Tudni kell rólam, hogy bármelyik legfinomabb Lindt csokit vagy legjobb cukrászdából származó süteményt elcserélném egy jóféle sajtos pogácsára. Abból viszont rögtön dupla adagra. 🙂
Van is egy nagyon jó házi receptünk, amit bár én még soha nem készítettem el, de ha sokat könyörögtem a húgomnak, akkor ő néha nagy kegyesen csinált belőle egy pár adagot, ami persze azonnal elfogyott. Most viszont jelenleg ott tartok, hogy magad uram, ha szolgád nincs; kénytelen vagyok magamnak sütni, ha egy jó pogácsára vágyok.
Itt sajnos a pékségekben nem kapni ilyesmit, csak valami nagyon száraznak kinéző verziót, amit szerintem a teához fogyasztanak, de legalábbis mást nem tudok elképzelni, mert tényleg NAGYON száraznak néz ki. A családi recepttel viszont baj van, és ez mindjárt a nevéből ki is derül: két-túrós sajtos pogácsa. Nos, Hollandiában még egy féle túró sincs, nem hogy kettő. (Bár a török boltban láttam már juhtúrót, de az annyira nem nézett ki bizalomgerjesztőnek.) Amire eredetileg azt hittem, hogy túró, az kwark néven fut. Van hígabb és kevésbé hígabb változata, de egyik sem igazi túró, hanem olyan, mintha a túrót és a tejfölt összekeverném. Ízre teljesen tejfölös túró, de állagra még a kevésbé hígabb verzió is inkább a tejfölre hajaz. Szóval túrós pogácsa sütésére tökéletesen alkalmatlan.
A sajtos pogácsa hiányom viszont olyan méreteket kezdett ölteni, hogy kénytelen voltam alternatív megoldást találni, azaz egy új pogácsareceptet. Valamiért fázok az internetes receptektől, pedig a kommentek azért jó útmutatást adnak arra, hogy mire számítson az ember. Ha az internetről főzök is, azt inkább csak olyankor, ha a húgom már előre kipróbálta, és neki bevált (az ő böngészője azért úgy néz ki, hogy nagyjából 20 fül meg van nyitva különböző receptekkel, amiket a közeljövőben tervez kipróbálásra). Most viszont tényleg csak az internetre voltam utalva, úgyhogy találtam is egy ígéretesnek tűnő receptet, amin azért alakítottam egy kicsit (az eredeti recept itt található: http://www.nosalty.hu/recept/apro-pogacsa )
Lássátok az általam elkészített verziót, amivel magamat is megleptem, mert tényleg nagyon-nagyon finom lett. A sok vaj miatt viszont elég nehéz, amire csak későn jöttem rá, hiszen a meleg poginak nem tudok ellenállni, csak amikor már késő 🙂 Szóval, aki tud, tartson belőle mértéket 🙂 Ami jó hír, hogy nem szárad ki, szóval még napokkal a sütés után is fogyasztható (már ha túléli a sütés napját).
Hozzávalók:
1/4 evőkanál cukor
5 dkg élesztő
kb 1 dl langyos tej
60 dkg finomliszt
50 dkg puha vaj
2 db tojássárgája
4 kiskanál só
minimum fél kiló reszelt sajt
2 db tojásfehérje
- Felfuttatjuk az élesztőt. Nagyon profin hangzik, ugye? Na, mivel nekem gőzöm sem volt, hogy ez mit jelent, ezért inkább leírom, hátha más kezdő háziasszony is olvassa a blogot. Az élesztőt belemorzsoljuk a cukros langyos tejbe, és ott hagyjuk kb 20-30 percre, ami ott szépen felfut magától.
- Összedolgozzuk a lisztet, vajat, sót, élesztőt, tojássárgáját és a reszelt sajt felét. (ha kell még hígítani, akkor egy kis tejet használjunk)
- Én félreteszem pihenni kb fél órára letakarva a radiátorra, de az eredeti recept szerint nem kell.
- Kb 1,5-2 cm vastagságúra kinyújtjuk (az enyém inkább másfél, mint kettő. A kettő már olyan soknak tűnik, nem?), kiszaggatjuk.
- Megkenjük a tetejét tojásfehérjével és bőven rakunk a tetejére sajtot. Ha nem elég, akkor reszeljünk még, hiszen sajtból sosem lehet eleget használni 🙂
- Előmelegített sütőben 20 percig sütjük (220 fok, alul-felül sütő mód).
Egyszer megpróbáltam kevesebb vajat beletenni, helyette inkább kwark-ot, hogy ne legyen annyira nehéz. Hát könnyebb nem lett, csak szárazabb, úgyhogy utána maradtam az eredeti verziónál:)
A másik recept, amit szeretnék megosztani veletek, az egy pompás szombati reggeli, gyorsan elkészül és mennyei íze van: Croque monsieur. Valójában ez egy melegszendvics, de mivel francia, ezért természetesen kicsit sznob, ami viszont az élvezeti értékből semmit nem von le, sőt egy teljesen más dimenzióba emeli a meleg szendvicset. (Mindemellett nem szeretném méltatlanul elfelejteni gyerekkorom melegszendvicsét: kifli felkarikázva, vajjal, kolbásszal és sajttal, fogpiszkálóval összetűzve – az is de finom volt 🙂 )
Hozzávalók (3 szendvics, ami szerintem két embernek pont elég egy kiadós szombati reggelihez):
6 vékony szelet kenyér (én sokmagos, részben teljeskiőrlésűt szoktam választani)
kb 3 dl tej
10 dkg vaj + vaj 3 szelet kenyér megkenéséhez
1 púpos evőkanál liszt
frissen őrölt színes bors (nyilván a fekete is jó, de én nagyon szeretem a színeset használni, sokkal összetettebb ízt ad)
negyed szerecsendió
3 szelet sonka
minimum 15 dkg reszelt gruyére sajt
- Besamel mártást készítünk:
Első lépésnek felforrósítjuk a tejet.
Egy teflonban vajat hevítünk (közepesnél erősebb lángon), egész addig, míg habzani kezd. Akkor hozzáadjuk a lisztet. Itt gyorsan kell keverni, nehogy lekokszoljon. Majd szépen lassan hozzáadjuk a tejet folyamatos kavarás mellett. Aki nem csinált még besamelt, annak jelezném, hogy az egésznek elég zselés állaga van, nagyon fura 🙂 - Beleteszem a borsot, szerecsendiót és egy marék reszelt sajtot. (Itt már jobban néz ki az állaga és finom is. Első alkalommal úgy magában elkóstolgattam a felét 🙂 )
- Most állítsuk össze a szendvicset, mégpedig a következő rétegek szerint: kenyér, arra teszünk jó vastagon a besamelből, sonka, reszelt sajt, kenyér (mégpedig úgy, hogy a lefelé néző felét megkenjük vajjal), újra bőven besamel, majd sajt a tetejére.
- Mehet a sütőbe: 250 fok, 6-8 percre, amíg a sajt barnára nem pirul a tetején. (A tepsi alját érdemes vajjal kikenni. A húgom a sütőpapírra esküszik, de nekem oda minden leragad, úgyhogy mindent vajjal kenek ki).
Persze ezt csak késsel villával lehet enni 🙂 És az ember hozzá tud szokni a jóhoz. Angliában rendeltünk egyszer egy croque monsieur-t, és csalódva vettük tudomásul, hogy egy egyszerű sajtos sonkás melegszendót kaptunk. Azért egyszer ki kell próbálnom Párizsban is 🙂
Holland Waffel 