

A Piknik-et viszem is ki Hollandiába, ott ez úgyis több mint aktuális, hiszen ott ebédre úgyis csak szendvicseket és salátákat esznek. A hétvégén ki is próbálhatjuk N.-val, mert megyek ki egy újabb long weekend-re. Éljen!:)

Reklámok

Konyhatündérségem csúcsa

N. a múlt héten hazalátogatott némi ügyet intézni és barátokkal találkozni, úgyhogy úgy gondoltam, hogy meglepem egy welcome vacsival. (Igen, ez elég furcsa gondolat tőlem, aki elutasítja a főzés minden formáját – leszámítva a gasztroblogunk: http://traditionalvshealthy.wordpress.com/ – miatt rámrótt kötelezettségeket).

A háttérben egy karácsonyra kapott szakácskönyv áll, amit a húgom próbált ki, és kiderült, hogy zseniális receptek vannak benne. Valami miatt az emberek azt gondolják, hogy szakácskönyvre van szükségem, ezért rendszeresen ilyeneket kapok: 2 polc telt meg a konyhában szakácskönyvekkel, úgy, hogy a nagy részét akár egyszer is kinyitottam volna. A karácsonyra  kapottat is lelkiismeretesen feltettem a polcra, mire egy hónap múlva hívott a húgom, hogy a gyömbéres fehér csoki fagyi olyan istenire sikerült, hogy ők több fagyira nem költenek pénzt, mert pénzkidobás, csak ilyet csinál legközelebb is. Na, ezért érdemes kinyitni egy szakácskönyvet 🙂
És valóban: a gyömbéres fehér csoki fagyi egy Haagen-Dazs ízével vetekszik és kenterbe veri az összes Magyarországon kereskedelmi forgalomban kapható fagyit.

Segal Viktor: Színek és ízek
Az a bizonyos szakácskönyv, ami meghozta az áttörést a főzésben 🙂

A könyvből egyébként kipróbáltunk egy pár receptet és az az igazság, hogy nem csak a fagyi finom belőle, hanem nagyjából az minden. Erre alapozva egy teljes menüt készítettem a welcome vacsihoz. Szerencsére egy csomót lehetett előre dolgozni, úgyhogy aznap, amikor N. hazajött, már csak a főételt kellett elkészíteni.

Előétel: Héjában sült bébicékla napraforgómaggal és konfitált fokhagymával

Egy az egyben el lehetett előre készíteni, csak a saláta részt kellett frissen kitenni. Azt azért hozzá kell tenni, hogy szerintem egy 1-es lemaradt a fokhagyma konfitálásának idejéből, mert nem 30 perc alatt sikerült, hanem inkább 130. Viszont cserébe tényleg isteni lett 🙂

Sült bébicékla napraforgó maggal és konfitált fokhagymával
Sült bébicékla napraforgó maggal és konfitált fokhagymával

Azt hiszem az ételfotózásra még gyúrnom kell, mert ezek a kaják élőben sokkal jobban néztek ki. 🙂

Főétel: Garnélarák grillezett avokádóval és kókusztejes mártással

Hát ehhez nem is lehet kommentárt fűzni, magáért beszél, már az elnevezés is. A kókusztejes mártásnak egyébként teljesen olyan íze lett, mint a thai kókuszleveseknek, úgyhogy erre külön büszke vagyok. Sőt kétszer egymás után sikerült elkészítenem ugyanolyan jól – pár nap múlva vendégek voltak hivatalosak, és  nekik is ezt főztük. És most már tudom, hogy a thai kókuszlevesbe mik a kis zöld izék:)

Garnélarák grillezett avokádóval és kókusztejes mártással
Garnélarák grillezett avokádóval és kókusztejes mártással

Desszert: Csokoládémousse olívaolajban pirított kaláccsal és tengeri sóval

Amikor ezt megláttam a könyvben, akkor találtam ki, hogy meglepi vacsit készítek N.-nak. Ugyanis a kedvenc éttermünkben, a Pata Negrában van egy nagyon hasonló desszert, amit soha nem hagyunk ki, ha arra járunk, úgyhogy erre emlékezve ezt mindenképpen el akartam készíteni. Az nem újdonság, hogy soha nem készítettem mousse-t, úgyhogy nem is tudtam, hogy mire számítsak. Abban biztos voltam, amikor összetettem az alapanyagokat, hogy ez soha nem fog megszilárdulni és összeállni. Én lepődtem meg a legjobban reggel, amikor kivettem a hűtőből, és láttam, hogy a csokis folyós massza szépen összeállt, és szuper állaga lett. Úgyhogy tényleg nem kell mást tenni, csak követni az utasításokat. 🙂

Csokoládémousse olívaolajban pirított kaláccsal és tengeri sóval
Csokoládémousse olívaolajban pirított kaláccsal és tengeri sóval

Teljes siker 🙂

A vicces, hogy pár nappal ez után a vendégeknek is szinte ezt a menüt főztük – a desszerten variáltunk, akik úgy ítélték, hogy új szintre emelkedtem, mint háziasszony. Ezt végülis nem tudom, hogy jó-e vagy rossz… 😉