Kevés vagyok a H-nek. Igazából ez már hónapok óta kiderült; ahányszor meglátott egy gyereket, már hátat is fordított és kúszott/mászott/kapaszkodott a másik után. Egyszóval gyerektársaság után kellett néznem. Itt – Almereben, a többi várost nem tudom – nincsenek olyan játszóterek, mint Magyarországon, ahova naponta járnak az anyukák játszóterezni, aminek következtében előbb-utóbb összegyűlik egy kényegében állandó csapat. Szóval maradt az ovi, mint az állandó gyerektársaság.
Én ovinak hívom, itt ugyanis nincs külön ovi és bölcsi, hanem három hónaptól négy éves korig “kinderopvang” van, utána kezdődik az iskola. Nem a magyar ovi megfelelője, hanem rendes iskola. Előtte van lehetőség (nem tudom, hogy ez lehetőség e vagy kötelező), iskola-előkészítőre járni délutánonként – ez felel meg a magyar ovinak, ahol már “komolyabb” foglalkozások vannak, nem csak játék és mese. Mi egyelőre a sima oviban vagyunk érdekeltek, a többiről majd akkor írok, ha odaértünk 🙂
Az ovi esetében a legszűkebb keresztmetszet az ár. Ugyanis iszonyat drága. Lehetséges rá adójóváírást kapni, amennyiben mind a két szülő dolgozik (ha valamelyik csak részmunkaidőben, akkor a kalkulációnál figyelembe veszik, és csak annyi napra számolnak, amikor valóban mind a két szülő dolgozott), illetve erősen függ a jövedelemtől. Ha alacsony, akkor akár a felét is vissza lehet igényelni a költségnek, ha magas, akkor minimálisat. Ebből következik, az első lényeges eltérés a magyar és a holland ovik között. Itt is van családi napközinek megfelelő intézmény, viszont teljesen más a megítélése, mint Magyarországon, és ez pont az árból adódik:
Magyarországon CsaNába adja az ember a gyerekét, amennyiben megengedheti magának anyagilag, hiszen az fizetős, szemben az állami bölcsivel. A CsaNában kisebbek a csoportok, jobban odafigyelnek a gyerekre, minőségibb kaját kapnak, esetleg van babatorna meg angol… nyilván, hiszen valamit kapnom kell a pénzemért. Itt az adja CsaNába a gyerekét, akinek nincs elég pénze kifizetni a rendes ovit. Ennek megfelelően a CsaNák többnyire sokkal elhanyagoltabbak, koszosak, nem figyelnek úgy a gyerekre… stb.
Oviból persze többféle van a CsaNákon kívül is. Itt eléggé trendi a Montessori ovi, de vannak például egyházak által fenntartottak és persze a teljesen átlagosak. Mi egy normál, átlagos oviba vittük H-t (nem vagyok nagyon híve a túlfejlesztésnek), ami egy országos lefedettségű lánc tagja, tehát azért elég nagy ahhoz, hogy komolyan vegyék magukat, a policy-jaikat és a törvényi előírásokat. A továbbiakban erről az oviról írok, hiszen erre terjednek ki a tapasztalataim.
Két féle szerződéssel viheted a gyereket: van a flexi contract (9,44 EUR/óra), ebben az esetben nem kell minimum óraszámot kommitálni, hanem nagyjából akkor viszed a gyereket, amikor akarod. Ez persze nem ilyen egyszerű, mert azért jó előre be kell jelenteni, hogy mikor mentek, ugyanis úgy allokálják az óvónőket. Nálunk hétfő-kedd-szerdán sok gyerek van az oviban, úgyhogy ha akkor vinném, nagyon előre kell szólni, de csütörtök-pénteken szinte bármikor tudunk menni. Én eddig csütörtökön vittem délelőtt egy pár órára, de szerintem decembertől növelem az óraszámot, mert a fél nap jobban megéri anyagilag (fél nap = 6 óra).
A fix contract-nál alacsonyabb az óradíj (6,99 EUR/óra), viszont ebben az esetben kommitálni kell egy minimum óraszámot, amikor mindenképpen viszed a kicsit.
És akkor nézzük, hogy is működik itt az ovi. 3 hónaptól lehet hozni a babákat, hiszen Hollandiában ennyi a gyes, ennyit lehet otthon maradni. Mivel a legtöbb nő részmunkaidőben dolgozik, és sokszor az apukák is vagy meg tudják oldani, hogy egy napot otthonról dolgozzanak, így a gyerekek jellemzően 2-3 napot járnak oviba, persze olyan is van, aki 5 teljes napot jár. Én ezt egyáltalán nem tartom az ördögtől valónak; teljesen mást nyújt egy otthon levő anyuka (nem az igazi ősanyáról beszélek, akinek 24 órára való mondóka. mese, bábozás és játék van a tarsolyában – ilyenekből nagyon kevés van) egy olyan intézményhez képest, ahol a gyerek társaságban van, változatosnál változatosabb programokon vesz részt, és ha hazamegy, akkor az anya is szellemileg felfrissülve tud vele foglalkozni. Szóval ezen a blogon ne menjünk bele a “minek az ilyennek gyerek” című vitába 🙂
Az ovik esetében lehetséges, hogy van várólista. Az amsterdami és rotterdami ismerőseim például többször említették ezt a problémát. Itt Almereben ezzel nem találkoztam; amelyik ovit kinéztem, abba besétáltam és volt hely. Viszont az is igaz, hogy itt egymást érik az ovik és az általános iskolák, jóformán minden sarkon van belőlük.
Az is igaz, hogy amióta lecsökkentették a támogatást az ovira, kevesebben adják be a gyerekeiket, ezáltal is rövidültek vagy megszűntek a várólisták.
A gyerekeket 2 nagy csoportba osztják: 0-2 és 2-4 éves korig; ennek megfelelően alakul a beosztás is. A kicsik esetében 5 gyerekre jut egy gondozónő, a nagyok esetében 8-ra. A hét elején fullosan üzemel az ovi 4 ovis nénivel (gyerekből viszont nincs 10+16, viszont ha egyel is túllépte a gyerekek száma a keretet, akkor már plusz egy gondozónőt kell csatasorba állítani), viszont csütörtökön, amikor H. jár, összesen hat gyerek van, négy nagy és két kicsi. Ha kevesen vannak, akkor a közös helyiségben játszanak együtt a gyerekek, kicsik nagyok vegyesen, ha viszont sokan vannak, akkor a csoportszobákban történik a foglalkozás.
A beszoktatás eléggé eltér a magyartól, ahol heteken keresztül tart a folyamat. Itt első alkalommal egy órát tölt a gyerek az oviban, akkor ott lehetsz te is. Ez persze nem úgy működik, hogy akkor fizikailag egy térben vagy vele és nézed vagy játszol vele, hanem fogják és berakják a csoportba, téged pedig beültetnek egy másik szobába, ahol ezer papírt kell kitölteni és a főgondozónővel pedig részletesen átbeszéltek mindent, ami a gyerekkel kapcsolatos (A papírokra is egyébként pont azokat kell leírni, amit szóban elmondtál, de szükséges, hogy írásban is minden le legyen dokumentálva). Ez pont egy órán keresztül tartott, úgyhogy mire végeztem is, már vissza is kaptam a gyerekemet és vele együtt a feedback-et, hogy szuperül beilleszkedett a csoportba, következő alkalommal már 2 órára hagyhatom bent. Normális esetben, akik fix contract-tal vannak, ők az első egy óra után következő nap három órára hagyhatják bent, rákövetkező nap pedig fél napra, azaz hat órára. Ja, és ott nincs már ott a szülő egyáltalán. Voilá, és már kész is a beszoktatás. 🙂 Ha ezt jól viselte, onnantól fogva tud menni a terv szerint. Mivel mi flexi contract-osak vagyunk, ezért nekünk a második alkalom 2 óra volt, utána pedig a terv szerint heti egy pár óra.
A beszoktatás egyébként nem kerül kiszámlázásra.
N-val, amikor elkezdtünk gondolkodni, hogy ovit keresünk H-nek, onnantól fogva nyitott szemmel sétálgattam a környéken, és egyelőre kívülről mértem fel az ovikat. Az nálunk alap szempont, hogy utazással ne menjen el sok idő (se oviba, se iskolába, se munkába), úgyhogy a napi séták során szépen feltérképeztem a környéket. Normális esetben a kinézett ovikkal az ember felveszi a kapcsolatot és szervez egy bejárást emailen vagy telefonon, de én próba-szerencse alapon az általam preferált oviba megbeszélés nélkül betoltam a babakocsit, hogy akkor lenne egy pár kérdésem. 🙂 Szerencsére nagyon rugalmas és jófej óvónőket fogtam ki, úgyhogy rögtön tartottak egy röpke egy órás tárlatvezetést. Az óvónők is nagyon jófejek és hozzáértőnek tűntek, az ovi felszereltsége is abszolút elnyerte a tetszésemet, úgyhogy ezek után nem is keresgéltünk tovább.
A legfontosabb dolgok:
- A kapun kapukód van, oda csak szülő mehet be, már a nagyszülő se, neki csöngetnie kell. Ha nem a szülő megy a gyerekért, előre írásban kell jelezni, különben nem adják ki a gyereket, csak miután felhívtak és te leokézod, hogy igen, vihetik, csak bocsi elfelejtettem szólni.
- Low sugar policy van, tehát bármilyen étel, amit kapnak, az csak minimális cukrot tartalmaz. Egyébként a holland étkezés eléggé eltér a magyartól, leginkább az ebéd esetében, ugyanis Hollandiában az emberek jellemzően szendvicset ebédelnek. Ezt félig-meddig az ovi is követi, azaz kéthetente van meleg kaja, ami húst, zöldköretet és szénhidrátos köretet tartalmaz, kéthetente pedig szendvics van.
Ebéden kívül 9kor kapnak cracker-t valamilyen feltéttel, sajtkrém, dzsem, mogyoróvaj, délután 2-3 körül pedig gyümölcsöt vagy joghurtot. A kicsiknek van tápszer – ők azt az időbeosztást követik, amit az anyuka előír. Mivel H. szinte mindent eszik már, ezért ő az ovis étkezéseket követi. - Nekem nagyon szimpatikus, ahogy megoldják az alvást. Ugyanis az abszolút igény szerint történik. Azaz nincs, teszem azt kettőtől négyig kötelező alvás, hanem ha úgy látják, hogy egy gyerek kezd fáradni, akkor van egy kis külön terem hálózsákokkal és rácsos ágyakkal, ahol mindenkinek megvan a helye, és oda beteszik. Alszik, amennyit alszik, ha felébredt és már nem akar többet, akkor kiviszik a többiekhez, és játszhat újra. Jeleztem, hogy H. esetében a rácsos ágy probléma lehet, hiszen hat hónapos kora óta egy nagy matracon alszik a földön, ugyanis a rácsos ágyat veszettül utálta, mivel éjjelente többször beleakadtak a különböző testrészei. Erre mondták, hogy nem baj, más is van így, nekik is van matracuk, úgyhogy arra is le tudják tenni a gyerekeket aludni, ha éppen arra van igény.
Én egyébként otthon is így altatok; ha H elkezd fáradni, akkor van alvás. Így nem szívatom magam az altatással, hanem pillanatok alatt elalszik, én pedig mehetnék a dolgomra, ha nem használnám ki én is az időt alvásra 😀 - Egy csomó tök jó program van, fényképezés, rendszeresen látogatnak állatfarmra, ahol kecskéket meg egyéb háziállatokat lehet simogatni, most szerdán pedig a Sinterklaas alias Mikulás is ellátogatott az ovijukba, aki ajándékot is hozott. Sajnos a szülők nem lehettek ott, de az óvónők erről az eseményről, mint mindenről, még aznap feltöltötték a képeket az ovi facebook oldalára.
- Hollandiában a ridegtartás alapja az, ahogy a betegségeket kezelik. Csak végszükség esetében adnak antibiotikumot, lázat is csak 38 fél fölött kell csillapítani, akkor is csak, ha a gyerek rosszul érzi magát. Közösségbe, úszni meg egyáltalán bárhova nyugodtan lehet menni taknyosan. Ebbe az oviba is. A megfázás sima ügy. Ha lázas és nagyon nyünyi, akkor szólnak, hogy vigyem haza. Ha antibiotikumot vagy orrcseppet kell szednie, akkor egy írásos formanyomtatványt kell kitölteni, amit az ovi és a szülő is aláír – tehát ezt a részét nagyon komolyan veszik – viszont pontosan így van, jól látjátok kedves Olvasók: olyan beteg gyereket is lehet vinni, aki antibiotikumra szorul.
A bakteriális alapú kiütéses gyereket (skarlát?) az antibiotikum kúra megkezdéséig nem lehet vinni, utána viszont igen. A bárányhimlőset viszont egyenesen ajánlott. Hollandiában nincs bárányhimlő elleni oltás, és abszolút tartja magát a nézet, hogy ezen jobb minél hamarabb túlesni, úgyhogy akinek van bárányhimlős gyereke, azt tárt karokkal fogadják a közösségekben. Erről nekem a saját esetünk jut az eszembe, amikor egyik húgom hazahozta a bárányhimlőt, erre apám kitalálta, hogy legjobb, ha mindhárman egyszerre kapjuk el, úgyhogy együnk a fertőzött húgom villájával. El is kaptuk. Nekünk nagy móka volt, anyámnak kevésbé, akinek egyszerre kellett három bárányhimlőset kezelnie. Most elképzelem a gondozónőket 5-8 gyerekkel ugyanígy. Nem lennék a helyükben 🙂
A fentieknek megfelelően az első ovis nap után H máris elkapta a takonykórt, amit annak rendje és módja szerint haza is hozott. Egy pár óráig lázas volt, utána már csak az orra folyt és köhögött, a kedve maradt a régi. Ellenben nekem azóta is folyamatosan fáj a torkom és köhögök, mint egy láncdohányos, N pedig totál dögrovásra került. Három hét után feladta, és kiíratta magát a dokival, mert egyre rosszabbul lett. A kis vírushordozó, pedig annak ellenére, hogy egy párszor visszaesett – ami annyiban merült ki, hogy jobban folyt az orra – köszöni szépen jól van. 😀
Azért hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam, elvittem egy hét betegség után H-t az orvoshoz. Láza nincs, a köhögés miatt meghallgatták a tüdejét, belekukkantottak a fülébe. Most kezdte az ovit? Ja, kérem, akkor a következő egy évben ne várjak javulást, ez lesz az alap (értem én, hogy H immunrendszere még csak most fejlődik, de remélem az én szervezetem azért egy évnél gyorsabban adaptálódik az ovis vírushoz :D)
Két hét múlva, mivel a köhögés megmaradt, elvittem újra, ahol felvilágosítottak, hogy a köhögés akár hat hétig is eltarthat a betegség után, úgyhogy nyugodjak meg. A fülébe már bele se néztek: sír, ha vízszintesbe kerül? nem – akkor nincs baja, ugyanis a fülgyulladásnál a nyomásváltozás miatt állítólag sírnak a gyerekek, ha vízszintesbe kerülnek.
A soron következő oltást minden további nélkül megkapta, annyi volt a kritérium, hogy ne legyen 38 foknál magasabb láza az elmúlt napokban. Egyébként, bár a korábbi oltásoknak semmilyen mellékhatásuk nem volt, ez a mostani, gondolom a megfázással kombinálva eléggé kiütötte H-t, be is lázasodott.
Végül egy hónap után N is elment az orvoshoz, azaz inkább elmászott, mert ereje se volt, fájt a feje, torka, tényleg minden baja volt, kivéve a lázat. Itt a láz egyébként a mérvadó, amíg nincs napokon keresztül magas lázad, szóba se állnak veled. Az orvos ránézett és meg is kérdezte, hogy tulajdonképpen miért jött? 😀
Gyógyszert nem is kapott, csak a jótanácsot, hogy pihenje ki magát.
Holland Waffel 