Az egészségügy Hollandiában

Kicsit elmaradtam a blog írásában, mert egy olyan témát találtam ki, amihez sokat kellett volna fotózni, viszont a januári időjárás annyira pocsékra alakult, hogy az orromat sem volt kedvem kidugni a lakásból, arról nem is beszélve, hogy a fotókon is csak az eső látszott volna. Viszont közben elég tapasztalatom lett a kedvenc témámban, az egészségügyben, úgyhogy még azon melegében megosztom veletek ezeket.

A tapasztalataim és persze más blogok, leírások alapján (mert mindent szerencsére még én sem tapasztaltam meg) a holland egészségügy gyökeres ellentéte a magyarnak MINDEN tekintetben.

Kezdjük a biztosítással: természetesen  az egészségbiztosítás abszolút magán kézben van, így a biztosítás kötése kicsit hasonlít ahhoz, amikor autó vagy lakásbiztosítást kötsz. Aki Hollandiában van regisztrálva, annak 3 hónapon belül meg kell kötnie az egészségbiztosítást, függetlenül attól, hogy van-e munkája vagy sem; a biztosítás abszolút független a jövedelemtől. Szóval ki kell választani a biztosító társaságot, azon belül pedig azt a csomagot, amit igénybe szeretnénk venni. Vannak alapcsomagok, amiknek a havi díja attól függ, hogy mekkora önrészt vállalsz; nagy önrésznél kisebb, kis önrésznél magasabb havidíj. Az alapcsomagon felül vannak kiegészítő csomagok, pl a fogorvos (ez a csomagtól függően évi 1-2 kontrollt és fogkőleszedést fedez, plusz valamennyi kedvezményt az amúgy horror árú kezelésekből) vagy nők esetében, akik szülni szeretnének, erre is lehet extra biztosítást kötni. Ezt mondjuk teljesen igazságosnak tartom: miért fizessenek a férfiak vagy az idősebb nők is a szülés lehetőségéért. Amúgy, nyilván lehet szülni az extra csomag nélkül is, de ezzel az ember lánya kap egy csomó extra szolgáltatást pl X óra védőnőt vagy éppen segítséget az otthonszüléshez.

Én, mint gyakorló hipochonder egy nagy biztosítót választottam: a VGZ-t, aminek sok szerződött partnere van. Az alapcsomagok közül pedig a középső árkategóriát. Ez 100%-os fedezetet nyújt a szerződött partnerek esetében és 80%-osat a nem szerződött partnerek esetében, viszont nem vándorolhatok az egész országban, hanem, csak a körzethez tartozó egészségügyi intézményekbe mehetek. (A legmagasabb kategóriájú csomagban bárhova lehet menni vizsgálatra.) Plusz 3 évente jár 100 euró szemüvegre vagy kontaktlencsére, amit én mindjárt ki is merítettem egy félévnyi kontaktlencse vásárlással.
Ezzel a csomaggal 375 euró önrészt kellett vállalni, ami a legkisebb lehetőség. Viszont ma, amikor dokinál voltam, megkérdeztem, hogy ez hogy működik és kell-e fizetnem, de azt mondta, hogy a biztosításom mindenre kiterjed, és nem. Szóval nem értem ezt az önrész dolgot egyelőre 🙂 Persze lehet, hogy a biztosító utólag fogja kiszámlázni…

A következő lépés a háziorvos, akinek sokkal nagyobb jelentőssége van, mint Magyarországon. Magyarországon is elvileg a háziorvos az első lépés bárhova, de igazából ez csak papíron és egy-két szakrendelés esetében van így – a legtöbb szakrendelésre pl szemészet, nőgyógyó, bőrgyógyász simán lehet direktbe menni. Na, Hollandiában a háziorvos élet és halál ura, semmilyen szakorvoshoz nem jut el az ember a beutalója nélkül; akkor sem, ha ez csupán egy kontrollvizsgálat. A városi legenda szerint már regisztrálni is lehetetlenség a háziorvoshoz; ezzel nekem szerencsére nem gyűlt meg a bajom – simán tudtam regisztrálni magunkat, ráadásul a rendelő tőlünk 10 perc sétára van. Viszont a háziorvos nem úgy működik, mint Magyarországon; értsd a váró tele van öregasszonnyal, akik az orvoshoz járást, mint szociális tevékenységet űzik. Itt úgy kezdődik, hogy telefon időpontért. Ha valami megfázás vagy ilyesmi miatt telefonálnál, akkor állítólag időpontot sem kapsz, hanem automatikusan a csodaszert ajánlják: a paracetamolt. – Erről amúgy nem tudok személyes tapasztalat alapján nyilatkozni, mert megfázással utoljára akkor voltam orvosnál, amikor anyám vitt kiskoromban, viszont ezt több helyről a hollandok is megerősítették, hogy ez valóban így van. Hozzáteszem ez elsőre elég ijesztőnek tűnt, viszont belegondolva, azért vannak annak előnyei, hogy az ember nem kap mindjárt antibiotikumot. Az emberek itt ilyen szempontból is sokkal tudatosabbak és önállóbbak, hiszen ezt várja el tőlük a rendszer, hogy odafigyeljenek a szervezetükre, inkább erősítsék az immunrendszerüket, és ha igazán baj van, akkor forduljanak orvoshoz. És ez mondjuk nem hülyeség.

Én a szemészeti kontroll és egy korábbi műtét kontrollja miatt jelentkeztem be a háziorvoshoz; itt ugye hiába hajtottak volna el paracetamollal 🙂 Szóval kaptam is időpontot, a doki is teljesen oké volt, és gyorsan megkaptam a beutalókat.

Természetesen mindenhol időpontra működik minden, úgyhogy szépen telefonáltam a 2 beutaló birtokában a kórházba (itt az sztk egyben van a kórházzal), ahol létrehoztak a rendszerben, és megkaptam az időpontokat 1 illetve 2 héttel későbbre, mivel az eseteim nem sürgősek csak simán kontrollok.

Ma mentem az egyik helyre, ahonnan egy MRI beutalót kellett szereznem. Amikor bementem a kórházba, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jó helyen járok-e. Konkrétan azt hittem, hogy egy szálloda halljában vagyok: kulturált recepció, egy csomó fotel kis asztalkák körül, jobbra egy óriási kávézó, étterem, nyoma sincs  az otthon megszokott fehér-zöld “kórházi színvilágnak”.
Amúgy minden flottul ment, 2 apró különbséget szeretnék kiemelni: Magyarországon MRI-re 3-4 hónap a várakozási idő, ha tb-sen csináltatod, ha fizetősen, akkor is 1-2 hét. Az időpontos nő sajnálkozva nézett rám, hogy hát elnézést kér, de a legkorábbi időpont 1 hét múlva van. Ó, mondom, tökéletes lesz 🙂
A másik, hogy amíg Magyarországon csak az orrod alá dugják, hogy írd alá és vállald a felelősséget a kontrasztanyag miatt, itt először elutaltak vérvételre, hogy az esetleges kockázatokat kiszűrjék.

Nem mellesleg sehol nem kellett egy pillanatig sem várni, úgyhogy megvannak az előnyei annak, hogy az emberek nem hobbiból járnak az orvoshoz, hanem tényleg csak azokat utalják be, akiknek szükségük van rá. 🙂
Szerintem mindenki volt már vérvételen, és látja maga előtt az sztk előtt kígyózó sort reggel 7kor, ahol az emberek a kapunyitás után egymást taposva rohannak a laborhoz. Itt a doki után átsétáltam a vérvételhez, ahol húztam egy sorszámot. Abban a pillanatban már szólítottak is. Utána átsétáltam a radiológiára időpontot kérni, sorszám, azonnal hívtak. Az egész folyamat: dokival konzultáció, vérvétel, radiológia időpont, kevesebb volt, mint fél óra.

Egyébként meg borzasztó segítőkész volt mindenki, senkin nem látszott az agyonhajszoltság, a vérvételes néni pedig jól szúrt 🙂
Apró szösszenet, hogy miután kijöttem a vérvételről, kisétáltam az aulába, ahol kicsit megálltam, szorítottam a vattát a karomra és próbáltam kitalálni, hogy merre van a radiológia. Nagyjából azonnal megjelent egy nő, hogy segíthet-e és hogy minden oké-e. Úgyhogy egyelőre abszolút pozitív tapasztalatom van a holland egészségügyi rendszerrel kapcsolatosan. Aztán meglátjuk majd (illetve inkább ne lássuk meg), hogy más esetben is ilyen flottul működik-e a rendszer.

Nem szorosan, de valamennyire az egészségügyhöz kapcsolódik a kontaktlencsém is. Ha kimegyek a lakásból nagyjából 3 optikai szalonba botlok bele, úgyhogy a legközelebbibe szépen besétáltam; mivel húgom nem küldte el időben a következő adag kontaktlencsémet (amit december elején megrendeltem Magyarországon, de persze nem érkezett meg csak januárban), ezért eléggé esedékessé vált egy újabb adag. A kötelező körök után, mint szemvizsgálat, kaptam egy lencsét kipróbálásra. Hát, elég vicces volt, mert kiderült, hogy bár ugyanaz a dioptria és ugyanaz az anyag, a holland lencsével szignifikánsan jobban látok, mint a magyarral – és ez nem percepció, mielőtt megvádolnátok 🙂 Kifejezetten hátrébb kellett ülnöm a TV-től, mert hirtelen túl éles lett 🙂  A különbség egyébként a lencse görbületében van: Magyarországon, nem volt a lencse görbülete megfelelő, mert ugye a gyártó, akitől rendelték ezt gyártotta. Ez van, ezt kell szeretni. Legalább ez kiderült 🙂
Ja, itt nem kell 3-4 hetet várnom a lencsémre, hanem ha nincs a boltban, akkor is 1 héten belül megérkezik.

És, hogy az árakat is összehasonlítsam: Magyarországon egy fél éves kontaktlencse adag 28 000 Ft plusz a folyadék, ami márkától függően 8-10 000 Ft is lehet egy fél évre. Itt 87 euró, ami 27 500 Ft körül van, árfolyamtól függően, és ebben BENNE VAN a fél éves kontaktlencse folyadék ára! Durva.

Reklámok